Nemrég jelent meg Székely Árpád geográfus ötödik túrakönyve, már több városban is bemutatták a Bucsecs-hegység lenyűgöző világáról készült igényes kiadványt. A Déli-Kárpátokról szóló sorozatnak ez az utolsó kötete, a szerzőt ennek apropóján kérdeztük a könyvek születésének körülményeiről és további terveiről. [caption id="attachment_17871" align="aligncenter" width="620"] Bucsecs. Sziklaletörés őszi színekben és a szerző árnyéka Fotó: Székely Árpád[/caption] [box type="shadow" ]Székely Árpád Székelyud­varhelyen élő geográfus 2012 óta évente jelentkezik egy-egy igényes, részletes és átfogó, a Déli-Kárpátok uralkodó vonulatait bemutató túrakönyvvel. Az első kettő a Retyezátról szólt, majd következett a Páring-hegységet, illetve a Fogarasi-havasokat tárgyaló kötet, végül a Bucsecs (Erdély délkeleti bástyája) című kiadvány. A Retyezátról és a Páringról írt túrakönyvek már nincsenek készleten, a továbbiak a delikarpatok.blog.hu oldalon rendelhetők meg.[/box] – Mi adta a motivációt a hegyekről szóló kézikönyvek megírásához? – Az ötlet már az egyetemi évek alatt megszületett, amikor az állam­vizsga-dolgozatot a Retyezát-hegy­ség­ből írtam. Aztán a 2010-es évek fotózással egybekötött, intenzív te­rep­bejárása és a felhalmozódó kép­anyag jelentette a sorozat kiindu­ló­pont­ját, bár a legelején csak az em­lített hegytömegre összpontosítottam. – Hogyan kategorizálná a kiadványokat? Túrakönyvek, földrajzi kézikönyvek, útikalauzok? – Túrakönyvek. Ugyanis egy lelkes természetjáró a kötetekben megtalál mindent, ami az adott hegység megismeréséhez, földrajzi áttekintéséhez és a túrázáshoz szükséges: természetföldrajzi összefoglalások, általános túrainformációk, részletes túraleírások, amelyekhez térképmelléklet is társul. Emellett építészettörténeti és botanikai „csemegéket” is kínálnak. – Miben különböznek a magyar nyelven elérhető más túrakönyvektől? – Talán a részletességben, mivel nem csupán az adott hegységek legszebb túraútvonalait, hanem a legtöbb esetben az összes turistaösvényt, rejtett csapásokat és pásztorösvényeket is felfűzik, továbbá feliratos átfutó képek (panorámafotók), több felvétel egészíti ki a túraleírásokat, a fényképek az évszakok változó színvilágában tükrözik a vonzó hegyvilágot. Számos kortárs turistakalauzzal ellentétben időmet és energiámat nem a magyar helynévtalálgatásra és elfogult névgyártásra pazarlom, ehelyett inkább az alapos terepbejárást részesítem előnyben, amelynek eredményeként földrajzi ismereteket is hordozó, részletes túraútvonal-leírások születnek. A hegységekben és a hegyalji medencékben élő népcsoportok iránti tisztelet képezi az alapját azoknak a képes összefoglalásoknak, amelyek az egyes vidékek épített örökségét mutatják be. – Érdekelne a folyamat: hogyan készül el egy könyv? Mennyi időt vesz fel például a terepbejárás? Mert úgy tudom, hogy a könyvekben leírt túraútvonalakat Ön mind-mind bejárta. – Igen, valamennyi ismertetett túraútvonalat bejártam, esetenként több évszakban is. Ebben nagy segítségemre voltak túratársaim. A folyamatot konkrétan a Fogarasi-havasokat bemutató kötettel tudom példázni: a terepbejárás 2013 őszén és 2014-ben történt 36 túra során, ezt követte a 2014 őszi és téli képfeldolgozás és könyvszerkesztés, így végül a kötet 2015 tavaszán látott napvilágot. Mindez, a könyv tulajdonképpeni papírra kerülését leszámítva saját