Ki kit fog megenni? A tavaly őszi „én jelöltetem magam”- információra elég késve érkeztek újabb információk, de január végén elindult az ominózus malomkerék, s a korlátozásokkal teli hideg időszakban végre lett csámcsognivaló. Érdekes volt követni a jelöltek nyilatkozatait, kiváltképp Miklós Zoltán, Jakab Áron Csaba és Imre Gábor esetében, Antal István-Lóránt részéről eddig egy videós bejelentés látott napvilágot. Nyomban kiérződött néhány párhuzam és hasonlóság az első három jelölt mondataiból, leginkább az, hogy meggyőződésük, hogy a régi módszerekkel eredményt már nem lehet elérni. Csak azt nem lehet tudni, hogy ki mit ért régi módszerek alatt. Jakab talán az ő alelnöksége alatt meghonosított dolgokra gondol, vagy az ifjúsági szervezetből kényszerpályára került Imre egyszerűen fiatalon mindenre rámondja a régit? Kicsit tapasztaltabb olvasóinknak is valószínűleg feltűnt, hogy itt valaki vissza fog lépni. S akkor ebből is egy színjáték lesz? Körkérdésben próbáltam bizonyosságot szerezni eme gyanúnak mind a négy jelöltnél, hogy van-e erre vonatkozó kezdeményezés, és ha igen, akkor kinek a javára. Csak két jelölt jelezte egyértelműen, hogy nincs ilyen szándék: Antal és Miklós. Már-már készültem írni szerdán a jegyzetem, amikor megérkezett Imre Gábor sajtómeghívója a szerkesztőségbe, illetve megtudtam, hogy Miklós Zoltán is sajtótájékoztatót tart, ugyanabban az időben, ugyanott. Vannak csodák, de az, hogy Imre Gábor szerda kora déli válasza – „Felmerült itt már minden és mindennek az ellenkezője, hisz Székelyudvarhelyen ez már hagyomány. A városban nagyon sok alaptalan, komolytalan pletyka kering” – és a mai bejelentés, miszerint visszalép, talán nem tartozik a csoda kategóriába. S ha már a Miklós Zoltán kampányát kommunikáció szempontjából kívánja segíteni, akkor még van, mit abrakolni. Az sem csoda, hogy Jakab Áron Csabát is maguk mögött szeretnék tudni – de szerintem hasonlít az Imre-féle esetre a dolog. Nos, uraim, ha ez az új, akkor miért szidják a régit? Azt meg végképp nem értem, miért egy olyan helyszínt választottak a sajtótájékoztatóhoz, amelynek neve egy eddig kiegyensúlyozott udvarhelyi hírportál pénzügyi fenntartójaként van megjelölve. Ez is az Imre-féle kommunikációs stratégia része lehet? Székelyudvarhelyen az RMDSZ városi szervezeténél nem a régi vagy az új a legnagyobb probléma, hanem a folytonosság. Kell legyen, aki kiviszi a szemetet a bál végén, hogy ha netán jön más, vagy újra bált rendeznek, legyen rend és tisztaság. De ugyanez a baj a többi politikai szereplőnél is Székelyudvarhelyen: kudarc esetén félreálltak kényszerhelyzetben kívülről behúzott emberek, s az újjáépítést az első hajléktalan szerencséjére hagyták. Egy politikai szervezetben nem a régit vagy az újat tartják számon, hanem sikeres és sikertelen korszakokat. Ha valaki sikeres korszak vezére akar lenni, annak nyíltan kell vállalnia az adott szinten elérhető legmagasabb választott tisztség megszerzésének felelősségét, ellenkező esetben csak sima tanácsadó marad egy valószínűsíthetően kevés sikert hozó időszakban. Talán épp ez a magyarázata, hogy a sajtótájékoztató után Miklós Zoltán Gálfi Árpád polgármesterrel érkezett a szejkefürdői Orbán Balázs sírja előtti főhajtásra, s talán nem véletlen, hogy Gálfi beszédének fő eleme a „megosztás megszüntetése” volt.

Lőrincz Csaba