Péntek, 13-án, Luca napján nyitották meg Székelyudvarhelyen Biró Gábor festőművész tárlatát a Haáz Rezső Múzeum Képtárában. Az elmarad címet viselő kiállítás nem maradt el, január végéig tekinthető meg. A művész és méltatója                                                                                                 Fotó: Nagyálmos Ildikó Házigazdaként a kiállítást megnyitó Veres Péter muzeológus elmondta, a terv szerint a művész nemrég megnyílt budapesti kiállításának anyagát is szerették volna hazahozni a megnyitóra, ám ezt nem sikerült, így az egy hónap alatt összegyűjtött munkákat állították ki. Biró Gábor a 2000-es évek óta rendszeresen jelentkezik egy-egy kiállítással Luca napja környékén. Lőrinczi Ildikó művészettörténész felhívta a jelenlévők figyelmét: Biró Gábor – talán nem véletlenül – immár másodjára időzít Luca napjára kiállítást, tizenegy éve is december 13-án állított ki a Haáz Rezső Múzeumban. – Miért ne emelnénk ki a gazdag Luca-napi hagyományokból csupán azt, ami a kiállított alkotásokkal összefügghet. A Luca név jelentése: lux lucis, a fény szóból ered, ráadásul még 12 nap van karácsonyig, amit úgymond várakozással töltünk el, de nem folytatom a sort, széles összefüggésekhez vezet a hagyományokról való tudás. Ha azonban a képekhez fordulva várakozunk, akkor miért ne hívnánk segítségül a Luca-nap megvilágító erejét, a fényt? És, bár nem vagyok felhatalmazva erre, de ha már karácsony előtt vagyunk, itt és most akár meg lehet érdeklődni az alkotótól, vannak-e karácsony alkalmával megvásárolható alkotásai. A polgári világban egy-egy kép ajándékozása értékes gesztus volt, amit jó lenne visszavezetni, és ami nem mellesleg a művészek egzisztenciáját is megalapozhatja – mondta a méltató. A művészettörténész kiemelte a meghívón és plakáton olvasható versszaknyi írást, egy verbálisan megfogalmazott képletet, ami folytatódik a kiállított képeken. – Az itt kiállított, vegyes technikával készült legújabb képsorozatot nézve eszünkbe juthat az Ut pictura poesis elve, ami időben visszavezet egy olyan korszakba, amikor a festészetnek be kellett bizonyítania a maga művészi önállóságát, értékét, és ehhez – a már kétségtelenül a művészet státuszt birtokló – irodalmat állította maga mellé. Képpé váló szavak és poétikává váló festmények befogadására hívott bennünket Biró Gábor a többszólamú zenei mű mintájára készült képeivel. A művész nem keres járatlan utakat, e képek szervesen illeszkednek a kortárs festészet progresszív ágaihoz, az expresszionizmushoz, de önmagukban is sokat mondanak, és mindannyiunknak segítenek abban, hogy próbáljuk meg értelmezni a bennünket körülvevő világot, töprengjünk egy kicsit azon, keresve a benne rejlő harmóniát vagy felismerve a diszharmóniát. Legújabb, vegyes technikával készült, kis méretű Ösvényjárók sorozatba foglalt művei egyre közelebb kerülnek leghitelesebb önmagához, a saját útját magabiztosan járó, öntörvényű alkotóhoz. Ez abból is látszik, hogy a figuratív és az absztrakt kifejezésmód képein nem válik el teljesen, a kettő egyszerre, együtt is érvényes lehet. A művész nem annyira a meglévő norma- és ábrázolásmódokba illeszkedik bele, hanem a maga számára újjáteremti azokat. És újjáteremti e képeket is a verses formában felírt szövegei révén is. A kiállítás címadása és a képekre felírt szövegek a játékos irónia nyelvén történik, utalva valamelyest a görög eironeia – valamit elváltoztatni, másképpen, illetve rosszul beállítani vonatkozására, vagy a latin ironia – finom gúny kifejezésre, többnyire az elbeszélő és az elbeszélt történet közötti távolságtartás, a distancia megőrzésének érdekében – fogalmazott Lőrincz Ildikó. A művész akrilsorozatáról beszélve kiemelte: az alkotó pillanatnyi hangulatát tükrözi, aki fontosnak tartja, hogy az egymás mellé kerülő színfoltok beszéljenek egymással, összhangba kerüljenek, majd esetleg a szemlélőt is párbeszédre hívják. – Az alkotó a természetből merít, ezt a látványt szűri, lényegíti át magán, és így születik meg egy rendszerint absztrakt vizuális élmény. Festményein a szín a pillanatnyi hangulatnak, az érzelmek dinamikájának megfelelően alakul. Az absztrakt formából elővillanó objektumok azok, amelyek az aktív befogadó számára fogódzót jelenthetnek. Az alkotó ütemesen, már-már gesztusszerű lendülettel dolgozik, de ilyenformán sincs egyetlen suta, öncélú és felelőtlen mozdulata sem. Ám a képzőművészet nyelve nehezebben érthető, mint a közbeszéd, mélysége és minőségi igénye más irányokba visz. Ezek nem dekoratív vonalak, hanem labirintusok a tárgy és a lét határain, erős színkontrasztok. A befogadónak is fel kell vennie az alkotó-teremtő viszonyulást, szervesen együtt építkezve azzal, amit szemlél – hangzott el.

Nagyálmos Ildikó