Zsirára véletlenül vetődtem el. Néhány évvel ezelőtt Pozsonyból mentem Szombathelyre, s későre járt, így megálltam egy kerékpáros panziónál. A tulajdonosnő kedvesen fogadott, s kiderült, ő is a Közgazdasági Egyetem padjait koptatta. Férje halála után költözött Zsirára, s egy nagyon mutatós kis szállást épített a falu elején. Különösen a kerékpáros turistákra építette az üzletet, s mint elmondta, nem is csalódott. Tanácsolta, hogy menjek át a szomszéd – már Ausztriában lévő – faluba, Locsmándba, ahol egy nagyon jó termálfürdő működik, s este kilenc óráig nyitva is van. Így átsétáltam a határon, s jót lubickoltam a habok között. 
Egy másik alkalommal fe­le­sé­gemmel kerestük fel a települést, meglátogattuk az 1739-ben épült Rimanóczy-kastélyt. A szebb napokat látott épület ma szociális otthon, a benne lakók nagyon szép, saját készítésű tárgyakkal várják a látogatókat. Emlékszem egy réveteg tekintetű fiatal nőre, aki ugyan gyönyörűen tudott varrni, de a portéka árának kiszámolására már segítséget hívott.
Karácsony előtt ismét áthaladtam Zsirán, s megálltam az 1956-os emlékműnél. A krónikás a forradalom egy tiszteletreméltó vidéki megmozdulásaként írja le a határon történteket. A helyiek október 26-án hallottak először a fővárosi eseményekről, s a templom falára egy „Oroszok, menjetek haza” feliratú péklapátot szegeztek. E rögtönzött emlékműnél fogadták a szintén határsávba eső Répcevis küldöttségét. Ezt követően a templomban Te Deumra gyűlt össze az ünneplő sokadalom. Tovább tüzelte a lelkesedést Nagy Imre 28-án elhangzott beszéde. Zsi­rán megalakult a Nemzeti Bizottság, ami egyik legfőbb feladatának a rendfenntartást tekintette. Akinek volt mitől tartania, azt saját érdekében a határőrség laktanyájába száműzték, aminek homlokzatáról lelkes kezek már eltávolították a vörös csillagot. 
A harci események nyomán nyugatról megindultak a segélyszállítmányok, amik átrakodásánál a helyiek is segédkeztek. 

A megtorlás Zsirát sem kerülte el, számos aktivistát meg­kí­noztak, internáltak. A faluból harminchatan mentek el, a sötétség leple alatt viszont mintegy harmincezer ember szökött át e határszakaszon. A vasfüggönyt 1957 elején újraépítették, s a falura ismét a csend borult.
Pont a határon láthatjuk Ko­vács György szobrászművész alkotását, amit a forradalom ötvenedik évfordulójára emeltek. A vállán gyermeket vivő férfi az ’56-os menekültekre emlékeztet. Mögötte áll az egykor félelmetes őrtorony s a stilizált szögesdrót, az ország elzártságának szimbólumai. A Trianon-kopjafát 2014-ben állították. A rá faragott szavak őseink hitét és erkölcsét idézik, ami a jövő generációinak is erőt adhatnak.