A székelyudvarhelyi vár olyan koncentrált, intenzív kutatási terület, ahol a római kortól a kora Árpád-kori udvarhelyig, a domonkos kolostorig, a késő középkori, Báthori István-féle várépítési kísérlettől magáig a Székelytámadt-várig rengeteg kérdésbe botlanak a régészek évről évre. Így fogalmazott Sófalvi András, a Haáz Rezső Múzeum régésze, aki nyaranta heteket tölt el a vár múltját kutatva. Sok mindenre fény derült, de izgalmas titkokat is rejtegethet még a föld. [caption id="attachment_45125" align="aligncenter" width="1000"] A várfal környezetének feltárása 2016-ban. Többet tudunk a várról Fotó: Sófalvi András[/caption] Tavaly volt harmadik éve annak, hogy rendszeres ku­tatások zajlanak a Székelytámadt-várnál. A polgármesteri hi­vatal és a múzeum által elkezdett várfelújítási pályázatok keretében a régészek próbálnak minél több információt szerezni a vár helyreállításához. – Egy vár restaurálása nem pusztán abból áll, hogy amit most látunk, azt valahogy rendbe tesszük, hanem vissza kell menni az időben, s valamelyest meg kell próbálni olyan történeti adatokat gyűjteni, amelyek segítségével a vár egykori hiteles képét rekonstruálhatjuk. 2014-ben a Hajdú-bástya környékén ástunk, 2015-ben kerültünk egy nagyot, és újra visszatértünk a vár bejáratához (itt is zajlott feltárás még 2010 előtt), ezúttal belülről, tavaly ugyancsak a nyugati oldalon dolgoztunk – magyarázta Sófalvi András régész. Elmondása szerint Udvarhely középkori története meglehetősen gazdag, több helyről kerülnek, kerülhetnek elő érdekes dolgok, de a vár egy habos torta a város közepén. Bár nagy volumenűek az eddig elvégzett feltárások, még mindig szerények a „mennyiséghez” képest: vastagak a rétegsorok, tavaly például 6,80 méteres mélységet értek el a régészek a vár bejáratánál. Sófalvitól megtudtuk, hogy ez a nagy rétegfelhalmozódás csak a fa­lak mentén tapasztalható, ha a falak által közrevett terület belsejéhez közelítenénk, már nagyon vékony lenne a rétegződés. Sófalvi András vezetésével az elmúlt években a várfalak mentén zajlott a kutatás, hiszen tulajdonképpen azok restaurálásáról lenne szó egy nyertes pályázat esetén. Orbán Balázs félrevezeti a régészeket Érdekes építéstörténeti adalékokra derült fény az ásatások során, és jól lehet látni azt a folyamatot, ahogy 1562-ben elkezdték építeni a várat. – Úgy tűnik, hogy először felépült a négy sarokvédőmű, velük együtt a kurtinafalak, tudjuk azt is, hogy a vár közel négy évtizedig folyamatosan épült. Bár nem ismerjük a tervezőt (valószínűleg egy komoly hadmérnök volt, akit a fejedelem rendelt ide), de lehet látni, hogy létezett egy terv, viszont a kivitelezési fázisban már nem minden készült el ebből – mondta a régész. A várfalak középmagasságába lőrésrendszereket terveztek, ehhez például lőréskamrákat is kellett volna építeni a várfalak mögött, a kutatások mégis azt mutatják, hogy ezek nem készültek el, legalábbis a nyugati fal mentén biztosan nem fejezték be, azaz nem is használták. – Ez nem jelenti azt, hogy a vár hadászatilag nem tudott volna funkcionálni, hiszen ott voltak a bástyák, amelyek be tudták tölteni a kellő katonai feladatot – tette hozzá Sófalvi. A régészek eddig is tudták, hogy a mai iskolabejárat környékén kettős fal és kazamatarendszer húzódott, és kíváncsiak voltak, hogy például a Tó utca felőli oldalon volt-e ilyen létesítmény. Kiderült, hogy nem, de elkezdték. Az északkeleti oldalon (az Attila utca felől) viszont találtak egy belső falat, ami arra utalhat, hogy ott is létezett kazamatarendszer, de mivel a várfalak ölelésében felépített iskolaépület lebetonozott udvara található ezen a helyen, csak csekély mértékben kutathatták. – Nagy újdonság volt, hogy 2015-ben végre megismerhettük a várfalak igazi struktúráját. Amit ma látunk kívülről, azt az iskola építése idején alakították ki, az udvar fölé emelkedő keskeny, 80 centiméteres fal már nem a vár fala, hanem egyfajta kerítés, az igazi várfalak