Hargita megye területének mintegy 30 százaléka tartozik a Natura 2000 természetvédelmi hálózathoz, a mezőgazdasági gyepterületeknek pedig körülbelül 80 százaléka fekszik e hálózat területén. Ez is jelzi, mennyire szorosan összekapcsolódik a térségben a gazdálkodás és a természeti értékek megőrzése.

Természetvédelem és gazdálkodás: közös út 

A természetvédelmet gyakran a tiltásokkal és a korlátozásokkal azonosítják, holott a cél nem a gazdálkodás ellehetetlenítése – hívta fel a figyelmet Szabó Szilárd (medalionképünkön). A Natura 2000 hálózat feladata, hogy hosszú távon megőrizze azokat az élőhelyeket és természeti értékeket, amelyek sok esetben éppen a hagyományos emberi tevékenység, köztük a legeltetés és a kaszálás révén alakultak ki. Tehát a természetvédelem és a gazdálkodók érdekei nem feltétlenül állnak szemben egymással, mondta. A mindennapi mezőgazdasági tevékenység a védett területeken is folytatható, a hagyományos, külterjes gazdálkodási formák pedig hozzájárulhatnak a gyepek fenntartásához. Bizonyos területhasználati változtatásokhoz és fejlesztésekhez ugyanakkor engedélyekre lehet szükség, ezért fontos ismerni az adott területre vonatkozó előírásokat.

A szakember szerint a felhagyott, cserjésedő gyepterületek a természetvédelem és a mezőgazdaság szempontjából sem kedvezőek, kezelésük ezért egyszerre szolgálhatja a természeti értékek megőrzését és a gazdálkodók érdekeit.

Alkalmazkodni kell a nagyragadozók jelenlétéhez

Hargita megye természeti adottságai közé tartozik a nagyragadozók jelenléte is, ami komoly kihívások elé állítja az állattartókat. A medvék és a farkasok kárt tehetnek az állatállományban, jelenlétük többletköltségeket és anyagi veszteségeket okozhat. A gazdálkodók számára ezért nem mindig könnyű elfogadni a ragadozók természetvédelmi jelentőségét, amikor a mindennapokban a károkkal szembesülnek.

Szabó Szilárd szerint a helyi gazdák régóta együtt élnek a nagyragadozókkal, így a térségben kialakultak olyan hagyományos védekezési módszerek, amelyek segíthetnek a károk megelőzésében. Fontos például, hogy az állatokat ne szétszóródva, felügyelet nélkül legeltessék, hanem lehetőség szerint együtt tartsák a nyájat, őrzőkutyákat alkalmazzanak, és biztosítsák az emberi jelenlétet az állatok közelében. A villanypásztorok és más védelmi megoldások szintén szerepet kaphatnak a megelőzésben, amennyiben az adott körülmények között megfelelően alkalmazzák őket.

A védekezés ugyanakkor nem minden gazdaságban oldható meg könnyen. Az állatok folyamatos őrzése munkaerőt igényel, amelynek biztosítása sok helyen nehézséget jelent. Az osztályvezető arra is rámutatott, hogy a más térségekben bevált, szabadabb állattartási gyakorlatok nem feltétlenül alkalmazhatók ott, ahol a nagyragadozók rendszeresen veszélyeztetik az állományt.
Megtudtuk: az elmúlt három-négy évben csökkent a káresetek száma, amiben szerepet játszhat, hogy a gazdálkodók komolyabban veszik
a megelőzést, és nagyobb figyelmet fordítanak állataik, illetve területeik védelmére. 

A károk nem kizárólag az állatállományt érintik: a medvék a mezőgazdasági kultúrákban, különösen a kukoricában is jelentős veszteségeket okozhatnak.

„Bűnismétlő” medvék esete

A nagyragadozók okozta károk kezelésében a megelőzés mellett a jogi kereteknek is fontos szerepük van. Szabó Szilárd kitért a problémás medvék esetében alkalmazható beavatkozásokra, amelyek a riasztástól és az elűzéstől a befogáson, illetve áthelyezésen át a kilövésig terjedhetnek.

Az előadásban elhangzott adatok szerint az idei évben már több mint 120 beavatkozást jelentettek, és közel kéttucatnyi medve eltávolításáról, vagyis kilövéséről született döntés. A szakember szerint különösen fontos a visszatérően károkat okozó egyedek kezelése, hiszen egy-egy medvéhez akár több káresemény is köthető. Egy ismételten problémát okozó állat esetében ezért a célzott beavatkozás megelőzheti az újabb károkat.

A károk felmérésére és megtérítésére is létezik eljárás, de a kártérítéshez a gazdáknak meg kell felelniük az előírt feltételeknek. Ezek közé tartozik többek között az állatok jogszerű, nyilvántartott tartása és a szükséges védelmi intézkedések biztosítása. A helyi hatóságoknak szintén feladataik vannak a károk felmérésében, a környezetvédelmi szakemberek pedig közreműködhetnek az érintett önkormányzatok és gazdálkodók támogatásában.

A hegyvidéki mezőgazdaság és a természetvédelem összehangolása így nem csupán az előírások betartását jelenti. A gyepek megfelelő kezelése, a hagyományos gazdálkodási tapasztalatok megőrzése és a nagyragadozók elleni védekezés egyaránt hozzájárulhat ahhoz, hogy a térség természeti értékei mellett a gazdálkodás feltételei is hosszú távon fennmaradjanak.