Talán az akadozó kommunikáció az oka, hogy Parajdon feszültség alakulhatott ki a több ezer darabot számláló néprajzi gyűjtemény elhelyezése kapcsán. Nem maradhat ott, ahol jelenleg található – vagyis az óvoda épületében –, de az sincs, ahová vinnie Kelemen Magdolna nyugalmazott óvónőnek, aki negyvenévi munkája semmibevételé­nek tartja a napokban kapott írásbeli felszólítást. [caption id="attachment_46631" align="aligncenter" width="2600"] Egyre kisebb helyen a gyűjtemény. Megbecsülésre várva Fotó: László F. Csaba[/caption] „Parajd Község Önkormányzata, valamint a Pa­rajdi Áprily Lajos Általános Iskola határozottan felszólítja Kelemen Magdolnát, hogy a parajdi óvoda termében lévő tárgyakat távolítsa el, ugyanis nincs semmi jogi háttere a tárgyak tárolását tekintve – olvasható a 2017. március 7-i, iktatószámmal ellátott, postai úton kiküldött felszólításban, amelyet Bokor Sándor polgármester és Bíró Zsolt iskolaigazgató látott el kézjegyével. „Az épület kizárólagos tulajdonosa Parajd Község Önkormányzata, és csak óvodai tevékenységre használható. Számos panaszt kaptunk pedagógusok részéről is, hogy szükségük van a fent emlitett teremre az óvodai tevékenységek hatékonyabb lebonyolításához. Ezért határozottan felszólitjuk, hogy 2017. április 15.-ig távolitsa el tárgyait a fent említett helységből, ellenkező esetben kénytelenek vagyunk az óvodatermet kiüríteni.” – így szólt (eredeti helyesírással) a Kelemen Magdolnához intézett felszólítás, amelynek nyomán mi is ellátogattunk Parajdra. A legkitartóbb sótörő Itt mindig mozgalmas volt az élet, dalárda, színjátszó csoport működött – idézte fel az etédi születésű, Parajdon gyermekeskedő Kelemen Magdolna, hogy miként nőtt bele a népi kultúrába, hogyan lett elkötelezett értékmentő, és hogyan állt össze pedagógusi tevékenysége mellett (és annak segítésére is) a nem mindennapi gyűjtemény. Könyvekkel zsúfolt tömbházlakásában beszélgetünk, a kis asztalon tucatnyi kötet – egyik a saját gyűjtése, a többiben tanulmányokat, cikkeket, adatokat közölt. – Szeretném a falunak is megmutatni azt a munkát, amit letettem az asztalra. Eddig azt hittem, hogy elég beszédes a tevékenységem, de most kiderült, hogy tévedtem – mondja a könnyeivel küszködve a 65 éves óvó néni, a Magyar Néprajzi Társaság tagja, a Sótörő Kulturális Egyesület létrehozója. Hogy a gyűjtés pontosan mikor kezdődött, maga sem tudja pontosan. Talán a nagymamájával, aki minden cérnadarabot eltett? Vagy a gyerekméretű szenes vasalóval, amit kislányként az „angyaltól” kapott? Az édesanyja rokkájával, amit nem volt lelke kidobni? Amióta az eszét tudja, próbált megmenteni, megőrizni minden értéket és a szülők, a falu népe is hozzájárult. Az egyre növekvő gyűjtemény pedig folyamatosan költözött: a sóbányának egy romos épületébe annak lebontásáig, a régi, már szinte omladozó óvodába, ahová csak „beömleszteni” lehetett, s majd amikor a két előkészítő osztály átköltözött az iskolába, a gyűjtemény az új óvodaépület két felszabaduló emeleti termébe került, és úgy tűnt, otthonra talált. – A Sótörő Kulturális Egyesület 2018-ig kötött szerződést az iskolával ezekre a termekre – magyarázta Kelemen Magdolna. – Azóta igazgatóváltás volt, és szeptemberben kaptam szóbeli felszólítást, hogy ürítsem ki a termeket. Azóta egyre csak ezen rágódom. Se szeri se száma azoknak a tevékenységeknek, amelyeket Kelemen Magdolna kezdeményezett vagy amelyekbe bekapcsolódott a Töltött káposzta fesztiváltól a pünkösdölőig. Gyerekek százai tanultak táncolni, énekelni a keze alatt, ismerkedtek