Mézkirálynő és udvarhölgye, székelyföldi és magyarországi mézlovagok ajánlották, termelők kínálták, felnőttek és gyermekek mustrálták, kóstolták a mézédes csemegéket szombaton és vasárnap a Márton Áron téren. Az Örösi Méhészegylet és Ud­var­helyszéki Mézlovagrend jóvoltából hetedik alkalommal volt házigazdája Székelyudvarhely a Mézes Napoknak. [caption id="attachment_58695" align="aligncenter" width="1000"] Mézben és „mézelődőkben” sem volt hiány Fotó: Lázár Emese[/caption] Úgy süt a nap, mint a méz – dicsérte az októberi fényes napsütést egy mézet nyalogató apróság szombaton a Márton Áron téren, a Mézes Napok édes kínálatának helyszínén. A méz kétnapos ünnepét, a mézvásárt és méhésztalálkozót október 21–22-én hetedik alkalommal szervezte meg az Örösi Méhészegylet és az Udvarhelyszéki Mézlovagrend. A mézédes napok ebben az évben is a székelyföldi és magyarországi mézlovagrendek látványos felvonulásával kezdődött. A város központján át vezette a zászlót vivő lovagokat a Ferences-templomig Balla Nóra, a 2017-es év mézkirálynője és második udvarhölgye, Lesti Kitti. Az egyházi áldást követően a lovagok és méhészek megkoszorúzták a székelyudvarhelyi születésű, Kossuth-díjas biológus, minden idők legnevesebb magyar méhészeként számon tartott Örösi Pál Zoltán professzor szülőházán levő emléktáblát. „Mézelődés” a Patkóban A nyitánnyal egy időben a Patkóban állt a vásár: aranyló és barnán fénylő mézfajtákat, mézből készült, mézzel édesített szörpöket, süteményeket, különleges csemegéket, propoliszt, virágport, méhviaszból készült gyertyát, szappanokat is kínáltak a székelyföldi termelők. A zöld sátrakban bőséggel volt kóstolni-, vásárolnivaló. A standoknál fatáblára rótt, rímekbe szedett mottó hirdette a méhészek szorgalmát, az aranyló cseppekben rejlő erőt, egészséget, szeretetet, no meg a méz őreinek, a bort szerető, de szívét mézben fürdető mézlovagok erényeit is. A saját terméküket frappánsan népszerűsítő méhészek a kaptárokat nemegyszer megdézsmáló medvét sem feledték. Tőkés Attiláéknál például azt olvastuk: „A mackónak nincsen pénze, elköltötte repcemézre.” A mézeskalács-készítést művészi szinten művelő Vargáéknál pedig azt, hogy „Egy üveg méz minden háznál többet ér száz patikánál!” Az egészséges nyalánkságért nem kell messzi földre menni, hirdették Ambrus Csabáék, akik „Aki a szejkei mézet eszi, az az orvost nem keresi” rigmussal csalogatták a népeket. Voltak is szép számban „mézelődők” a téren: a méz és a mézszínű napsütés időseket és fiatalokat is kicsalt az édes mustrára. A 17 éve méhészkedő székelyderzsi Kovács Jolánéknál is jutott bőséggel kóstoló az idei termésből. – Két-három éve gyenge a termés, igaz, az idei kicsit jobb volt a tavalyinál – mondta Jolán, aki férje halála óta fiával gondoskodik a kaptárokról. Mesélte, hogy százharminc volt az állományuk, ez a szám megcsappant, de azon szorgoskodnak, hogy mihamarabb visszatelepítsék. A kaptárok körül „legyeskedő” medve Kovácséknál hoppon marad: 2008 óta villanypásztorral tartják távol. – Van akácmézünk, ami a mézek királya, május-júniusi vegyes virágmézünk, nyugtató, köhögéscsillapító hársméz, és a legtöbb ásványi nyomelemet tartalmazó erdei édes harmatunk. Hoztunk recept szerint készített virágporos, propoliszos, méhpempős mézet is, ami kiváló immunerősítő, fizikai, szellemi fáradtságra, hűlésre, tisztítja a vérereket, stabilizálja a vérnyomást, szóval minden betegség ellen hasznos. Kis vitaminbomba az akácmézben eltett áfonya. A körömvirágos krém sebet gyógyít, ekcémás bőrt nyugtat, hűsít – sorolta az asztalon sorakozó saját termékek jótékony hatását Kovács Jolán, aki annak örvendett, hogy a más vásárokon alig-alig kapós, illatos méhviaszgyertyáik ezúttal kelendők voltak. Minden csepp méz aranyat ér Látványos volt a mézfesztivál szombat délelőtti megnyitója is, amit Antal D. Csaba színművész moderált, az oroszhegyi Urusos néptáncsoport előadása színesített, és ahol a köszöntőbeszédek után egymást követve mutatkoztak be a lovagrendek. Magyarországról érkezett Udvarhelyre a Zala megyei Ambrózia – Sőtöri, a székesfehérvári Szent István, a berettyóújfalui Bihari, a salgótarjáni Palóctáj, a gyulai Göndöcs Benedek Mézlovagrend, a hazaiakat pedig a csíkszéki, háromszéki és az udvarhelyi lovagok képviselték. A Mézes Napok résztvevőit Ádám József, az Örösi Méhészegyesület elnöke üdvözölte, és ő bogozta rá a jelenlétet szimbolizáló szalagot is a mézlovagok lobogójára. – A méhész munkáját nem a kipergetett méz mennyiségében mérik, hanem a ráfordított időben – méltatta a méhészeket és a sokszor gyenge hozam ellenére is mindig áldozatos, eredményes munkájukat ünnepi beszédében Gálfi Árpád polgármester. – A jó méhész a természet és a szakmája iránt egyaránt alázatos, önzetlen emberből válik, aki nem hagyja, hogy a méhek munkája a föld porával elvegyüljön. A székelyföldi méhészet hagyományait, a mézfogyasztás kultúráját egyaránt erősíteni hivatott hetedik Mézes Napok megszervezését felkarolta és támogatta Székelyudvarhely Polgármesteri Hivatala és Hargita Megye Tanácsa is. Lázár Emese