Székely falukép, porta, ház. Mit is jelentenek ezek a szavak pontosan? Mit jelentett régen, és miként értelmezzük manapság? Hogyan lehet napjainkban hagyománytisztelő modern házat építeni Székelyföldön, amely eleget tesz a 21. századi igényeknek? Sorozatunkban olyan építményeket mutatunk be, amelyek követendő példaként szolgálhatnak bárki számára, aki megbecsüli a helyi, hagyományos népi építészet értékeit. Székely Csaba csíksomlyói kapufaragó szerint a csíki székelykapu abban is különbözik a többitől, hogy nincs túlzsúfolva. Nemcsak szép, hanem hasznos is – A faragott díszítések között van hely, ahol a szem meg tud pihenni. Az életfa például alul zsúfoltabb, de ahogy halad felfelé, egyre levegősebbé válik – mondta. Mint korábban írtuk, a székelykaput nemcsak a faragott, festett minták díszítik, hanem a szerkezeti elemek is, utóbbiaknak pedig gyakorlati hasznuk is van. A csíksomlyói kapufaragó szerint például a fedés védi a gyalogkapu kétharmadát – a felső részét. Rámutatott, hogy a fedést különböző technikákkal készítették el: ahol nem volt lehetőség pattintott zsindellyel befödni a kaput, ott deszkával védték a galambbúgot. A pattintott – vagyis hasított – zsindely előnye, hogy a farostok nem sérülnek meg, így ha beázik, hamar ki tud száradni, és kivezeti a vizet. Ha nem volt dránica, akkor meghornyolták a pattintott zsindelyt, tehát egymásba illesztették őket. – Aki elmegy egy székelykapu előtt, lehet, megjegyzi, hogy milyen szép, de azt nem tudja, mennyi gondolkodás, mennyi odafigyelés, milyen szakszerű ácsmunka van benne – ecsetelte a kapufaragó. Szokatlan díszítés Székely Csaba azokat a szokatlan díszítőmotívumokat is megemlítette, amelyek nem gyakran, de imitt-amott láthatók székelykapukon. Mint mondta, vannak olyan kapufaragók, akik a tömör kaputükörbe mezőgazdasági munkát végző embereket vagy bőgő szarvasbikafejet faragnak. – Én ennek nem vagyok híve. Valaki azt mondta, hogy annak ellenére, hogy nincs írott szabály a székelykapuk faragásában, giccses dolgokat, ha lehet, nem szabad használni. Nem azért, mert tájidegen, hanem azért, mert nem kapcsolódik a hagyományos díszítéshez – vélekedett. Érdekességként érdemes megemlíteni, hogy Huszka József az 1895-ben kiadott A székely ház című kötetében is beszámol szokatlan díszítésről, egy 1845-ben készült csíkszentmártoni kapuról. Mint írja, ezen a kapun nemcsak emberi alak, hanem oroszlán és kígyó is látható: „A pálma alatti oroszlán és kígyó talán az építtető családi címere, vagy talán a faragó önkényes alakja. Ezt látszik bizonyítani az alatta levő mező kezénél fogva lógó ember is, amely egészen érthetetlen és szokatlan. Mindazonáltal alig hihető, hogy az ember, az oroszlán és a kígyó ne jelentene valamit. Vagy az építtető címeréből vett alakok, vagy másként, a család történetéből megmagyarázhatók, szóval alig képzelhető a faragó önkénye által minden jelentőség nélkül teremtett alaknak az egyik és a másik mező ábrázolása.” Tölgy vagy fenyő? Székely Csaba elmondása szerint a székelykapuk leginkább tölgyfából készülnek, hiszen ez a legalkalmasabb erre a célra. Ugyanakkor a kontyfa és a galambbúg készülhet fenyőfából is, hiszen ez a kapu tetején van, így előnyösebb könnyű, kevésbé tömör fát használni. Kiegészítésképpen hozzátesszük, hogy Furu Árpád Táji tagolódás Erdély népi építészetében című kötetében (Exit Kiadó, Kolozsvár, 2017) azt írja, hogy „Csíkban nagyobb számban készültek fenyőfából is kapuk, ezek közül a csíkszépvízi (1799) és menasági (1813) darabokat említjük. Minden bizonnyal a fenyőfa könnyebb faraghatósága miatt látunk ezeken gazdagabb díszítést, a szépvízi kapura rozettákat, fűrészfogas és geometrikus motívumokat, a menaságira indás, tulipános mintákat faragtak. A minták ilyenfajta megformálása rokon a csíkszentimrei Henter-kúria kőportikusz oszlopain kialakítottakkal. Ez a példa is igazolja azt, hogy a kő- és faelemek faragásában minden bizonnyal ugyanazok a mesteremberek, feltehetően faragómolnárok vettek részt. A XIX. század végén és a XX. század elején számos egyszerűbb kivitelezésű kapu is készült, melyek tükördíszítése egyszerű lécrács. A feliratok is egyre gyakrabban maradtak el. A korszak végén, azaz a XX. század harmincas éveitől újabb kapukat faragtak, ezek is továbbvitték a korábbi csíki kapuk formai örökségét, a kivitelezés jellegében, illetve csak a tükrök és a könyökfa fölötti mezők fűrészelt dekorációiban vannak eltérések.”

Péter Ágnes