hagyományos mesterségekkel, öltöttek népviseletet. Közben a gyűjtemény egyre kisebb helyre szorult: a folyosóról és az egyik teremből be kellett hordani a dolgokat az egyetlen megmaradt helyiségbe, amelyet nekünk is megmutatott a nyugdíjas pedagógus. Itt még a dobozokba, zsákokba rejtett használati eszközökön és viseletdarabokon kívül is rácsodálkozhattunk néhány különleges tárgyra tolltartótól mosdószekrényig, biliszéktől falvédőig, régi konyhai eszközöktől százéves iskolapadig. – Én nem kételkedem, hogy kell az óvodának a hely, de akkor találjunk egy megoldást – mondja Kelemen Magdolna. – A kultúrház kong az ürességtől. A felújítás miatt a korábbi falumúzeumot is kiköltöztették belőle, most annak az anyaga a régi óvodaépületbe van bezsúfolva. Kértem területet a tanácstól tájház céljára, de nem kaptam választ. Pedig lenne egy régi ház, amit meg lehetne vásárolni és oda felépíteni… Ha földem volna, már felhúztam volna a saját kezemmel egy tájházat… Megoldás kerestetik A Parajdot felkereső turisták egyre változatosabban tölthetik el idejüket a sóbányán kívül is: lepkeház, wellness-fürdő, télen sípálya áll rendelkezésükre. A település múltjába, a régiek életmódjába azonban sem ők, sem a helyiek nem igazán nyerhetnek betekintést az Áprily-emlékszobán kívül. Áprily Lajos nevét viseli az iskola is, amelyen éppen színes plakát hirdeti a dr. Verestóy Alapítvány múzeumlátogatási programját vidéki gyerekek részére – miközben a muzeális értékű helyi anyag éppen szállást keres. – Olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a korábbi évekhez képest magas a gyereklétszám – emelte ki Biró Zsolt iskolaigazgató, akitől megtudom, hogy a beiskolázási tervben egy újabb napközis csoport indítását és két további pedagógusi állást hagytak jóvá számukra, ehhez szükséges nekünk a terem. Hangsúlyozom, hogy azért kértük a gyűjtemény eltávolítását, mert az óvodai oktatásnak szeretnénk visszaadni a termet, és ezt már korábban, szeptember elején is kértük az óvó nénitől. Jelenleg több mint húsz napközisünk van, és jövőben legalább 36 vagy annál is több napközisünk lesz. Szó sincs arról, hogy semmibe vennénk Kelemen Magdolna munkáját. Ér­té­kelem, tudom, hogy a hagyományőrzés a szíve csücske, de ennek a gyűjteménynek egy tájházban vagy múzeumban lenne helye. Az óvoda is időszakosan adhat otthont ilyen kiállításnak, de állandó tárlatnak nem, főleg nem akkor, amikor teremszűkében vagyunk. Olyan nehezen engedélyezik egy-egy csoport indítását manapság – ezt nem kockáztathatjuk. Bokor Sándor polgármester az iskolaigazgatóhoz hasonlóan érvel, és többször is kihangsúlyozza, hogy értékeli a nyugalmazott pedagógus, és a Sótörő Kulturális Egyesület munkáját, ugyanakkor alkalmazkodni kell a törvényes előírásokhoz, vagyis az egyesület és az iskola között megkötött korábbi szerződést érvénytelennek tartja, hiszen a polgármesteri hivatal által fenntartott épületre csak a hivatal tudtával lehetne megállapodást kötni. – Önök is látták: ebben a formában hasznavehetetlen a gyűjtemény, a jelenlegi helyen sem látogatható, nem hasznosítható, így értelmetlen ott tartani – magyarázza. – Az önkormányzatnak pedig jelenleg olyan épülete nincs, ahová elhelyezhetné. Ahhoz, hogy közös megoldást találjunk, ahhoz dialógus kell, de hozzánk mostanság ilyen szándékkal nem fordult Kelemen Magdolna. Szász Edit tanácsos asszony felajánlotta, hogy Sófalván ideiglenesen ad helyet a református egyház a tárgyaknak, de hogy mi lehetne a hosszú távú megoldás? Minden tiszteletem mellett sem tudom… Daczó Katalin