Székely falukép, porta, ház. Mit jelentenek ezek a szavak pontosan? Mit jelentett régen, és miként értelmezzük manapság? Hogyan lehet napjainkban hagyománytisztelő modern házat építeni Székelyföldön, amely eleget tesz a 21. század igényeknek? Sorozatunkban olyan építményeket mutatunk be, amelyek követendő példaként szolgálhatnak bárki számára, aki megbecsüli a helyi, hagyományos népi építészet értékeit. A csíksomlyói székelykapu-faragó, Székely Csaba több mint hetven darab gyalogkapu és kapuegyüttes, tizenegy nagy székelykapu és megannyi torony, kopjafa alkotója. Két mestersége van: amellett, hogy tanult orvosi fényképész, a fafaragáshoz is ért. Utóbbira véletlenül jött rá, amikor egyszer megtalált egy vésőkészletet. Mint mondta, kéz­ügyben volt egy fadarab, rajzolt rá egy virágot, koppantot egyet-kettőt a vésővel, és ment is a faragás. Akkor be is iratkozott a népiskola fafaragó-tanfolyamára, és ott tanulta meg igazán a mesterséget. Néhány évvel később készítette el az első székelykapuját. Nem tartja magát művésznek, de úgy gondolja, hogy amit az ember kézzel készít, az kézimunka, amit kézzel és ésszel, az mesterség, és amit kézzel, ésszel és szívvel, az már közel áll a művészethez. Mint mondta, a székelykapu-faragásban a tapasztalat nagyon sokat számít, és egyetért azzal a mondással, amely így hangzik: „Mutasd meg a portádat, és megmondom, hogy ki vagy!” Úgy véli, a kapu sok mindent elmond a családról. Egyrészt utal az ott élők anyagi helyzetére, a családi életre, a bent lakók tulajdonságaira. Példaként említette, hogy az a kapu, amelynek a nyílói teljesen tömörek – tehát nem lehet belátni az udvarra –, valószínűleg zárkózott családé, de ahol a nyílók lécesek – be lehet látni az udvarra –, valószínű, hogy az ott élők nyitottak, barátságosak, nincs rejtegetnivalójuk. A csíki székelykapu jellemzői Székely Csaba székelykapu-faragó elmondása szerint gyakran használja az életfamintát, és ezzel együtt a palmettamotívumot is, de hangsúlyozta, hogy a népi faragásban, díszítésben és ácsmunkában nincsenek szigorú szabályok. Mint mondta, nagy kötött kaput általában módosabb székely ember készíttetett, annak függvényében, hogy mekkora szénás szekérnek kellett beférnie a túlkörív alatt. Elmondása szerint az egyszerű hónaljkötéses vagy hónaljkötés nélküli kapuk inkább a csángóvidékre jellemzők, a csíki székelykapu nem boltíves, hanem túlköríves, vagyis patkóíves. – Nem akarok éket ütni a székelykapuk közé, de a csíki székelykapu az egyetlen, amely túlköríves – tette hozzá. Mint folytatta, csak a csíki székelykapura jellemző a rozetta – vagyis kiálló, apró bütyök, amely a túlköríven található. Ha temetőbe készült a kapu, akkor páros a rozetták száma, de ha családi ház udvarára állították a székelykaput, akkor páratlan. Általában a templom-, temető-, ravatalozókapukon van páros számú, mindenhol máshol páratlan. Hozzátette: szintén a csíki székelykapukra jellemző, hogy a zábé csutakrésze picit kiugrik. Ez a kiugrás nem rátétel, hanem egyben van a zábé többi részével. Szerény díszítés Felhívta a figyelmet arra, hogy a csíki kapukon jellegzetes díszítőelem a lóhere, amely girlandszerűen van felfűzve. Ez a szalagminta a túlköríven fut végig, és a lóhere általában háromlevelű. Székely Csaba elmondása szerint egyszer-egyszer belop egy-egy négylevelűt is, hogy legyen szerencséje a tulajdonosnak. Továbbá, a csíksomlyói kapufaragó szalagdíszítésként a csillagmintát, a vízfolyásos mintát és az elcsúsztatott pénzes mintát használja a leginkább, ugyanakkor a pásztorbotfaragás mintáit is felnagyítják, azt is használják. Furu Árpád Táji tagolódás Erdély népi építészetében című kötetében (Exit Kiadó, Kolozsvár, 2017) azt írja, hogy a „XIX. század során a csíki székelykapu megőrizte fő jellemvonását, a patkóíves kialakítást, a kapusasok szerény faragását. A lóhereíves, ezúttal félkörökből kialakított ívsor a kapuívet is rendszeresen szegélyezi. A sasfák szélessége a vastagságánál jellemzően nagyobb, díszítésben továbbra sem bővelkedik, de általános marad a lóheremotívumos ívsor, ami Udvarhelyszéken leginkább a kontyfán látható. A korai csíki kapuk tükre tömör volt, ismert néhány sugárkoszorús és rozettás díszítés. A későbbi kapuk tükrét már fűrészelt deszkaelemekkel díszítették. A kifűrészelt és tömör részek általában egyensúlyban vannak, a kedvelt mintázat geometrikus, rácsszerű, melynek kiszerkesztésében köröket és hullámvonalakat egyaránt alkalmaztak. Egyeseknél szimmetrikus szerkesztésű, bábos korlátoknál is alkalmazott íveket, másoknál végtelen rácsmintákat látunk. Különösen szépek a bonyolult mértani szerkesztésű tulipánmotívumok. Jellegzetes a kapuszárnyak felső lécezése, pontosabban a lécek kivitelezése is. A lécek felső részét általában félhold- vagy tulipánmintára faragták ki. A legszebb és legjellegzetesebb csíki székelykapukat a Fiság völgyében Csíkszentgyörgyön, Csíkbánkfalván, Menaságújfalun, Menaságban és Pottyondon találjuk, de álltak és részben még állnak kapuk Csíkszentsimonban, Csíkszentmártonban is.” (Folytatjuk)

Péter Ágnes