A Magyar Vöröskereszt a kiegyezés után alakult meg, aminek előzményei korábbra nyúlnak vissza. Középiskolai tanulmányaimat a fővárosi Kossuth Zsuzsa Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskolában végeztem. A tanintézet stílusosan a Markó utcában, a mentőszolgálat központjával szemben helyezkedett el. Névadója, Kossuth Lajos legfiatalabb húga volt, aki az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban a tábori kórházak főápolónőjeként dolgozott éjt nappallá téve. A szabadságharc leverése után bíróság elé állították, de vádlói is elismerték, hogy az ellen katonáit ugyanolyan gondos ápolásban részesítette, mint a magyar honvédeket. A lánglelkű asszony végül Amerikában halt meg fiatalon, tüdőbajban. Életrajzírói kiemelik, hogy a nemzetközi közvélemény Florence Nightingale-t tartja – a krími háborúban tanúsított helytállásának és szervező tevékenységének köszönhetően – a női tábori ápolók úttörőjének. Kossuth Zsuzsanna nevét kevesebben ismerik, pedig személye, munkássága megelőzte korát, mindenkinek példát adhat.
A Magyar Vöröskereszttel még a Magyar Televízióban – az ott végzett karitatív munkám során – építettem ki hasznos kapcsolatot, amit e cikk írásakor felelevenítettem. Az évfordulót a szomorú aktualitásokkal hozta kapcsolatba Kardos István, a Magyar Vöröskereszt főigazgatója:
„A nevezetes évforduló a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága, ismertebb nevén ICRC megalakulását jelzi. Egy kicsit plasztikusan fogalmazva: a szervezet a Vöröskereszt családnak a legidősebb szereplője, s számunkra is példaértékű: akik a bizottságban tevékenykednek, azok élete összeforr a humanitárius feladatokkal, háborús, polgárháborús helyzetekben állnak helyt. Velük a jeles évfordulót közös kommunikációban hangoztatjuk, amit a Vöröskereszt világnapjához, május 8-ához kötünk. E megszólalás különösen aktuális. Háborús konfliktus esetén a legfüggetlenebb szereplő az ICRC, amely Ukrajnában is nagy szerepet vállalt. Az elmúlt március-április környékén hatszáz fővel segített az országban, s Magyarországon is megerősítette jelenlétét: Ebesen nyitott egy logisztikai központot és raktárt, amiben a Hajdú-Bihar vármegyei szervezetünk is aktívan vett részt. A debreceni repülőtérre érkeztek-érkeznek a szállítmányok, amiket más járműveken szállítanak a nemzetközi fegyveres konfliktus sújtotta országba. Külön kitérnék a családi kapcsolatok helyreállítására, ami szintén a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának kiemelt feladata. Fontos szerepe van a szétszakadt családok tagjainak felkutatásában. Talán kevesen tudják, hogy e keresés 192 országra terjed ki a szerződések alapján.”
A 160 éves Vöröskeresztnek fennállása alatt sajnos, nagyon sok feladat jutott, mindig és mindenütt próbált helytállni. Az évfordulóval kapcsolatban emlékezzünk a névtelen munkatársak ezreire, akik a legnehezebb időkben is híven végezték-végzik dolgukat. Emlékezzünk rájuk, mikor egy „mindennapi” háborús tudósítást hallgatunk a rádióban: a hír számunkra lehet, hogy megszokott, s fásultan fogadjuk, de másnak egy újabb feladat kezdetét jelentheti.