Lőrinczi Pál: az ajtóm nyitva áll
Újonnan megválasztott elöljáróként a közösség bizalmát készül megszolgálni Lőrinczi Pál, Etéd község polgármestere. A községvezetővel az ismeretlen terepnek számító politikai életről, a község jövőjéről és a következő négy év terveiről beszélgettünk.
– Mi motiválta, hogy polgármester legyen?
– „Politikamentes” életet éltem ez idáig, most is független polgármester vagyok. Etéden születtem, itt nőttem fel, de harminc évig éltem Magyarországon, majd 2024 tavaszán költöztem haza véglegesen. Etédhez négy falu tartozik, Küsmöd, Siklód, Kőrispatak és Énlaka: az egyikből kért fel engem a lakosság, hogy vállaljam a jelöltséget, és legyek én a község vezetője, ha megválasztanak. Én akkor igent mondtam erre a felkérésre, úgy, hogy még a családdal sem beszéltem meg – meg is lepődtek, amikor elmondtam… Persze, könnyebb lett volna pártpolitikusként jelöltetni magam, de erre nem volt lehetőségem, így önerőből valósítottam meg és vittem végig a kampányomat. Már maga a kampány is teljesen új volt számomra, az aláírásgyűjtés, az emberekkel való beszélgetés – próbáltam az idő alatt megismerni a község lakóit. Tulajdonképpen azért vállaltam el ezt a feladatot, bármennyire is új terület számomra, mert az emberek már a felkéréssel bizalmat szavaztak nekem, amire én azt mondtam, hogy hát akkor kapjuk össze a községet. Őszinte véleményem, hogy az elmúlt harminc-harmincöt évben Etéd olyan lehetőségeket szalasztott el a fejlesztések területén, amelyek többet az életben nem jönnek vissza. Ezért vállaltam, hogy ami tőlem telik, azt most megteszem a községért. Az én ajtóm nyitva áll, nem akarom egy községlakónak sem azt mondani, hogy most nem érek rá, én mindenkivel szóba állok és szóba fogok állni, aki idejön.
– Mi fogadta a hivatalban, amikor átvette a polgármesteri tisztséget?
– Nem sok minden más, mint egy nagyon jó csapat. A hivatali alkalmazottak összeszokott csapatot alkotnak, jó a hangulat a munkahelyen, mindenkinek fülig ér a szája, amikor reggel bejön dolgozni. Úgy gondolom, ez elengedhetetlen ahhoz, hogy eredményeket tudjunk elérni, mert ha egy munkakörnyezetben rossz a hangulat, ha az alkalmazottak rosszkedvűen mennek dolgozni, annak nem lesz jó hozadéka. Úgy vélem, egy összeszokott munkaközösséggel, egy dolgozni akaró önkormányzati testülettel, valamint jó kapcsolatot, együttműködést kialakítva a környék polgármestereivel, akikkel kölcsönösen segíthetjük is egymást, fejlődést, eredményeket lehet elérni a község életében. Tudom, hogy ez egy intézmény, egy közösséget vezetni nem olyan, mint egy céget, de én vállalkozó voltam egész életemben. Most erre vállalkoztam, és bízom benne, hamar beletanulok a polgármesteri munkába, és jól végzem majd a feladatom.
– Fejlődésről beszél – milyen potenciált lát Ön Etéd községben?
