– Miért döntöttél úgy, hogy egy évig Moldvába költözöl, és ott fogsz magyart tanítani a csángóknak?

– A többnyelvű és multikulturális kommunikáció mes­terképzés utolsó évében el­kezdtem magyart mint idegen nyelvet tanítani online térben spanyol érdeklődőknek, és megtetszett. Kihívásnak, sőt szórakoztatónak találtam. Azt vettem észre magamon, hogy kreatív energiával tölt fel a magyar nyelv nem anyanyelvként történő oktatása. Kerestem, hol találok az országban olyan többnyelvű és multikulturális térséget, ahol idegen nyelvként taníthatok magyart. Így találtam rá Moldvára és a csángó oktatási programra. Ez az oktatási irány Romániában intézményes formában Bákóban található meg, és úgy gondoltam, egy csángó faluban tudok ebben fejlődni.

– Kérlek, mutasd be a települést, az iskolát, ahol tanítasz! Hány gyermek tanul magyarul? Milyen korosztályúak? Mikor tartjátok az órákat, milyen foglalkozásokon vesznek részt, mit kapnak a magyar iskolában?

– Csík falu, ahogyan megkülönböztetjük a települést a Moldvai Csángómagyarok Szövetségén belül Csík várostól, egy közel hatszáz fős falu Rekecsin községben. Itt működik egy állami elemi iskola, egy római katolikus plébánia és egy magyar ház, amely a magyar állam támogatásával 2021-ben nyerte el mostani formáját, és mint délutáni iskola, afterschool program van jelen a faluban. A magyar házban a gyermekek étkezési és viselkedéskultúrát, magyar nyelvet tanulhatnak és hagyományőrző foglalkozásokon vehetnek részt. Ezen a településen jelenleg összesen ötvenegy diák, tizenkét óvodás és harminckilenc iskolás gyerek kap meleg ételt és részesül magyar oktatásban. Az óvodások Vaszi Alíz kolléganőmmel tanulnak, míg a nagyok maradnak velem magyar órán, majd kis szünet után egy órát a hagyományőrző kollégánkkal, Matei Le­nuțával töltenek, amikor is felelevenítik a helyi hagyományokat, illetve a gyerekek a nagyszüleiktől hallott csángó dalokat tanulják meg, hogy majd a következő generációknak továbbénekelhessék.   
– Hogyan tanítjátok a magyart a gyermekeknek? Mennyire tudnak magyarul? Mennyire érdekli őket a magyartanulás? 

– A magyar nyelv oktatása Csík faluban történetmesélésen, játékos foglalkozásokon alapszik. Igyekszünk olyan érthető, mimikával megerősített bemeneti kifejezéseket használni az órán, amelyek a legutóbb érkezett diák magyar nyelvi állapotát figyelembe véve is egy AHA-élmény tud lenni. A magyar nyelvállapot településenként változó, Csík falu lakosai többségében magyarul tudó, azaz magyar beszédet értő és magyarul beszélő emberek, akik a kertben nagymamával körteszedés közben magyarul, a szülők egymás között románul, de a szülők a magyar tanító nénivel magyarul beszélnek, és a turistának, aki magyarul köszön, magyarul köszönnek vissza. Ottlétem második hónapjában végeztem a nagyok között egy felmérést azt illetően, hogy miért járnak a magyar házba, és a válaszok zöme az volt: „mert új dolgokat tanulunk”, és „mert sokat játszunk”. Mi, tanárok ebbe a játékfogalomba és -hangulatba kapaszkodunk a mindennapokban.

– Mióta vagy ott, és mi a legnagyobb tanulság számodra, amit ott szereztél? 

– Ez a negyedik hónapom Csík faluban a Moldvai Csángómagyarok Szövetségénél, és a gyerekekkel újratanulom azt, hogy mennyire fontos játszani és mindezt a játékszabályokat betartva tenni. Attól a pillanattól, hogy a gyerekek a fülembe súgják az aznapi jelszót, belépnek a közösen kialakított, közösen felállított szabályok szerint működő játékterünkbe, és ha a gyerekek erről figyelmetlenségből vagy gondatlanságból megfeledkeznek, csendkirály szék várja őket a folyosón, ahol egy ötperces csendes egyedüllét alatt krokodilkönnyeket ejthetnek és elgondolkodhatnak azon, miért is lettek ilyen rövid időre a folyosó és a csend királyai.  

– Mi okoz nehézséget a tanításban, és mi hoz elégtételt?

– A tanítás elején nehézséget okozott számomra az, hogy sok gyerek szabályoktól mentes családi környezetből érkezett a magyar házba, és velük meg kellett tanulnunk, hogy a szabályok a mi javunkat szolgálják, és nélkülük nem igazán tudunk együtt játszani. Elégtétel az, ha a gyerekek ezeket a szabályokat nem felejtik el, illetve az is erőt ad, amikor a gyerekek minden magyaróra végén követelik a másnapi jelszót, és elmesélik, hogy előző este videohívásban előadták a Magyarországon dolgozó édesapjuknak a magyarórán tanult mondókát, és ők örültek gyerekük sikerének. Ilyenkor tapasztalom meg azt, hogy lelkesedésem a magyar ház kapuin kívül is él, és sikeresen elültettem egy magot. 

– A következő tanévben is fogod folytatni a tanítást ott, ahol most vagy? 

– Huszonhat évem során számos helyen kikötött már hajóm. Születtem a Küküllő partján, a Szamosnál tanultam, majd felfedeztem az Ibériai-félszigetet déltől északig. Most a Szeret partján horgonyoztam le, de a hajóm hajó marad. A következő félév során még eszembe fog jutni a kérdésed, jelenleg annyit mondhatok: ha szívesen látnak, szívesen maradok.