Az egymásra figyelés, a közösségi élet és közös öröm megtapasztalása mellett a tanulás volt a célja annak a négynapos tábornak, amelyet a Romániai Magyar Látássérültek Egyesülete szervezett látássérült és vak gyerekeknek, fiataloknak. A szervezők ezúttal az önálló speciális magyar iskola szükségességére is felhívták a figyelmet. [caption id="attachment_93312" align="aligncenter" width="1000"] Együtt a zene hullámhosszán. Tanulnak egymástól Fotó: Nagyálmos Ildikó[/caption] Huszonöt látássérült gyerek és kísérője, itthoni és magyarországi szakemberek érkeztek a festői szépségű Hargita Keresztyén Táborba a múlt hétfőn, hogy tartalmas napokat töltsenek együtt. Buttu Arnold Csaba paralimpikon, az egyesület oszlopos tagja elmondta, azért gyűjtötték egy helyre Hargita, Kovászna, Maros, Kolozs és Szilágy megyéből a látássérült gyerekeket, hogy mindenki lássa: léteznek. Hargita, Kovászna és Maros megyében 193 látássérült gyereket tartanak nyilván. – A hangsúlyt mindenképp arra fektetjük, hogy látássérültként is lehet teljes életet élni, nem kell félni attól, ha a gyerek nem lát. A szakemberek elmagyarázzák, hogy hagyni kell őket érvényesülni, nem hátulról tolni, hanem vezetni az úton. Ezért is ragaszkodtunk ahhoz, hogy a gyerekek felnőttel, szülői kísérettel érkezzenek a táborba, hogy saját példáinkat, tapasztalatainkat elmondhassuk, megoszthassuk. A tábornak a lényege nem az, hogy minden vak gyerek informatikusként menjen ki a kapun, hanem, hogy lássák és tapasztalják: meg lehet tanulni a számítógép kezelését, amit majd tovább lehet fejleszteni – fogalmazott Buttu Arnold Csaba. Ugyanakkor azt is elmondta: az országban nincs szakemberképzés, látássérültekre szakosodás, ezért a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen végzett öt gyógypedás közül egy diák az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán végzi el a tanulmányokat, majd visszajön Udvarhelyre, ahol addigra remélhetőleg a magyar speciális iskola is elkészül. Kevesen tudják, hogy a Kolozsváron 1903-ban látássérültek számára létrehozott magyar iskola 1920-ban megszűnt, és azóta nincs magyar nyelvű oktatás az országban. A Székelyudvarhelyre tervezett, százötven férőhelyes bentlakásos speciális intézmény Erdély magyar ajkú látássérültjeit fogadná be. Kinyitották számukra a világot A Babeș–Bolyai Tudományegyetem Pszichológia Intézetének adjunktusa, Batiz Enikő is örömmel vállalta a szakmai segítségnyújtást, akárcsak a többi pedagógus, akik a csoportokkal – kétéves kortól huszonhét éves korig – korosztályok szerint foglalkoztak. – Olyan játékos, de célzott foglalkozások zajlottak, amelyek az ép képességeiket vette igénybe, de tiszteletben tartotta a látássérülésüket. Olyan fejlesztő gyakorlatokat tartottunk, amelyek valamely képességüket fejlesztik, legyen az akár szociális képesség: hogy tudjanak barátkozni, beilleszkedni a csoportba. Énekeket tanultak, magyar népdalokat, amellyel a zenei hallásuk, muzikalitásuk, rit­musérzékük, beszédkészségük fejlődik. A fiatal, huszonéves felnőtteknek normál számítógépes ismereteket is oktattak. A találkozóra több látássérült szakembert is meghívtak, akik saját tapasztalataikból adtak át a jó példákat, például, hogy miként tudták a látássérüléssel kapcsolatos hátrányukat pozitívumként visszafordítani. Gyakorlatban is bemutatták a kutyás vakvezetést, amely nemcsak a tájékozódásra, közlekedésre szolgál: a gyerekek ismerkedtek a kutyával, empátiát tanultak, legyőzték félelmüket. Tematikus, játékos foglalkozások, kézműves-foglalkozások, tornagyakorlatok, idegrendszer-fejlesztő gyakorlatok, történetmesélések, előadások, koncertek is voltak a táborban. A szülők közös megbeszéléseken, tapasztalatcserén vettek részt, a szakemberek pedig figyeltek a szülők igényeire, hogy milyen problémákkal küszködnek a hétköznapokban, hogyan járnak el a mindennapi élet tanításában. – A fiatal felnőtteknél és serdülőknél a tinikor is bezavar, előretör az identitás fejlődése. Próbáltuk elmagyarázni a szülőknek, hogy nem szabad korlátozni a hétköznapi, önellátó programokat. Minden szülő – olykor túlzottan is – óvja, félti a gyerekét, mi pedig próbáljuk rávezetni őket arra, hogy engedjék megtapasztalni a mindennapi élethelyzeteket. Nem a veszélyt, hiszen az felelőtlenség volna, hanem hogy ugyanúgy használhatják az eszközöket, tárgyakat, mint látó társaik. Nem kell mindentől elzárni őket, hanem abban kell segíteni, hogy saját képességeiket kibontakoztathassák, sikerélményük legyen. A táborban tapasztaltuk, hogy nagyon jól együttműködnek, segítik, tanítják egymást. Ezzel a táborral kinyitottuk számukra a világot – mondta Batiz Enikő. Szükség van egy helyre, ahol együtt erősödnek meg Hajdó Ernő, az egyesület alapító elnöke arról számolt be, hogy öt éve létezik az egyesület, amely most érett meg arra, hogy megszervezzék az első tábort. – Két évvel ezelőtt letettünk egy pályázatot, amit meg is nyertünk és tavaly szeptemberben nagy lármával vakvacsorákat szer­veztünk elsősorban azért, hogy legyen, amiből fenntartsuk az egyesületet. Kapcsolatok születtek, támogatókat találtunk, és ez a projekt az első nagyobb méretű megnyilvánulásunk. Október 15-én megszervezzük Székely­udvarhelyen a látássérültek nemzetközi ünnepét, a Fehér Bot Napját, ahol valószínűleg a gyerekek közül sokan ott lesznek – mondta Hajdó Ernő. Hozzátette: Romániában senki nem áll a magyar ajkú vakok mögött, ezért szeretnének háttérszerepet vállalni a sorstársaik problémáival szemben. A legnagyobb projekt az iskolaalapítás, amint fogalmazott, nagy léptekkel haladnak a megvalósítás felé, és bíznak abban, hogy a tanintézmény hamarosan megnyitja kapuit Székelyudvarhelyen. – Összeszorul a szívem ezekért a gyerekekért, hiszen annak idején én is ebben a kolozsvári iskolában jártam, és tudom, hogy milyen nehéz magyarként egy román tannyelvű iskolában megtartani az identitást. Ma mindenki az integrálásról beszél, szükségünk van nekünk is egy olyan intézményre, ahol senki nem érzi magát hátrányos helyzetűnek. Kell egy hely, ahol együtt erősödnek meg. Ebből a környezetből megkapják azt az erőt, hogy önállóvá válhassanak, beilleszkedjenek a társadalomba. Az iskolában ugyanakkor szakmát is tanulnak, hogy a későbbiekben ne legyenek problémák a munkahelykereséssel – mondta az egyesület elnöke. A tábort a Bethlen Gábor Alap és Székelyudvarhely Polgármesteri Hivatala támogatta, valamint vállalkozók és jószívű adakozók. Nagyálmos Ildikó