A Nektária Székelyföldi Mézverseny szorosan kapcsolódik a térség gazdaságához és kulturális örökségéhez – a méz és a mé­hek nemcsak a természet, hanem az emberi élet szempontjából is nélkülözhetetlenek. Szé­kely­földön a méhészet a ha­gyományokra és a tájhoz való kötődésre épül, amit a Székely Gazdaszervezetek Egye­­sü­le­té­nek falugazdász-há­lózata is erősít, segítve a helyi méhészek munkáját – vallják a verseny szervezői, kiemelve: a Nektá­ria vándor­rendezvényként cé­lul tűz­te ki a méhészek támogatását és ter­mékeik gör­dülékenyebb el­adását.
A negyedik Nektária Szé­kelyföldi Mézverseny si­ke­res létrejöttét támogatta a három székelyföldi megye ön­kormányzata, a Sapientia – EMTE Csíkszeredai Kara – az egyetem a beérkezett minták laboratóriumi elemzésében se­­gített –, Magyarország Agrár­minisztériuma, a Visit Maros és nyolc székelyföldi mé­hészszervezet: a nyárádvölgyi, a gyergyószéki, a kis-küküllő­-menti, az udvarhelyszéki, a Hargita megyei, a Bioméz, a Kovászna megyei és az Erdélyi Méhészegyesület.

A Nektária nem csupán ver­seny, hanem közösségépítő esemény, amely ma már a régió egyik legjelentősebb szak­mai rendezvényének szá­mít – hangsúlyozta érdek­lő­dé­sünk­re Becze István. A Szé­kely Gaz­da­szervezetek Egye­­sü­letének elnöke la­punknak elmondta: a Nek­tária betölti a küldetését, a székelyföldi méhészek egyre inkább termelői márkanévként tudják értékesíteni a mé­züket, és a fogyasztók is kezdik felismerni, mennyire különleges termék a szé­kely­földi méz. Kialakulóban van egy erős szakmai közösség, amely együttműködik, tanul egymástól, és minőségi mun­kát végez. 
– Ha körülnézünk a vi­lágban, azt látjuk, hogy egyre kevesebb a hivatásos méhész. Sokan már csak hobbiszinten, néhány kaptárral foglalkoznak méhészettel. Célunk, hogy a Székelyföldön tevé­keny­kedő mintegy ezer mé­hész számára hosszú tá­von is biztosított legyen a megélhetés, és hogy a régió a méztermelés terén valódi nagyhatalommá válhasson, teljesítményünkhöz mér­ten arányosan, a világ élvo­na­lában. Úgy gondolom, mind­ez nemcsak a méhészek, hanem a gyümölcstermesztők és az egész ökoszisztéma számára is kiemelten fontos – fogalmazott Becze. 
Az elnök hozzátette, az idei év a méhészek számára különösen nehéz, kihívásokkal teli volt: a kedvezőtlen időjárás miatt ke­vesebb minta érkezett be, mint tavaly – 340 helyett 228, ami azért így is több, mint az első Nektáriára beküldött 150 minta –, de a minőség to­vábbra is kimagasló. A mézek minősége folyamatosan ja­vul, és a székelyföldi mé­hészek kitartása, tudása, elhivatottsága teszi lehetővé, hogy e régió mézei a leg­jobbak között legyenek – hangsúlyozta. Végezetül meg­jegyezte: a Nektária díjátadója nem csupán a mézek ünnepe, hanem a munka, a hagyomány és a kitartás elismerése is, mert ha valami aranyat ér, az bizony a székely méz.

Az idei megmérettetésre 104 méhész nevezett be 228 méz­mintával. A zsűrizést követően 34 bronz-, 62 ezüst- és 53 aranyminősítés, 8 champion díj, valamint számos különdíj talált gazdára. A legrangosabb elismerést, Az év legkiválóbb méze díjat a nyárádremetei Karácsoni Botond hársméze nyerte el.
A champion díjak nyertesei: Csíkszentmihályról Búzás Ferenc – mézkészítmények kategória; Gyergyószentmiklósról Ferencz Kova Dénes – vegyes virágméz kategória; Karácsoni Botond – hársméz kategória; Kovásznáról Perdi József – havasi méz kategória; ugyancsak Kovásznáról Juga János – egyéb fajtaméz kategória; a Szatmár megyei Felsőhomoródról a Tivadar család – repceméz kategória; Ozsdoláról Harai István – akácméz kategória; Homoródalmásról Dénes Tibor – napraforgóméz kategória.
A Székely Gazdaszervezetek Egyesületének különdíját a csíkszentkirályi Tánczos Zoltán kapta, míg a Marketing-díjat – amelyet a legszebb címkéért ítélt oda egy három székelyföldi designerből álló zsűri –, Dénes Tibor vehette át.