munka. – Mit tartalmaz egy-egy könyv? – Valamennyi kötet öt fejezetből épül fel. Az első rész rendszerint természettudományos összefoglalást ad, a második fejezet a megközelítési és szálláslehetőségeket, a hegyimentő-szolgálatot ismerteti, és számos gyakorlati tanácsot tartalmaz. A legterjedelmesebb harmadik rész túraútvonal-leírásokat részletez, majd a negyedik fejezet a hegyalji épített örökségre összpontosít. Több kötetet rejtvényrész, kvízkérdések zárnak, az utolsó kötet esetében összegzéssel ér véget a túrakönyv-sorozat. – Mennyire tudnak naprakészek lenni az információk? – Igyekszem az egyes kötetek szerkesztését úgy elvégezni, hogy a terepbejárás végétől számított legrövidebb időn belül azok a természetjáró közönség elé kerüljenek, emellett a terepbejárás is rendkívül intenzív, éppen a naprakész adatok elérése céljából. Erre napjainkban egyébként nagy szükség is van, ha például az irgalmatlan erdőirtá- sokra gondolunk, amelyek az egyéb jelenkori emberi beavatkozásokkal együtt súlyos környezeti terhelést jelentenek. Úgy gondolom, hogy a Déli-Kárpátokban és Királyföldön a természetnek és a múltnak nincs jövője, a kötetekben közölt fotók a közeljövőben már csak a szebb múltra fognak emlékeztetni. – Gyönyörűek a fotók. Milyen technikát igényel az elkészítésük? – Azt szokták mondani, hogy a fotós legfőbb eszköze maga a szeme, emellett persze technikára is szükség van, például megfelelő objektívre, szűrőkre, állványra stb. Ki kell emelnem, hogy saját fotóim mellett további szerzők felvételeit is közlöm. – A legutóbb bemutatott, a Bu­csecsről készült kötete rendhagyó módon a sorozat összegzésével zárul. Ez azt jelenti, hogy több túrakönyvet nem várhatunk Öntől, vagy csak a sorozat ért véget? – A Bucsecs bemutatásával valóban véget ér ez a sorozat, amely a Déli-Kárpátok uralkodó, 2500 m fölé merészkedő vonulataira korlátozódik. Nagy valószínűséggel a Retyezátról szóló túrakalauzt újítom még fel, ugyanis a 2013-as megjelenés óta történtek változások a hegységben. – Mennyire biztonságosak ezek a magashegyi túraútvonalak? – Az ismertetett vonulatokban a jelzett túraösvények biztonságosak, bár némelyek erősebben kitettek, ezért mesterséges fogódzkodókkal látták el azokat. Összességében véve megfelelő kárpáti magashegyi tapasztalat, felkészültség, túrafelszerelés és tériszonymentesség szükséges bejárásukhoz. Az egyes szakaszok nehézségi fokozatára a túraleírások egyenként kitérnek valamennyi kiadványban. Erőnlétünk és felkészültségünk függvényében választhatunk a bemutatott turistaösvényekből, és kombinálhatjuk is azokat. – Van kedvenc hegysége? – A kedvenc hegység természetesen a kiindulópont, vagyis a Retyezát, mindenekelőtt a hazai kárpáti viszonylatban utánozhatatlan tengerszemgazdagságáért, a vadabb és otthonosabbnak nevezhető formakincs ötvözéséért, a Kárpátok legtörmelékesebb hegyoldalaiért és nem utolsósorban a varázslatos nyári virágszőnyegért. Persze a Páring vadregényessége, a Fogarasi-havasok monumentalitása vagy a Bucsecs sziklabástya jellege sem elvetendő. Összességében véve mindegyik hegytömegnek megvan a maga sajátossága, ám folyamatosan tetten érhető az a fő irányvonal, amiért annyira szerethetjük a Déli-Kárpátok markáns vonulatait, ez pedig a jégvájta formakincs, a glaciális átformálás, amely alapján a nagytájat Erdélyi-Alpoknak is elnevezték. Asztalos Ágnes