erős felhőzet
szórványos felhőzet
Korán ment el, kevés adatott neki
Idén 20 esztendeje, hogy 33-dik életévében autóbalesetben életét vesztette Zenglitzky Zoltán székelyudvarhelyi operatőr, forgatókönyvíró, rendező. A helyi televíziózás be nem teljesült nagy ígéreteként él az utókor, az egykori alkotótársak, régi kollégák emlékezetében. A pénteken véget ért Udvarhely Napok egyik meghitt eseménye volt a tiszteletére szervezett megemlékezés.
[caption id="attachment_50850" align="aligncenter" width="960"]
In memoriam Zenglitzky Zoltán. Múltidézés Fotó: Farkas Antal[/caption]
A Városháza Szent István-termében megszervezett eseményen az érdeklődők megtekinthették Zenglitzky önéletrajzi ihletésű vizsgafilmjét, amelyet a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatójaként készített. Régi kollégák elevenítették fel emlékeiket, a visszatekintés egyben az udvarhelyi televíziózás kezdetének, majd hőskorának felidézését is nyújtotta. Mert Zenglitzky egyike volt azoknak, akik a városban működő kis kábelhálózatokat „egybekovácsolták”, és ott volt, amikor létrejött az UTV, a város első intézményes televíziója, sőt a logót is ő tervezte. A kezdetekben még az egyik gyárból, munkahelyéről szökött ki Zenglitzky esténként, hogy a másnapi műsort rendbe tegyék, évekkel később már két tévé működött a városban, és – mint felidézték többen – olyan szerkesztőség, mint amilyen az Ati-Beta televízióé volt, azóta sincs Erdélyben. Ezeknek az időknek meghatározó, iránymutató alakja volt Zenglitzky Zoltán.
A meghitt hangulatú beszélgetésen kirajzolódott az operatőr pontosságot, szakmai alázatot középpontba állító személyisége, aki nem ismerte a megalkuvást, ha a minőségről, értékteremtésről volt szó.
Lukács Csaba újságíró, az esemény szervezője elmondta: azóta nem vezet éjszaka, amióta elment az a barát, aki őt a televíziózás közelébe vitte.
– Korán ment el, kevés adatott neki. Hiányérzetet hagyott maga után: milyen nagyszerű dolgokat csinálhattunk volna együtt – mondta Lukács.
A régi barátok, kollégák még őrzik Zenglitzky emlékét, a filmjei művészetét, a szülőváros 2013-ban Udvarhelyszék Kultúrájáért post mortem életműdíjjal tüntette ki jeles fiát. A múlt heti megemlékezésen Bán Kata televíziós szerkesztő (MTVA) adott hangot annak a közösségi portálon már felbukkant javaslatnak, hogy Zenglitzky Zoltánról nevezzék el a Stúdió mozi nagytermét, majd régi kollégaként megjegyezte: a növekvő városban akár egy új utca is viselhetné nevét.
– Nem beszélt sokat, de ha mondott valamit, arra oda kellett figyelni. Emberséget, képi világot lehetett tanulni tőle – jegyezte meg a Székelyudvarhelyről elindult szakember.
A megemlékezés után Lukács Csaba, Zenglitzky egykori alkotótársa és útitársa a világcsavargásban (együtt jártak pl. Nepálban, Szarajevóban) országos premierkén elsőként Székelyudvarhelyen levetítette a Tóásó Elődről készült dokumentumfilmjét. A Túlélve Bolíviát című alkotás összefoglalja a Szovátáról indult fiatalember bolíviai meghurcoltatását, menekülését a dél-amerikai országból. Számos olyan felvételt tartalmaz, amely Előd börtönéveiben készült rejtett kamerával, s amelyek csak most kerülnek a nyilvánosság elé. Most, hogy Tóásó Előd már biztonságban van, távol Bolíviától. A film operatőre a szintén székelyudvarhelyi Marossy Géza volt.
Asztalos Ágnes
In memoriam Zenglitzky Zoltán. Múltidézés Fotó: Farkas Antal[/caption]
A Városháza Szent István-termében megszervezett eseményen az érdeklődők megtekinthették Zenglitzky önéletrajzi ihletésű vizsgafilmjét, amelyet a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatójaként készített. Régi kollégák elevenítették fel emlékeiket, a visszatekintés egyben az udvarhelyi televíziózás kezdetének, majd hőskorának felidézését is nyújtotta. Mert Zenglitzky egyike volt azoknak, akik a városban működő kis kábelhálózatokat „egybekovácsolták”, és ott volt, amikor létrejött az UTV, a város első intézményes televíziója, sőt a logót is ő tervezte. A kezdetekben még az egyik gyárból, munkahelyéről szökött ki Zenglitzky esténként, hogy a másnapi műsort rendbe tegyék, évekkel később már két tévé működött a városban, és – mint felidézték többen – olyan szerkesztőség, mint amilyen az Ati-Beta televízióé volt, azóta sincs Erdélyben. Ezeknek az időknek meghatározó, iránymutató alakja volt Zenglitzky Zoltán.
A meghitt hangulatú beszélgetésen kirajzolódott az operatőr pontosságot, szakmai alázatot középpontba állító személyisége, aki nem ismerte a megalkuvást, ha a minőségről, értékteremtésről volt szó.
Lukács Csaba újságíró, az esemény szervezője elmondta: azóta nem vezet éjszaka, amióta elment az a barát, aki őt a televíziózás közelébe vitte.
– Korán ment el, kevés adatott neki. Hiányérzetet hagyott maga után: milyen nagyszerű dolgokat csinálhattunk volna együtt – mondta Lukács.
A régi barátok, kollégák még őrzik Zenglitzky emlékét, a filmjei művészetét, a szülőváros 2013-ban Udvarhelyszék Kultúrájáért post mortem életműdíjjal tüntette ki jeles fiát. A múlt heti megemlékezésen Bán Kata televíziós szerkesztő (MTVA) adott hangot annak a közösségi portálon már felbukkant javaslatnak, hogy Zenglitzky Zoltánról nevezzék el a Stúdió mozi nagytermét, majd régi kollégaként megjegyezte: a növekvő városban akár egy új utca is viselhetné nevét.
– Nem beszélt sokat, de ha mondott valamit, arra oda kellett figyelni. Emberséget, képi világot lehetett tanulni tőle – jegyezte meg a Székelyudvarhelyről elindult szakember.
A megemlékezés után Lukács Csaba, Zenglitzky egykori alkotótársa és útitársa a világcsavargásban (együtt jártak pl. Nepálban, Szarajevóban) országos premierkén elsőként Székelyudvarhelyen levetítette a Tóásó Elődről készült dokumentumfilmjét. A Túlélve Bolíviát című alkotás összefoglalja a Szovátáról indult fiatalember bolíviai meghurcoltatását, menekülését a dél-amerikai országból. Számos olyan felvételt tartalmaz, amely Előd börtönéveiben készült rejtett kamerával, s amelyek csak most kerülnek a nyilvánosság elé. Most, hogy Tóásó Előd már biztonságban van, távol Bolíviától. A film operatőre a szintén székelyudvarhelyi Marossy Géza volt.
Asztalos Ágnes
.jpg)
