Tizedik éve működik szervezetten a székelyudvarhelyi Caritas önkéntes programja. Az önkéntesek segítsége nélkül nehéz lenne, ők azok, akik évek óta önzetlenül szebbé teszik a gyerekek, idősek és rászorulók életét, színt hoznak a szürke hétköznapokba. [caption id="attachment_81659" align="aligncenter" width="1000"] Akik ráéreztek az önkéntesség ízére… Fotó: Facebook[/caption] Ugyan már 2005 előtt is létezett valamilyen formában Székelyudvarhelyen az önkéntes mozgalom, professzionálisan tíz évvel ezelőtt indult el – mondta Sinka Arnold, aki ott volt az indulásnál. – 2005-ben kerültem a szervezethez, és az volt a feladatom, hogy megszervezzem a plébániai Caritas-csoportokat. Már eleve léteztek aktív csoportok a plébániákon, ezeken keresztül juttattuk el a segítséget az emberekhez. Az évek során sikerült nagyon sok önkéntest magunk mellé állítanunk, iskolákba is bejártunk fiatalokat toborozni, megyei szintű stratégiát készítettünk. Udvarhelyen alkalmaztuk először az első önkéntes koordinátort, akinek az volt a feladatköre, hogy összegyűjtse a jelentkezőket, tartsa velük a kapcsolatot. Időközben több kollégánk csatlakozott, családsegítő programot indítottunk el, ugyanakkor beindult az idősek otthoni gondozása is – emlékszik a kezdetekre Sinka Arnold. Molnár Szende programkoordinátortól megtudtuk, ebben az évben a caritasos programokban kilencvennégyen segítették munkájukat. Hetven százalékuk állandó munkatárs, akik heti vagy havi rendszerességgel tevékenykednek, harminc százalékukat alkalmi rendezvényeikre hívják be, de rájuk is mindig számíthatnak. – Jó kis önkéntes csapat alakult a Szent Lukács Idősek Otthonában, ugyanakkor a kórházi könyvtár önkénteseinek munkája is nélkülözhetetlen, minikönyvtárat működtetnek négy osztályon. Tulajdonképpen a könyv csak ürügy, így közeledünk az egyedülálló, magányos betegekhez, akiknek szükségük van társaságra, néhány jó szóra. A gyerekosztályon tevékenykedő munkatársakat meseolvasóknak nevezzük, de gyakorlatilag többek annál. Az hívta életre ezt a programot, hogy télire, vagy rosszabb esetben véglegesen nagyon sok gyereket „felejtenek” ott a kórházban, a nővéreknek nincs idejük és kapacitásuk foglalkozni velük, így a kollégák napi rendszerességgel bejárnak, játszanak, fejlesztő tevékenységeket is szerveznek – mondja Szende. Önkéntes alapon működik a Caritasnál a daganatos betegek önsegítő csoportja is, ahová huszonnégy beteg jár. Nyolc önkéntes segíti a máréfalvi idősekkel foglalkozó mentálhigiénés csoportot is, akik minden olyan tevékenységet elvégeznek, ami ebben a csoportban felmerül. A korai nevelő programot is önkéntesek vezetik, akik javarészt három év alatti gyerekek fejlesztésével foglalkoznak. Önkéntes szakemberek tartanak foglalkozást hetente sérült gyerekek szüleinek, ez idő alatt önkéntesek foglalkoznak a gyerekekkel. A Kis Szent Teréz-plébániával karöltve működik egy csapat, akik főleg a plébánia környékén élő idősekkel foglalkoznak. Ruhákat, élelmiszert, pénzadományokat gyűjtenek, rendezvényszervezésben segítenek, ők is a kezdetektől együtt dolgoznak a szervezettel. Indulóban van a roma gyerekek felzárkóztatását célzó program is, amelybe szintén szeretnének önkénteseket bekapcsolni, céljuk, hogy további tagokat toborozzanak. Népszerű a Hagyj nyomot! program, amely során a Caritas fiatalokat kér fel, hogy karitatív akciókat tervezzenek és valósítsanak meg. – Ennek a célja az lenne, hogy ráérezzenek az önkéntesség ízére, megérezzék ennek a munkának a fontosságát, meglássák a szépségét. Székelyudvarhelyen a legfiatalabb önkéntes 15, a legidősebb pedig 70 éves. Nagyon sok programunkat teljes mértékben rájuk alapozzuk, az ő segítségük, munkájuk nélkül ezek nem valósulnának meg – összegzett Molnár Szende. Ugyanakkor örömét fejezte ki, hogy évről évre egyre több szakember kapcsolódik be a tevékenységekbe. Nagyálmos Ildikó