Május elején ünnepelte nyolcvanadik születésnapját a Székelyudvarhelyen élő és alkotó Lőrincz György író, újságíró, esszéista, az erdélyi szociográfiai irodalom egyik legkiemelkedőbb művelője. A jeles alkalomra Tőlem távol álltak mindig a divatok címmel szerveztek születésnapi köszöntést tegnap délután a Haáz Rezső Múzeumban. Lőrincz György munkásságát a kendőzetlen valóságkeresés jellemezte, amiről egy korábbi beszélgetés alkalmával így vallott: „Pályám kezdetén a valóságirodalmat szerettem, és valószínűleg, ha nem mutatkozik meg a múlt rendszer képmutatása, akkor teljesen másféle irodalmi munkásságom lenne. A munkáimhoz kellett a valóságalap, arra azonban figyeltem, hogy a hőseim ne legyenek felismerhetők.” Ugyanott az író – a rá jellemző szerénységgel és humorral – a nagy elődökhöz való viszonyát is ecsetelte: „A legszomorúbb az volt a pályámban, hogy a számomra legkedvesebb témákban Móricz Zsigmond már mindent megírt, én alig tudtam valamit összekaparni” – mondta akkor nevetve. A sokakat megszólító ünnepi alkalmon az írót pályatársai: Bálint Tamás, Fekete Vince, Lövétei Lázár László, Simó Márton, Szakács István Péter, Szántai János és Zsidó Ferenc, valamint tisztelői köszöntötték.
 

Kristó Tibor
Az nem lehet…

a 80 éves Lőrincz Györgynek barátsággal

mintha feledné anyanyelvét a táj
veszejtené selymes hangját a rét
milyen nyelven zendül a völgy(?)
a pakulár rémisztően üvölt
a patak még emlékszik szavaidra
kavics-fogak közt görögnek tova
az oldalt vándor bokrok benőtték
mintha félrever a harangvirág elvéti ütemét
hullatja az eperfa néma gyöngyeit
az égen gólya rója kérdőjeleit
néhol gyom növi fel a kerteket
fejfákon nevek hullatják az ékezeteket
szomorú-melegen bólogat a nyíres
elnémulóban visszhangja a híres

        *

az nem lehet Gyurka hogy te is elnémulj
ki kurjant majd a Lázon a csodás hegyi réten
ahol kényesebb korban is „működött a hangod”
akkor is (be)szóltál mikor más nem szólott
ki ver újabb ösvényt mint te ki értője vagy
így nyolcvanason még inkább tudója
az őszinte szavaknak tettre buzdítóknak
hisz te érzed jobban sok mindenki másnál
az éhségnél is rosszabb hogyha megaláznak

         *

jönnek még víg boros nyári esték
s kacérkodnak nyelves menyecskék
a szikla ősi hangján szórja villámait
visszanyeri a fenyves basszus hangját
fák sokasága vonul tarolt hegyoldalon
rendezett sorokban századnyi gyalogol 
kicsi őz netez sarjerdő alján
elcsattan a Szó is a jóisten hangján 
rivallj megint Gyurka odakint a Lázon
mint bölcs svájci helvét
rád jellemző hangon
hogy e tébolyult világban
messze visszhangozzon