Első túrám – a Csíkszéki Erdélyi Kárpát-Egyesület szervezésében – e hónap első napján volt. Reggel 10-kor találkoztunk Fitód bejáratánál, majd rövid eligazítás után 35-en indultunk Kocsis György vezetésével a Xantus-kápolna irányába, hogy lerójuk kegyeletünket az 1694-es, utolsó csíki tatárbetöréskor elesett, maroknyi környékbeli székely emlékére emelt, majd újjáépített kis kápolnánál, amelyet Csonka-kápolnának is neveznek.
Megérkezve a helyszínre, túravezetőnk ismertette a kápolna történetét. Elmondta, hogy a Gyimesi-szoroson át betörő tatárok, a nagy hónak és hidegnek köszönhetően, no meg kihasználva a csíkszentmihályi Sándor János alkapitány pillanatnyi könnyelműségét, mind kifosztották és felégették az útjukba eső falvakat, amíg Csíksomlyóig nem értek. Itt egy Nizet nevű belga páter eszességének köszönhetően, ki a Szűz Máriától jelet kapva, az asszonyokat kifordított sapkákkal felöltöztette, a diákokat néhány összeszedett fegyverrel felfegyverezte, húzták a harangokat, verték a dobokat és akkora zajt csaptak, hogy az éppen közeledő tatár csapat megtorpant, mert a ködben nem látták, hogy valójában milyen kevesen vannak a székelyek. Így az öreg, hírhedt Mirza kán – ki nem tudta fiát rávenni, hogy visszavonuljanak – a csapat felével visszavonult a Gyimesek felé. A fiatal Mirza a csapat nagy részével nem adta fel. Két részre oszoltak: míg egyik csapat a Zsögödi-szoros felé indult Taplocán és Csíkszeredán át, a másik fele Hosszúasszó felé vette az irányt, ahol Xantus Keresztes alcsíki királybíró fogadta kis csapatával őket, éppen egy esküvőn kapták a hírt, hogy jönnek a tatárok. A csata a helyiek eszességének és bátorságának köszönhetően, a székelyek győzelmével végződött. Ebben a harcban esett el az alcsíki királybíró, kinek sírja fölé tiszteletből és kegyeletből ezt a kis kápolnát építették.
A szokásos csoportkép készítése után lassan emelkedtünk felfelé a Xantus-kastély romjaihoz, ahol a harcban elhunytak emlékére elmondtunk egy imát. A Libidári-dombon költöttük el tízórainkat, majd ezután elindultunk a Kígyós-puszta irányába. Utunk gyönyörű fenyvesek között vezetett, kiérve a gerincre, kényelmesen haladhattunk követve a fehér alapon zöld X-szel jelzett Xantus-kápolna – Csíksomlyó meditációs útvonalat, amelyen a csíksomlyói kegytemplomig lehet eljutni. Aki akart, ezen a szakaszon elmélkedhetett és feltöltődhetett. Megérkezve a pusztára, itt is megpihentünk, annál is inkább, mert itt akár napfürdőzhettünk is. Végül visszatértünk autóinkhoz, szeretettel búcsúztunk egymástól és hálás vagyok, hogy ennek a csapatnak a részese lehettem!

Simon Tünde,
Csíkszereda