Vidékünkön számos különleges falumúzeum található. A kérdéseket, hogy kiknek köszönhetően jöttek létre, hogyan maradnak folyamatos működésben, illetve milyen tárlatokat, történeteket ismerhetünk meg általuk, megválaszoljuk a tájházakról szóló sorozatunkban. Népviseletek, használati tárgyak, textíliák, falvédők, edények sokasága fogadja mindazokat, akik ellátogatnak Bögözbe, a székely népviseleti kiállításra, más néven a Székelyruha-tárba. A magángyűjtemény Ilyés Emőke és édesanyja kitartó munkája nyomán született, és a családi ház egyik mellékhelyiségében kapott helyet. Főleg udvarhelyszéki népviseleteket láthatnak a betérők, de akad néhány polgári viselet is a kiállított darabok között. Ezek nemcsak a falra függesztve tekinthetők meg, hanem jó néhány életnagyságú baba is fogadja a betérőket. Körbeülve, mintha csak egy meghitt családi beszélgetésbe csöppentünk volna bele. Emlékek, személyes kötődések A babák sajátossága az – mindamellett, hogy a könnyebb öltöztetés érdekében mozgatható testrészeik vannak –, hogy arcukat egy-egy felmenő, rokon képe díszíti. – Nagymamámnak az arcképe és a székelyruhája látható az egyiken. Régi képeket válogattam össze, felnagyíttattam, és így születtek meg ezek a babafejek. Mindenikük a családunk része volt, így most is olyan, mintha itt lennének velünk – fogalmazott Ilyés Emőke, miközben bemutatta a kiállítást. A népviseletek között számos különböző színű darabot láthatunk. Emőke magyarázatából megtudjuk, hogy a lányok annak idején pirosat viseltek, a férjes asszonyok kék, zöld, bordó ruhákat, az özvegy és idős asszonyok pedig fekete ruhákat hordtak. – Minden korosztálynak megvolt a jellemző színe, mára azonban már nagyon eltávolodtunk attól, ahogy az régen volt – jegyezte meg. A helyiségben textíliák, falvédők is helyet kaptak, amelyek hímzett feliratai sokat elárultak a családok életéről. Mindezek mellett a ruhák tisztítására használt eszközöket is megtekinthetjük, mint például a mosótekenő, benne törzsölők – egyikük érdekessége, hogy üveglapokból készült, ami szintén ritka –, sulykolók, korabeli ruhacsipeszek és egy jókora mosószappan is látható. Falunapok alkalmával született az ötlet Dénes Ilyés Emőke elmondta, 18-20 évvel ezelőtt kezdődött igazából a népviseleti darabok gyűjtése. Kezdetben nem azért vásároltak ruhákat, hogy kiállítsák azokat, hanem mert szép és különleges darabok voltak. 2011-re már egy jelentős gyűjteménnyel rendelkezett a család, amikor is egy falunap alkalmából felkérték őket, hogy segítsenek valami különlegeset mutatni a testvértelepülésekről érkező vendégeknek. A kultúrotthon egyik termében rendezték be a népviseleti kiállítást, arra az alkalomra készültek el a bábuk is. – Nagy sikere volt, egy emlékkönyvet is készítettünk, amelybe lúdtollal írhattak a látogatók. Ez még ma is megvan. A falunap lejártával ismét hazakerült a gyűjtemény, és akkor született meg a gondolat, hogy állandó kiállítást rendezzünk be – ismertette Emőke. Elmondta, az évek során több ezer látogatójuk volt, csoportok, egyéni látogatók, külföldi turisták, diákcsoportok egyaránt megfordultak náluk. A tavalyi évre érezhetően rányomta bélyegét a világjárvány, de a koronavírus ellenére látogatóik száma idén is meghaladta a száz főt. Minden évben bekapcsolódnak az Iskola másként programba, valamint a Tájházak Napja elnevezésű programsorozatba is, amelyet a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont szervez. A látogatókat bármikor szeretettel fogadják, nagyobb csoportok esetén előzetes telefonos bejelentkezés szükséges.

Hadnagy Éva