Azt mondják a pedagógusok, hogy az utóbbi években egyre több beszédhibás gyermek kerül az előkészítő osztályokba. Ideális esetben e zavarok már a napköziben kiszűrhetők és kezelhetők, hogy mire az írás-olvasás tanulása elkezdődik, rendeződjék a kicsik beszéde. Ehhez viszont szakemberekre lenne szükség, nem is kevésre. Megyénkben mindössze húsz logopédus dolgozik a tanintézményekben. [caption id="attachment_67390" align="aligncenter" width="1000"] Logopédiai kabinet a Tompában. Játékos fejlesztés helyszíne Fotó: Asztalos Ágnes[/caption] A logopédus dolga a beszédhibás és specifikus tanulási zavarokkal (pl. diszlexia, diszgráfia stb.) küzdő gyerekek kiszűrése a napközikben és az iskolákban – mondta Bakos Kinga, aki három székelyudvarhelyi tanintézményben segíti a kicsik beszédfejlődését (Tompa László Általános Iskola, Tamási Áron Gimnázium, Ficánka Napközi). – Az általános eljárás az, hogy tanév elején saját munkaköri leírásunk alapján felmérjük az iskolába készülő és az előkészítő osztályos gyerekeket (felkérés nélkül, a körzetünkbe tartozó minden óvodában és iskolában elvégezzük ezt), majd a kiszűrt gyerekek szüleit tájékoztatjuk az eredményről és beleegyezésüket kérjük a foglalkoztatáshoz. Bizonyos esetekben azonban a szülő vagy a pedagógus kérésére is terápiába vehetők gyerekek, például, ha új gyerek érkezik egy osztályba és a tanító észrevesz valamilyen problémát – közölte a szakember. Megtudtuk, hogy a kiszűrt gyerekeket további felméréseknek, vizsgálatoknak veti alá a logopédus (pl. auditív diszkriminációs és differenciáló képesség, szókincs, fonológiai tudatosság, verbális memória vizsgálata, illetve a beszédképző szervek izomzatának vizsgálata funkcionális szempontból, illetve a beszédszervek esetleges eltéréseinek vizsgálata, mint a lenőtt nyelvfék), majd felállítja a diagnózist és prognózist, illetve ezek alapján elkészíti az egyéni fejlesztési tervet, amelyet a továbbiakban folyamatosan felülvizsgál és kiegészít, módosít a gyermek fejlődése szerint. Fontos a szülő segítsége Jó, ha tudják a szülők, hogy a logopédiai foglalkozás lehet egyéni és kiscsoportos, általában heti rendszerességgel zajlik, és egyáltalán nem hasonlít a tanórákhoz, hiszen terápiás-fejlesztő tevékenységről van szó, rengeteg játékos elemmel. Ugyanakkor Bakos Kinga nyomatékosan felhívta a figyelmet a szülők szerepére a beszédhibák terápiájának folyamatában. – Bár a logopédus szakmai tudása nélkülözhetetlen és személyisége meghatározó, a fejlődés üteme nagymértékben függ a szülők hozzáállásától, ugyanis a logopédiai foglalkozásokon kialakított beszédmozgások, a helyes ejtés, a megtanult hangok és hangkapcsolatok mindennapos otthoni gyakorlás nélkül nehezen rögzülnek. A szülő szerepe kettős: egyrészt döntően befolyásolja a gyerek motivációját azáltal, ahogyan viszonyul a logopédiai foglalkozásokhoz, amennyire fontosnak tartja azokat, másrészt a logopédiai házi feladatok, nyelvgyakorlatok rendszeres otthoni végzését tudatosabban irányíthatja, mint maga a gyerek. Tehát a szülő azzal tehet a legtöbbet, ha együttműködik a logopédussal, érdeklődik a gyerek fejlődéséről és igyekszik beilleszteni a napi rutinba a házi feladatok végzését, amelyek egyébként nem vesznek fel sok időt, inkább a rendszeresség a döntő. Nagyon előnyös, ha ez a gyakorlás tükör előtt történő, vidám, könnyed programmá válik otthon (is) – fejtette ki a logopédus. Növekvő pöszeség Bakos Kinga azt mondta, hogy a leggyakoribb beszédzavar a diszlália (pöszeség), ezen belül is a szigmatizmus (sz-z-c vagy s-zs-cs hangok hibás ejtése) és a rotacizmus (az r hang hibás ejtése). – Ugyanakkor általánosságban megfigyelhető a diszlália minden formájának gyakoribbá válása – míg tíz évvel ezelőtt egy osztályban kb. 4-5 kiszűrt gyerek volt a jellemző, most a nem hátrányos helyzetű gyerekcsoportokban is általában 8 körül van a pöszék száma. A tanulási zavarral küzdő gyerekek száma is enyhén nőtt – mondja a 18 éves szakmai tapasztalattal rendelkező szakember. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy mire érdemes a szülőnek figyelni, és mikor ajánlott logopédus segítségét kérni. Bakos Kinga elmagyarázta, hogy 5 éves korig életkori pöszeségről beszélhetünk, amikor tulajdonképpen természetes, ha a gyerek még néhány hangot nem képes helyesen kiejteni. – A képességek fejlődése nem egyenletes, és 5 éves korig beavatkozás nélkül is legtöbbször rendeződik a beszéd. Ha 5 éves kor után is tapasztalható a pöszeség, akkor már érdemes ahhoz a logopédushoz fordulni, aki ellátja azt az intézményt, ahová a gyerek jár. Ha pedig a beszéd megjelenése késik, akkor viszont sokkal jobban oda kell figyelni! Normál beszédfejlődés esetén 1 éves kor körül jelennek meg az első szavak és legkésőbb 3 éves korig mondatokban beszél a gyerek. Ha 3 éves korában még csak néhány szót vagy esetleg azt sem ejt, akkor ajánlatos logopédust felkeresni, ugyanis megkésett – vagy néhány esetben akadályozott beszédfejlődésről lehet szó – fejtette ki a logopédus. [box type="shadow" ]Hargita megyében mindössze 20 logopédus áll tanügyi alkalmazásban – tájékoztatott Szabó Irén Ottília, a Nevelési Tanácsadó és Erőforrás Központ igazgatója. A logopédusok a törvény szerint heti 16 órában dolgoznak óvodákban és elemi osztályokban, és 500 gyerek után jár egy állás, de – ahogy az igazgató fogalmazott – a visszajelzések, igények alapján a megye ennek a létszámnak a dupláját is „elbírná”, ha engedélyt kapnának új helyek meghirdetésére. Logopédiai szolgálat majdnem kizárólag csak a városi iskolákban működik, Székelyudvarhelyen és környékén van a legtöbb szakember. Sürgősségi esetekben elméletileg a vidéki intézmények is megkereshetik őket, de a gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy a falusi iskolákban nem érhető el a szolgáltatás. A szakemberek nagyon leterheltek, van köztük olyan is, akihez 1000 gyerek tartozik – tudtuk meg Szabó Iréntől. [/box] Asztalos Ágnes A cikk a Hargita Népe március 20-i számában jelent meg.