Intenzív táncos hét zárja a vakációt
Már több mint egy évtizedes hagyomány a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium néptáncosainál, hogy a vakáció utolsó napjait együtt töltik a Hargita lábánál, felfrissítik tudásukat, ismerkednek egymással és új táncrendeket sajátítanak el.
Nem hiába hívják edzőtábornak a tizenharmadik alkalommal megszervezett eseményt, mert mint a helyszínen Boros Béla táncoktató elmondja, a résztvevők 7.30-kor kelnek, reggeli tornával, erőnléti edzéssel kezdik a napot, majd délelőtt és délután összesen hat órát gyakorolnak, tanulnak.
– Aktív, intenzív a program, ez a hét a táncról, a találkozásokról, az összerázásról szól
– hangsúlyozza a tánctanár.
Laczkó György, a Tamási Áron Gimnázium igazgatója, a Gereben táncegyüttes alapítója és vezetője elmondja, hogy a helyszínt az első alkalomtól kezdve a Nagy-Küküllő partján, Zeteváralja határában található Zetavár Panzió biztosítja, ahol otthonos, vendégszerető környezetben zajlik a tevékenység. A vakáció utolsó hetében az első két nap a „kicsiké”, azaz az általános iskolásoké volt, ők felcsíki táncokat tanultak. Kedden érkeztek a „nagyok”, azaz a középiskolás, középhaladó, haladó szinten álló ifjú néptáncosok, akik idén küküllőmenti táncokkal és népdalokkal ismerkednek. Összesen mintegy 100 diákról van szó, ottjártunkkor 80 fiatal készülődött a délutáni táncpróbára. Esténként előadásokon vehetnek részt, ahol az adott év tematikája mentén az illető tájegységről, táncairól hallhatnak, nézhetnek archív felvételeket. Maga a táncoktatás több csoportban zajlik, Boros Béla, Boros Hilda és Tamás Szilárd irányításával. Szilárd egyébként jól példázza a Gereben folytonosságát és megtartó erejét: diákként ő is „csapattag” volt, majd fizikatanárként visszatért egykori iskolájába és újra bekapcsolódott az iskolai tánccsoport életébe.
Az elmúlt tanévben 165-170 tagja volt a Gerebennek, a csapatot 90-95 százalékban a „gimisek” alkotják, de jönnek más székelyudvarhelyi tanintézetektől is diákok. Mivel a különböző korosztályoknak külön vannak a táncórái, a zeteváraljai edzőtábor az a hely, ahol a nagy csapat találkozhat egymással. Egyébként itt derül ki az is, hogy ki léphet eggyel feljebb, ki hogyan fejlődött, melyik csoportban folytathatja a táncot az új tanévben. Nagy a fluktuáció, de a régi tanítványok mindig visszajárnak, épp aznap este várták őket egy közös mulatságra.
– Nekünk az a fontos, hogy a fiatalok ismerkedjenek, érezzenek rá a néptáncra, szeressék meg, esetleg majd adják is tovább. Volt tanítványaink között vannak, akik ezen a vonalon tanultak tovább, például ketten is végeztek a Sapientia – EMTE táncművészeti szakán az idén. Sőt, az Udvarhely Néptáncműhely mintegy fele gerebenes volt valamikor
– jegyezte meg Boros.
A tánccsoportot 32 éve alapította Laczkó György, azóta töretlen a népszerűsége a diákok körében.
Az edzőtáborban egész héten az Üver zenekar húzza a talpalávalót, mellettük az iskola kis népi zenekarának, a Rekettyének a tagjai is be-beszállnak a muzsikálásba. A főtámogató a megyei önkormányzat, nekik, illetve a székelyudvarhelyi önkormányzatnak köszönhetően a részvételi díjat sikerült alacsonyabb szinten tartani. Ma tábort zárnak, mert az idén korábban jelentkező Erdélyi Táncháztalálkozón lesz „jelenésük” holnap, előadásuk koreográfiáját itt, ezen a héten dolgozták ki.
Miközben beszélgetünk, színes szoknyába öltözött lányok kezdenek szállingózni a szabadtéri színpad felé, előkerülnek a fiúk is, az Üver majdnem teljes létszámban már a helyén, már csak a bőgősre várnak, aztán felcsendül egy magyarszentbenedeki dallam, és a ragyogó délutáni napfényben Boros Béla indítja a táncot.