borús égbolt
Szemüveget fel
A minap online tanóra keretében a tanár megkérdezte tőlünk, hogy ha lehetne, milyen szuperképességet tennénk magunkévá. Mivel elsők között vagyok a névsorban, nem kellett sokáig várnom. A válasz régóta megvan a fejemben, hiszen nagy rajongója vagyok a szuperhősös filmeknek. Úgy hiszem, nagy hasznát venném a repülés, teleportálás és láthatatlanság képességének, de amire a legjobban vágyom: hogy minden nyelvet beszélhessek, megértsek, ami csak létezik a világon. Mert az eddigi tapasztalatok alapján az életben a legtöbb félreértés a helytelen vagy a nem létező kommunikációból fakad. Mindegy, hogy munkáról, párkapcsolatról vagy az életről van szó. Nem kell részleteznem azt sem, hogy az elmúlt időszakban a járványhelyzet mennyire megnyirbálta a már egyébként is hiányos kommunikációt az emberek között. Kevesebbet látjuk egymást, kevesebb alkalom adódik a személyes beszélgetésre. Ennél fogva nem látjuk egymás arcát, tekintetét, mozdulatait, de ami a legfontosabb: nem tudunk egymás szemébe sem nézni. Talán csak a kamerák homályos lencséjén keresztül. Látunk egy-egy mozaikos, akadozó, vizenyős tekintetet a képernyőkön keresztül. Bár így átgondolva nem olyan biztos, hogy az idegen nyelvek ismerete segítene abban, hogy megérthessünk másokat, hisz mindannyian tudjuk, hogy a mondanivaló nagy százaléka nem abból fakad, amit mondunk. Mert füllentünk másoknak, füllentünk önmagunknak annak érdekében, hogy haladjunk. Idővel megtanulunk olvasni a sorok, beszédek között, de jelenleg olyan sok információval bombáznak bennünket, hogy szinte lehetetlen szűrni, dönteni.
Ehhez hozzátartozik az is, hogy eddigi életünkben mit tapasztaltunk meg, milyen dolgokon mentünk keresztül. A szubjektív szűrőnk automatikusan bekapcsol, bármilyen információt vagy tartalmat szívunk magunkba. Saját lényünkön keresztül látjuk a világot, ez pedig megadja az irányt is. Azt hiszem, ebből fakadnak a félreértések, mert sokszor annyira ragaszkodunk saját nézőpontunkhoz, hogy számításba se vesszük az egyéb szemléleteket.
Nem baj, ha nem egyezik a véleményünk, nem baj, ha másképp látunk dolgokat, hiszen ez teszi színessé a világot, a kultúrát, a kapcsolatokat és ezek összefüggéseit. Csupán annyi lenne a dolgunk, hogy képessé tegyük magunkat az elfogadásra. Minden ember más és más, pont ezért különleges is. Mindannyiunk életében vannak olyan gondolatok, tettek, érzések, amelyek kínosnak tűnhetnek a többség előtt, de ezek a cikis szokások is tesznek minket azzá, akik vagyunk.
Talán ha több nyelvet beszélnénk, jobban megértenénk egymást. Jobban megértenénk a világot, s így kevesebb félelem lenne bennünk, kevésbé akarnánk megfelelni. Keressük azt, ami bennünket érdekel, azzal foglalkozunk, s ha ellenvéleménybe ütközünk: hallgassuk meg és csendben fogadjuk el. Gondolkozzunk el rajta, s lehet, hogy olyan tények válnak világossá előttünk, amire nem is gondoltunk volna.
Fülöp Orsolya
