A székelykapuk nemcsak hajdanán, hanem mind a mai napig a székely porták ékességei. Ezek a kapuk nem csupán egyszerű bejáratok, hanem mindenikük külön történetet mesél el a minták és a rájuk faragott motívumok által. A mesterséget mára már kevesen űzik, köztük a nyikómalomfalvi Pap fivérek, Pap Ferenc és Pap Jenő, akik gyermekként édesapjuktól lesték el a mesterséget. Bár fő hivatásuknak mindketten más szakmát választottak, sosem hagytak fel a faragással, és nevükhöz több száz székelykapu fűződik az elmúlt évtizedekből. – Édesapám ezermester családból származott és Székelykeresztúron, a tanítóképzőben járt iskolába, ahol az egyik tanárukkal közösen készítettek egy faragott kaput az iskola udvarára. Ekkor döntötte el, hogy ha majd lesz saját háza, ő készíti el annak a kapuját – kezdett bele történetébe Pap Jenő faragómester. A porta elkészült, és a falubeliek közül többnek is megtetszett, így egyre többen keresték fel az édesapját rendelésekkel. 10-12 éves gyermekként testvérével együtt ők is segítettek ott, ahol tudtak, és mondhatni így nőttek bele a mesterségbe, amelyet azóta is űznek. – Egy idő után már oda kerültünk, hogy édesapám felrajzolta a mintát, mi ketten a bátyámmal pedig kifaragtuk – emlékezett vissza. Édesapjuk halálát követően a nyomdokába léptek, nem hagyták kárba veszni a már eltanult mesterséget, és fivérével együtt folytatták a székelykapuk készítését. Ekkor már nemcsak faragtak, hanem az ácsmunkákat is maguk végezték egészen a kapu felállításáig. Pap Jenő elmondása szerint édesapjuk haláláig közel kétszáz székelykapu került ki a kezeik közül, azóta pedig több százzal bővült ez a szám, mely mára már a félezret is bőven meghaladta. Az általuk készített munkák nemcsak az ország határain belül, hanem külföldön is szép számban megtalálhatók. Főleg magyarországi rendeléseik voltak, de Németországban és Ausztriában is állnak általuk faragott székelykapuk. Nevükhöz fűződik többek között a Székelyvarság bejáratánál lévő hatalmas kapu is, amely pályafutásuk során a legnagyobb munkájuk volt. Ennek belmagassága hét és fél méter, szélessége pedig meghaladja a tizenkét métert. Irányadó volt, hogy a rönkszállító autók is gond nélkül átférhessenek alatta. Pap Jenő elmondta, mindig a legutolsó munkájukra a legbüszkébb, arra, hogy sikerült elvégezniük, a felállított kapu pedig jól működik és betölti a neki rendelt szerepet, nem utolsósorban pedig a megrendelő is elégedett. Legutóbb, az elmúlt év végén Kobátfalván állítottak fel székelykaput. Nevükhöz fűződik továbbá a Kányádi Sándor sírján lévő kopjafa is, melyet a család kérésére készítettek el Nagygalambfalván, a költő szülőházának kertjében. A fafaragó a mintákkal, motívumokkal kapcsolatosan elmondta, nekik is azt ajánlották a régi mesterek, hogy kezdetben régi kapukról próbálják lemásolni a motívumokat, amíg ki nem alakul a saját stílusuk. Az idők során ez már beleivódott a vérükbe, így az általuk készített minták nem térnek el a hagyományoktól. Ez egyfajta íratlan szabály, amit illik betartani. Az udvarhelyszéki kapuknak az egy-, két-, illetve háromsoros indák képezik az alapmotívumát, amelyekre jönnek a virágmotívumok, tulipán, margaréta, szegfű, búzavirág, s majd a levél, ezek közül is az egyes vagy hármas levelek. A galambmotívumok főleg a kötött kapukról köszönnek vissza. – Kötött kapunak a háromoszlopos, középen gerendával vagy kontyfának nevezett résszel összekötött kapukat nevezzük, ezek a nagyobb fajta székelykapuk, a kisebbeket pedig gyalogkapunak hívják. Ezeken két láb van összekötve a galambdúccal és külön van a harmadik láb. A gyalogkapuk az elterjedtebbek, mert ezek nem jelentenek akkora befektetést, hiszen egy kötöttkapu szinte háromszor annyiba kerül, mint a másik – magyarázta a szakember. A mester szerint a gyalogkapu elkészítése egy emberre számolva 220-250 munkaórát vesz igénybe, míg egy kötöttkapu esetében ez a szám 450-500 munkaórába is kerülhet. Pap Jenő ugyanakkor azt is elmondta, hogy az általuk készített kapuk tölgyfából készülnek, az oszlopok, a kötő- és hónaljgerendákkal egyaránt. A tetőszerkezethez – amely magában foglalja a galambdúcot és a zsindelyt –, valamint a nyílók deszkázására fenyőfát használnak. [caption id="attachment_120802" align="aligncenter" width="1711"] Hagyományőrző minták, rutinos mozdulatokFotó: Hadnagy Éva[/caption] Pap Jenő ugyanakkor a kapukészítés rejtelmeibe is beavatott. Mint mondta, előbb a szerkezet összeácsolása történik, amit a minta felrajzolása, majd a faragás követ. Ezek után lekezelik a felületet favédő olajokkal, majd a tető készítése következik, végül pedig a nyílóké. Miután darabjaiban elkészül a székelykapu, a helyszínre szállítják, beállítják, kikötik, majd bebetonozzák és három-négy nap múlva már rendeltetésének megfelelően használható. Rendeléseket általában egy évre előre vesznek fel, így legkevesebb egy évet kell várnia annak, aki a Pap fivérektől szeretne székelykaput bejáratnak. Munkájuk van bőven, évente átlagosan 6-8 kapu kerül ki a kezeik közül. A faragómester ugyanakkor elmondta, mára már csak a székelykapuk, néhanapján kopjafák faragásával foglalkoznak, ez tölti ki szabadidejük nagy részét, de évekkel ezelőtt számos használati tárgyat is készítettek: függönykarnisokat, csillárokat, éjjelilámpákat, de megrendelésre bútorokat is faragtak. – Mára ez már lecsengett, kiment divatból – zárta mosolyogva Pap Jenő.

Hadnagy Éva