– A Marosvásárhelyi Rádió magyar nyelvű adása évtizedek óta meghatározó hangja az erdélyi magyar közéletnek. Mit jelent ma ez az örökség a szerkesztőség számára?

– Nagy szavaknak tűnhet, de számunkra elsősorban felelősséget jelent. A marosvásárhelyi rádió 68 éves, jelentős múlttal rendelkezik. Legnagyobb értéke a hangarchívuma: ha „visszalapozunk” benne, az erdélyi közélet, politika, irodalom és kultúra meghatározó személyiségeinek hangjai köszönnek vissza 1958-tól napjainkig. Az Aranyszalagtár műsorában rendszeresen megszólaltatjuk ezeket a felvételeket, melyek nemcsak dokumentumértékű­ek, hanem értékteremtők is. Napjainkban is ezt a munkát végezzük, abban a reményben, hogy az utókor hasonló megbecsüléssel tekint majd ránk, mint mi az elődeinkre. Igaz, ma sokkal nagyobb a médiakínálat, míg korábban a rádió kiemelt figyelemnek és tiszteletnek örvendett. A Marosvásárhelyi Rádió a székelyföldi közösség egyik meghatározó médiaplatformja, amely magyar nyelvű műsoraival identitásmegőrző szerepet tölt be Erdélyben – ezért is nagyobb a figyelem és érdeklődés munkánk iránt. Tájékoztató, kulturális és közéleti műsoraink teret adnak a helyi értékeknek, civil kezdeményezéseknek és regionális problémáknak, ezáltal erősítve a közösségi párbeszédet, de széles kitekintést nyújtunk naponta a nagyvilág eseményeire. A hallgatók bevonásával – interaktív műsorok, élő közvetítések, rendezvények révén – aktív kapcsolatot alakítunk ki a térség lakóival. Nemcsak információforrásként, hanem közösségformáló és közösségmegtartó intézményként működünk – és ezt szeretnénk erősíteni a továbbiakban is.

– Mennyire változott meg a rádió társadalmi megítélése?

– Az európai felmérések azt mutatják: ma is a közszolgálati rádió élvezi a legnagyobb bizalmat. Az Európai Műsorsugárzók Uniója (EBU) adatai szerint az európai lakosság mintegy 58 százaléka elsősorban a közszolgálati rádiókban bízik, ezt követik a közszolgálati televíziók, majd a kereskedelmi médiumok. A közösségi média ugyan a legelterjedtebb, de a legkevésbé megbízhatónak tartott forrás, a bizalmi szint 20 százalék körüli. Ezért úgy gondolom, hogy bár a látszat sokszor mást sugall, az emberek a pontos és hiteles információkért továbbra is a közmédiához fordulnak. Bízom abban, hogy az erdélyi magyar közösségen belül is megmarad a közszolgálati média megbecsültsége.

– Érezhető-e még a „klasszikus rádióhallgatói” jelenlét?

– Igen, egyértelműen. Bár az utóbbi években nem készült kifejezetten a Marosvásárhelyi Rádióra vonatkozó, nyilvános hallgatottsági felmérés, a 2019-es adataink szerint napi 200-220 ezer hallgatónk volt. Ez jelentős szám, ha figyelembe vesszük, hogy adáskörzetünkben – amely hivatalosan Hargita, Kovászna, Maros és Brassó megyét fedi le, de átnyúlik Fehér, Kolozs, Szeben és Beszterce megyékre is – az erdélyi magyarság közel fele, mintegy 550-600 ezer ember él. A szórványközösségekben, ahol kisebb a magyar nyelvű médiakínálat, különösen fontos szerepet töltünk be. A hagyományos mérési módszerekkel nehezebben követhető az online hallgatottság, de a streamingadatok alapján jól látszik az aktivitás. A román közszolgálati rádiótársaságon belül a Marosvásárhelyi Rádió streamje a leghallgatottabb: sokan és hosszú ideig hallgatják, gyakran egész nap szól háttérrádióként. Ez azt mutatja, hogy a hallgatók egy része a készülékes rádiózásról fokozatosan az online, de továbbra is lineáris rádióhallgatásra tér át. Emellett jelen vagyunk a digitális platformokon is: műsoraink visszahallgathatók a honlapunkon, aktív közösségimédia-felületeink vannak, és két Spotify-csatornát is működtetünk – a közéleti tematikájú Kikötő, valamint a kulturális, főként irodalommal és színházzal foglalkozó Papírhajó című felületeket. A tapasztalat azonban az, hogy az élő streaming – sőt a videóstream – továbbra is kifejezetten népszerű, ami azt jelzi, hogy a közönség kíváncsi ránk, és tudatosan bennünket választ. Folyamatosan újítunk, változtatunk valamit, anélkül, hogy a megszokott, bejáratott hallgatói szokásokat sértenénk. Rendszeresen jelennek meg új rovatok, állandóan finomhangolunk.

