Vidékünkön számos különleges falumúzeum található. A kérdéseket, hogy kiknek köszönhetően jöttek létre, hogyan maradnak folyamatos működésben, illetve milyen tárlatokat, történeteket ismerhetünk meg általuk, megválaszoljuk a tájházakról szóló sorozatunkban. Az oklándi tájház gyűjteményét még a 70-es években gyűjtötte Beke Gyula és felesége, Ibolya, egykori tanítóházaspár. A tárgyakat a helyi művelődési ház egyik termében állították ki. Egyébként Beke Gyula a homoródmenti település történetét is kötetbe foglalta, így nagyon sok mindent megtudhat az utókor az elődök történetéből – mondta az oklándi tájházban tett látogatásunkkor Kelemen Éva pedagógus, a néhai unitárius lelkész felesége, a tájház működtetője. – 1998-ban leégett a művelődési ház teteje, akkor ezeket a tárgyakat megpróbálták kimenekíteni. Sajnos volt olyan is, ami elégett, de sok mindent átmenekítettek az egyik szomszéd csűrjébe, és éveken keresztül ott voltak nagyon hevenyészett állapotban. Aztán a férjem és egy kolozsvári barátja létrehozták az Aratás Reménysége Homoródért Alapítványt, és többek között ez az alapítvány létesített egy mintafarmot, meg más gazdasági tevékenységet is népszerűsítettek. Volt itt a faluban egy nagyon rossz állapotban lévő ház is, amelyet egyrészt azzal a céllal vásárolt meg az alapítvány, hogy ne kerüljön idegen kézbe, másrészt arra gondoltak, hogy felújítják és tanítói lakást alakítanak ki benne. Mivel nem volt arra igény, egy baráttól kapott anyagi támogatással a régi parasztházat renováltuk, és az egyházközség leltárán lévő, az önkormányzat tulajdonát képező említett múzeumi tárgyakat kiállítottuk – részletezte Kelemen Éva. Mint megtudtuk, a férje 2020-as halála után a tájház gyűjteménye továbbra is az egyházközség leltárán maradt, ám az alapítvány vezetősége úgy döntött, hogy a kiállításnak otthont adó lakásból át kell költöztetni azt az egyházközség egykori kántori lakásába. – Szóval idehoztuk a gyűjteményt, amit lehetett, gondosan restauráltuk. Igyekeztünk az úgynevezett mindennapi használati tárgyakat egy szobába helyezni. A gyűjtemény egyik legérdekesebb és legritkább darabja egy nagyon-nagyon régi fegyver, illetve egy 1609-ből származó ácskapocs, és van egy 1799-es kapuzárrész is. Amikor egy ilyen tárgyat a kezembe veszek, mindig azt csodálom, hogy elődeink milyen gondosan készítették el eszközeiket. Ma meg a technológiánk megvan, de nincs meg az az igényesség. A tájházban különlegesek még a régi, nehéz fémvasalók, illetve a fűszertartók is – emelte ki a tájház vezetője. A kétszobás tájházban az említetteken kívül régi viseleteket, illetve a szövés és a konyha eszközeit állították ki, de megtekinthetők a mezőgazdaságban használatos eszközök, mint például a faeke vagy éppen a faásó is. Mindemellett a közelmúltban használt iskolapad, üvegtábla, varrógép, írógép és tárcsás telefon is emlékeztet az idő múlására. A tájház udvarán kapott helyet az immár négy éve nem használt gyászkocsi is.

Biró István

[gallery ids="143313,143314,143315,143316,143317,143318"]