Tálentum, humor, önismeret. Három humán jelenség, amelyekről jócskán születtek tudományos elméletek is. Ezekkel, illetve a kutatások mindenna­pokban is alkalmazható hasznával ismerkedhetnek a Pszinkron elnevezést viselő rendezvénysorozat résztvevői. Az első előadáson kiderült: a tehetség lehet áldás, de lehet átok is. És még az is, hogy a kreatív emberek hajlamosabbak a csalásra. A Sylvester Dénes Egyesület és a Magyar Pszichológiai Társaság erdélyi tagozata negyedik éve szervezi meg a Magyar Tudomány Napja közeledtével a tudománynépszerűsítő előadássorozatot. Dr. Dósa Zoltán pszichológus a kezdeményezője, és első perctől a moderátora ezeknek a beszélgetéseknek, amelyek a pszichológia témaköréből merítenek. Minden évben három előadáson vehet részt a nagyérdemű. A közöny a tehetség gátja Mindannyian tudjuk, hogy a kivételes képességű egyéneknek köszönhető a fejlődés, minden újítás, még a társadalmi változások is. Erről a témáról beszélgetett tegnapelőtt délután a művelődési ház koncerttermében telt ház előtt Dósa Zoltán dr. Révész György pszichológussal, egyetemi tanárral, a Pécsi Tudományegyetem oktatójával. A tehetségkutatásoknak most már több évtizedre visszanyúló múltjuk van, de mérni a mérhetetlent még nem tudják a kutatók. Természetesen léteznek jó pszichometriai eszközök, de ezek tulajdonképpen csak bejósolják az esetleges kivételes tehetséget, de eredményük semmiképp nem tekinthető garanciának – derült ki rögtön a beszélgetés elején. Tehát le kell tennünk arról, hogy egy gyerekről már nagyon korán – mondjuk óvodás korban – előrevetíthető legyen a kibontakozó tehetség, pl. egy fényes zenészkarrier. Viszont – és ezt nagyon hangsúlyozta a professzor – a szülőnek van a legnagyobb felelőssége a kivételes adottságok felismerésében, utána pedig az óvónőnek, tanítónak, tanárnak. Mert nem igaz az, hogy a tehetség úgyis utat tör magának, a kibontakozni készülő tehetséget igenis el lehet fojtani, kerékbe lehet törni. – A tehetség kifejlődésének legnagyobb gátja a közöny. Amikor például a gyermek kíváncsi kérdéseit rendre leintik. A tehetséggondozás jóval az iskola előtt kezdődik. Meg kell figyelni, hogy mi az a speciális terület, amit szívesen művel a gyermek – mondta Révész György. Az iskola nem szereti a kreatív gyermekeket De hogyan is írható le a tehetség? – merült fel a kérdés az előadáson. Révész professzor elmondta, hogy több elmélet is magyarázza a jelenséget. Egyetértés van abban, hogy magasabb fokú intelligencia az alap. A kreativitás lenne a másik összetevő, a teremtő képzelet, de nagyon fontos az egyén motivációja is, hogy akarja kibontakoztatni azt, ami neki megadatott. Amikor mindent kizárva bele tud feledkezni a tevékenységbe, nem külső megerősítésért végzi azt. És nagyon fontos a környezet, amely reagálni tud (vagy nem tud) a tehetség megnyilvánulására. Az egyetemi tanár egyébként azt mondta, hogy legszerencsésebb konstelláció az, amikor az egyén magas intelligenciával, magas kreativitással rendelkezik, motivált és a környezete is támogatja. Érdekes volt, amikor a két szakértő az intelligencia, kreativitás és az iskola kapcsolatát boncolgatta. – Az iskola az intelligens gyerekeket szereti. Ők inkább konformisták, gondolkodásuk konvergens, tehát az egyetlen megoldás irányába tart, azt csinálja, amit mondanak neki. Miközben a kreatív gyermek gondolkodása divergens, azaz szerteágazó, keresi a szokatlan megoldásokat, új szempontokat. A kreatív személyiség sokkal inkább észrevehető, gyakran öntörvényű, autonóm, impulzív, a viselkedése irritáló lehet – fogalmazott Révész György. Szerinte nehéz feladata van az iskolának, mert úgy érzi, hogy át kell adnia a felhalmozódott tudásanyagot, ugyanis senki nem tudja megjósolni, hogy a mostani óvodásnak fiatal felnőttként épp milyen tudásra lesz szüksége. Mindent meg akar tanítani, de nincs idő az elmélyülésre és a felfedezésre. Tehát hagyományos órakeretek között nincs tehetséggondozás, de plusztevékenységek (pl. szakkörök) beiktatásával, egyénre szabott odafigyeléssel ilyen körülmények között is lehet tenni valamit a kivételes képességű tanulókért. A sötét oldal Ellentétpárnak tűnhet, hogy a tehetség „alkotóelemei” az intelligencia és a kreativitás, el is hangzott egy hallgatói hozzászólásban, hogy mintha e kettő kioltaná egymást. Kiderült viszont, hogy nem, mert a magas intelligencia egyféleképpen „kordában” tartja a magas kreativitást, tehát a racionális gondolkodás, a nagyfokú tájékozottság segíti, de nem engedi elsiklani a kitörő kreativitást, tudományosabban: a kognitív kontroll, erőfeszítés szükséges ahhoz, hogy valami megfogható új szülessen. És itt került szóba a „sötét oldal”. Több kísérlet, kutatás is vizsgálta, vizsgálja a jelenleg etikusnak minősülő területektől „letérő” tehetség megnyilvánulását. – Egy gonosztevő is lehet zseniális – mondta a professzor. A tálentum démoni arca is valóságos, hiszen a magas szintű tehetség megkülönböztetett érzékenységgel él, és ez sérülékenységgel jár együtt. Többet lát, mást is elképzelhetőnek tart, mélyebbre tekint a tehetséges ember – emiatt gyakran ütközik az átlagemberek alkotta közösséggel. És az átlagemberek nem nagyon kedvelik az átlagtól eltérőket. – A tehetség veszélyeztető tényező is lehet, ha nincs támogatás, nincs tolerancia irányába – fogalmazott Révész György. Ilyenkor függőségekbe menekülhet, elkallódhat az illető. Végül egyfajta tudományos poénként hangzott el, hogy a kreatív emberek hajlamosabbak a csalásra. Ami valójában nem vicc, hanem kísérleti eredmény. [box type="shadow" ]Sótlan órák ízesítője, a humor. Ez volt a tegnapi – második – előadás címe, Dósa Zoltán Séra László pszichológussal, a Pécsi Tudományegyetem tanárával beszélgetett. A harmadik alkalomra november 2-án kerül sor, akkor az önismeret lesz a téma, a meghívott pedig Varró Éva pszichológus, pszichoterapeuta.[/box] Asztalos Ágnes