alatta vannak. Kiderült, hogy a várnak 3 méter vastag falai voltak, legalábbis a nyugati oldalon. Nem voltak magasak, bár méretüket pontosan nem tudjuk meghatározni, a környező bástyákból indulunk ki. Az olasz bástyás várak idején vagyunk, s akkor már nem az a cél, hogy a falak magasak legyenek, hisz az esetleges ostromlóknak ágyúik vannak, támadó tüzérségük nagyon könnyen szétlőhette a falakat. A vastag, alacsony fal mindennél többet ért, sőt a földdel kitöltött bástyák is nagyon ellenállók voltak. Tehát a Haáz Rezső-féle fantáziarajz nem állja meg a helyét, az udvarhelyi várat ne hatalmas, magas falakkal képzeljük el – sorolta a felfedezéseket Sófalvi. Érdemes még kiemelni a belső bejárat kutatását. Ismert, hogy a várnak kettős bejárata volt, a külső az iskola ún. salakpályájának sarkában található, még 2009-ben tárták fel. Sófalviék 2015-ben Orbán Balázs nyomán kezdték el a belső bejárat feltárását, és melléfogtak, két hónapi kemény munka után sem találták meg. Orbán Balázs még sok mindent látott az iskola épülése előtt, leírása ezért a mai régész számára is forrásértékű adatokat tartalmaz, csak sajnos ezúttal ez nem jött be. – A belső kaput már Orbán Balázs sem láthatta, hiszen 1706-ban Pekry Lőrincz a várat, azaz bizonyos részeit felrobbantotta, többek között a bejáratot is, ami aztán többet sosem épült újjá. Orbán Balázs ennek helyét 150 évvel később próbálta rekonstruálni, és nem jól „számított”. A belső kapu létezik, tudjuk, hogy valahol ott van, de teljesen máshol, mint ahová ő helyezte. Megtalálása egy majdani rekonstrukció szempontjából nagyon fontos lenne, tehát további kutatásokra van szükség – részletezte a fiaskót a Haáz Rezső Múzeum régésze. Szent Jakab zarándokjelvénye A 18. században zajló építkezések nyomán a várfalak mellé egyre több anyagot hordtak, egyik rétegből került elő egy Szent Jakab-zarándokjelvény (a lelet jelenleg restaurálás alatt van). Azok a zarándokok viselték a fésűs kagylót, akik eljutottak Santiago de Compostelába, általában átfúrva, a nyakukban hordták, vagy ha kisebb volt, a kalapjukon. A Kárpát-medencei régészeti kutatások során elszórtan már került elő ilyen jelvény, de nem sok. Rábukkantak például Budán, és hozzánk legközelebb a marosvásárhelyi várban – tudtuk meg a régésztől. – A tavalyi lelet azt jelenti, hogy valaki Udvarhelyről, talán egy középkori szerzetes (a vár belső területén egészen az 1550-es évekig domonkos kolostor működik), vagy egy világi ember végigjárta a Szent Jakab-zarándokutat. Érdekes kultúr- vagy vallástörténeti kuriózum, Erdélyből, ennyire keletre még nem bukkantak ilyen zarándokjelvényre – jelentette ki Sófalvi. Ezen túl mázsaszámra kerültek elő olyan leletek, amelyek konkrétan a várbelső életére utalnak, például kályhacsempe-töredékek, ezek restaurálása, feldolgozása hatalmas folyamat. Járt-e király Udvarhelyen? Szóba ejtettük Sófalvi András kedves témáját is, amely szerint a mai Székelyudvarhely területén, esetleg éppen a várnál léteznie kellett egy királyi udvarhelynek, udvarháznak. – Ez a teória egyelőre még történelmi hipotézis. Vannak még udvarhelyek a kora Árpád-kori királyság területén, bár előfordulá­suk csak néhány esetben ismert. Több példa alapján (Székelyudvarhely, Vámosudvarhely) a nyelvészettudomány feltételezi, hogy számolnunk kell létezésükkel, de konkrétan az udvarházakat mindeddig elég kevés helyen sikerült megtalálni. Udvarhelyen sem tudjuk, hogy hol állhatott a királyi udvarház, bár azt feltételezik, hogy a vár helyén kellett lennie, ez bizonyításra szorul. A feltételezés azért elég megalapozott, mert úgy néz ki, hogy az előbb említett Domonkos-rendi kolostor királyi alapítású, hiszen már a késő Árpád-korban megvolt, és abban az időben kolostort itt nagy valószínűséggel csak az uralkodó alapíthatott. Elgondolásom szerint lehetséges, hogy a mi esetünkben éppen a megszűnő királyi udvarház kerül a szerzetesekhez – fejtette ki az elméletet Sófalvi