– Milyen működési nehézségekkel kell szembenézniük? 

– A román közszolgálati média – sok más romániai kulturális és médiaintezményhez hasonlóan – alulfinanszírozott, így folyamatos pénzügyi kihívásokkal szembesülünk. Ezeket részben reklám- és szponzori együttműködésekkel, illetve pályázatok révén próbáljuk ellensúlyozni. Tevékenységünk ma már jóval túlmutat a műsorgyártáson: különböző eseményeket és vitafórumokat szervezünk, jelen vagyunk környezetvédelmi és karitatív kezdeményezésekben, illetve saját programokat is szervezünk. Ilyen volt korábban a rádió-népszerűsítő akciónk, a Gurul a Rádió vagy a jelenleg is műsoron lévő Kotta tehetségnépszerűsítő koncertsorozat, amelyen több mint száz erdélyi magyar zenekar lépett fel. Ezek nem „kötelező” feladatok, hanem tudatos vállalások, amelyekhez a forrásokat is igyekszünk előteremteni. Rendszeresen kitelepülünk nagyobb kulturális eseményekre, könyvvásárokra, fesztiválokra, ahonnan élőben közvetítünk. Ezek többnapos, komoly anyagi ráfordítást igénylő munkák. Külön büszkeség, hogy 2012 óta szinte minden olimpián jelen voltunk: tudósítottunk Londonból, Rióból, Pekingből, Párizsból, Phjongcshangból, Tokióból, és most a milánói téli olimpiáról is. Ezek részben külső támogatással valósulhattak meg. 

– A sokrétű jelenlét mellett milyen szakmai kihívásokkal kell még számolniuk?

– A szakmai kihívások közé tartozik a rendkívül sokszínű hallgatói igények kiszolgálása is. Erős a népzenei és nótaközönségünk, naponta jól ismert időpontokban, célzottan sugározzuk, ugyanakkor folyamatosan figyelnünk kell a fiatalabb generációk zenei és tartalmi elvárásaira is. A különböző korosztályok, városi és vidéki hallgatók, eltérő érdeklődésű közönség igényeit idősávokra bontva próbáljuk kiegyensúlyozottan kiszolgálni. Ez állandó figyelmet, rugalmasságot és tudatos szerkesztői munkát igényel, de számunkra ez a közszolgálatiság lényege.

– Mekkora kihívást jelent az emberutánpótlás? Illetve hogyan viszonyulnak a mesterséges intelligenciához?

– Az utánpótlás terén szerencsére nagy az érdeklődés: sok fiatal jelentkezik hozzánk, főként pályakezdők, illetve egyetemi hallgatók, akik szakmai gyakorlaton vesznek részt. Közülük többen hosszabb távon is nálunk maradnának. A gondot inkább az jelenti, hogy a román közszférában – így a rádiónál is – évek óta blokkoltak az állások, ezért a nyugdíjba vonulók helyére nehezen tudunk fiatalokat felvenni. Ez komoly személyzeti kihívás, pedig szükség lenne a generációváltásra. A mesterséges intelligenciára egyelőre nem veszélyként, hanem lehetőségként tekintünk. Használjuk is, de kizárólag ellenőrzött formában: minden ilyen módon készült tartalom több szerkesztői szűrőn megy át. Az MI inkább kiindulópontot ad, amelyre ráépítjük a saját szakmai tudásunkat és felelősségünket. Jelentősen gyorsítja a munkafolyamatokat, de az emberi tényezőt semmi nem helyettesítheti. Nem gondolom, hogy munkahelyeket vesz el, inkább átrendezi a feladatokat, és több teret enged a kreatív, valódi szerkesztői munkának. Kollégáim sokszor túlterhelten, nem a legkorszerűbb technikai körülmények között, mégis hihetetlen intézmény és hallgatóság iránti lojalitással és tisztelettel végzik munkájukat, napról napra kreatívan, következetesen. Nálunk nincs megállás, soha nincs csend, valaki mindig szolgálatban van. Láthatatlan hidakat építenek emberek között: hangjukon keresztül érzelmek, történetek és sorsok találnak egymásra. Társaságot, otthonosságot teremtenek azok számára is, akik talán épp egyedül hallgatják őket. Munkájuk nem csupán szakma, hanem szolgálat – figyelemről, empátiáról és képzeletről is szól.