– Eldugott helyen, de jó helyen vagyunk. Csak azt kell megértetni az emberekkel, hogy mivel mi vagyunk központban, magunkra számíthatunk. Így többet kell tenni a közösségért. Olyan természeti adottságokkal rendelkezünk, hogy jó alapunk van a turizmushoz, csak sokkal több energiát kéne erre fordítani. Ott van például Énlaka, a rovásírásos mennyezetű műemlék templomával, Siklód a parasztházaival, Kőrispatak
a szalmakalap-múzeummal, turisztikai szempontból különleges és egyedi a község, azonban meg kell tanulnunk megmutatni magunkat a nagyvilágnak. Az öt falu közül a községközpont, Etéd van mind gazdaságilag, mind
a turizmus szempontjából a legrosszabb helyzetben, és a megítélése is a legrosszabb az itteni nagyszámú roma közösség miatt. Én azonban úgy gondolom, hogy minél több kultúra találkozik egy közösségben, az a közösség annál színesebb. Azzal azonban foglalkozni kell, hogy ezek a kultúrák, a nemzetiségek jól megférjenek egymás mellett. Azok a programok, kezdeményezések, amelyek a roma közösség integrálódását, az együttélés megkönnyítését hivatottak szolgálni, kisebb-nagyobb sikereket érnek el, de jó, hogy vannak. Véleményem szerint a roma közösséggel azt kell megértetni, éreztetni, hogy nincsen elnyomva. A napokban beszélgettem egy roma fiatallal, aki azt mondta, ő nem jár iskolába, mert az apja se járt. Mondtam neki, hogy ha apád három osztályt járt, akkor te járj nyolcat. A következő generáció meg már lehet, hogy szakmát tanul vagy érettségizni fog. Ezt kell erősíteni bennük, és azt, hogy csak munkával lehet eredményeket elérni.
– Milyen megkezdett beruházások várnak folytatásra a községben?
– Az egyik nagy beruházásunk, aminek a vége felé járunk, és ami a turizmus fejlődését is elősegítheti majd, a tájházak felújítása. Több ilyen tájház van a község falvaiban, ezeket próbáljuk visszaállítani az eredeti állapotukba. Pályázat útján valósul meg az énlaki iskola felújítása, de a projektben nincs benne az illemhelyek létrehozása, ami így többletköltséget jelent. Van egy nyertes pályázatunk az etédi iskola szigetelésére és nyílászárók cseréjére is, ugyanakkor napelemrendszer felszerelésére is nyertünk támogatást, ám nehezíti a helyzetet, hogy az iskola tetőzete nagyon rossz állapotban van, amíg azt nem hozzuk rendbe, addig nem lehet felszerelni rá a napelemeket. Gondok vannak ugyanakkor a község vízellátásával, ennek megoldására a tavaly Etéd és Kőrispatak között fúrtak egy kutat, aminek nagyon jó a vízhozama, ezt rá kéne kössük a rendszerre. Erre is nyertünk támogatást, jelenleg a munkálatok tervei készülnek.
– Mik a tervek a következő négy évre?
– Tervezhetünk, de minden annak a függvénye, hogyan tudunk pénzforrásokat találni. A legfontosabb a már futó beruházások befejezése, a vízhálózat kialakítása, a vízhiány megszüntetése, a község iskoláinak és óvodáinak rendbehozatala, szigetelése, tetőszerkezeteinek megjavítása. Továbbá vannak községi utak, amelyeket le kéne aszfaltozni, csatornázásra is szükség lenne... Ha ezeket sikerülne megvalósítani, én meg lennék elégedve, és bízom benne, hogy a község lakói is.
– Milyen polgármestere szeretne lenni a közösségnek?
– Azt szeretném, hogy feleljek meg az embereknek, mert az emberek választottak meg engem. Mert azt azért elmondhatom, hogy olyan négy évet tapsoltunk el, ami még egyszer nem jön az életünkbe. Ezt gazdasági szempontból értem, számos lehetőséget, pályázatot nem használtunk ki, és úgy gondolom, hogy a következő négy évben nem lesz ekkora bőség. Úgyhogy most az a cél, hogy minden lehetőséget megtaláljunk.
– Csak a következő négy évre tervez, vagy hosszabb távra?
– Azt hiszem, nem lesz elég a négy év, hogy bizonyítani tudjak a községnek, de minden tőlem telhetőt megteszek. Ezért azt mondanám, hogy hosszabb távra tervezek, de ezt majd eldönti a nép, mert mindent a nép dönt el.