András. A régész elmagyarázta, hogy a kora Árpád-korra az „utazó királyság” volt jellemző, mivel az ország hatalmas területéről nem volt könnyű begyűjteni a királyság jövedelmét, az uralkodók (persze nem gyakran) vagy csak küldötteik felkerekedtek, és körbejárták a helyeket. Tehát azt, hogy a még nem ismert királyi udvarhelyen járt-e például valamelyik magyar király, még nem lehet tudni, de a régész szerint nagy a valószínűsége, hogy igen. – Nagy szerencséje kell legyen a régésznek, hogy megtalálja ezt a királyi udvarhelyet (majd kolostort). Ennek kutatását egyrészt az a tény nehezíti, hogy a 19. század végén felhúzzák a mai Eötvös József Mezőgazdasági Szakközépiskolát, amelynek során végeredményben a várbelső teljes egészét beépítik, miután hatalmas alapokat is ásnak az épületeknek (így kerülhetett ki az előbb említett zarándokjelvény is a falak mellé). Ennek a résznek a kutatása nem lehetetlen, de komoly technikai feltételeket igényelne – vélekedett Sófalvi. Még tovább visszalépve az időben, amikor az olaszbástyás erődítményt felépítik, szintén sok minden elpusztulhatott, hiszen irdatlan mennyiségű anyagot mozgathattak meg. Ez a két nagy volumenű építkezés az, ami igazából nagyon csekéllyé teszi annak a valószínűségét, hogy rövid időn belül ezt a királyi udvarhelyet valaki megtalálja. – Az is lehet, hogy 50 év múlva sem fogunk többet tudni róla, de egy kis szerencsével akármikor előkerülhetnek jelek. A várfalak mellett természetesen nem, de egy esetleges nagyobb iskolafelújításnál például közelebb kerülhetnénk a kérdés megválaszolásához – fogalmazott Sófalvi András, majd hozzátette: érdekességet bőven rejt a várfalak környéke, és az egyelőre még nem kutatott belső rész, hiszen például a kolostorból később fejedelmi palota lett, vagy jóval régebbről van egy római réteg is, római castrumot is „szeretnek” a régészek ide helyezni. Római lelet rengeteg van a várból, csak ezek a megmozgatott, máshová került földrétegekből kerültek elő (például a Ferenc-rendi templomban 2006-ban zajló ásatásoknál is rengeteg római és középkori anyagot találtak). Az is megtörténhet – ez Sófalvi által megfogalmazott elmélet –, hogy a várárok ásásával (ma már szerény jeleit látjuk ennek, de egykor több tíz méter széles volt) éppen a római castrumot vagy jelentős részét tüntették el, „ásták szét”. Ahhoz, hogy a vár történetét minél plasztikusabbá tegyék a szakemberek, további munkára van szükség. – Az ilyen volumenű ásatásról elmondható: nagy befektetés, hatalmas munka, sok pénz és még több utómunka, mind régészeti, mind restaurálási szempontból – összegzett Sófalvi. Munkaterv nyárára A városszéli vizigót telep kutatása után idén is folytatni szeretnék az ásatásokat a Székelytámadt-várnál, és lehet, hogy a keleti oldalon alakítanak ki szelvényeket, a munkát legkésőbb a nyár derekán el kellene kezdeni. Két nagy projekt ez a feltárási szezonra, bár még egyéb felkérés is megtalálhatja a régészeket. – Hála Istennek, Udvar­hely­széken még mindig elég sok templomfelújítás zajlik, többnyire pályázati pénzből, és ilyenkor mindig szükség van a megelőző ásatásokra. Évente általában két templomnál zajlik feltárás. Tavaly csak egy szerényebb munkánk volt a korondi unitárius templomnál, amiből kiderült, hogy nincs előzménye a 18. századi épületnek. Az idén nagy valószínűséggel Városfalván és Oklándon lesz szükség régészeti feltárásra, mindkét településen európai uniós pályázatot nyert az egyházközség a templom rehabilitációjára – közölte a régész. Régészeti kiállításra a közeljövőben, azaz egy-két éven belül nem számíthatunk Sófalvi elmondása szerint, jelenleg annyira le vannak fedve munkával, hogy nehezen tudnának egy színvonalas tárlattal előállni. Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy a régészeti részleg még a költözés fázisában van a Kossuth utcai régi székhely raktáraiból a Haberstumpf-villában korszerűen kialakított és felszerelt helyiségekbe. Asztalos Ágnes