Az iskola ma a Márton Áron Fő­gimnázium nevet viseli. Részt vett a csíkszeredai mű­vé­sze­ti általános iskola meg­ala­pí­tá­sában, és végigkí­sérte útját középiskolává vá­­­lásában. Innen, a Nagy István nevét viselő ok­tatási intéz­ményből ment nyug­díjba 2001-ben. Részt vállalt a Romániai Képző­művészek Szö­­vetsége Har­gita megyei fiók­jának meg­szervezésében, 1989–1999 kö­zött ennek el­nöki tisztségét is betöltötte. A gyer­­gyószárhegyi Barátság Al­kotótábor egyik ala­pító tagja.

Életét és munkásságát egyé­ni és csoportos kiállítások, a róla írt könyvek, tanulmányok és méltatások hosszú sora fémjelzi, több évtizedes alkotói pályája eredményeit féltucatnyi díjjal ismerték el.
Márton Árpád ugyanakkor mindvégig Hargita megye kép­zőművészeti életének cselekvő ré­szese volt és maradt, ki­állításokat nyitott meg, mű­vésztelepeken vett részt, és mind a művészetszerető kö­zönség, mind kortársai szíve­sen emlékeznek arra, hogy a művész gyakran mesélt és mesél életéből történeteket, vagy ahogyan a mai digitális fia­­talok mondanák: gyakran sztorizott és sztorizik.
Ez vezette a családdal egyet­értésben Kelemen Zsófiát arra, hogy 2024 októbere és 2025 márciusa között külön­böző helyszíneken hang­for­­­mában rögzítse Márton Árpád emléktöredékeit, majd ezeket megfelelő számí­tó­gé­pes programmal írott és ter­mészetszerűleg még átja­vított szöveggé alakítsa át.
Tőzsér László, a Gutenberg nyomda, könyvkiadó és könyv­kereskedés igazgatója kért meg, hogy olvassam el a szöveget és mondjak véleményt, a művész 85. születésnapjára mindebből nem lehetne-e egy könyvet meg­jelentetni Csíkszereda tisz­tel­géseként a város hírét-nevét is messze vivő alkotó előtt.

Többször is elolvastam, és azt mondtam, igen. De tekintettel arra, hogy a könyv nem egyéni ajándékként, hanem széles kö­rű közönségnek készül, a kézirat alapos szerkesztésre szorul. Márton Árpád színesen, él­mény­­dúsan emlékezik, és ez­zel nincs is semmi gond, de ezek az emlékek gyakran fedik egymást, olykor össze­mosódnak a helyszínek és az idősíkok, eltűnnek és visszatérnek sze­mélyek, rá­adásul a beszélt nyelv számos olyan fordulatot és ismétlést tartalmaz, amelyek szó szerinti átvétele nehezítené az olvasást. Következéskép­pen a könyv szerkezetét egy könnyen követhető logikai szál­ra kellett felfűzni, amit az életet végigkísérő helyszínek egymás­utániságában talál­tam meg. Az emlék­töre­dé­keket az alfalusi gyer­mek­kor, a ma­rosvásárhelyi kö­­­­­­z­épiskolás évek, a kolozs­vári egyetemistaélet és a csík­szeredai mun­kásság, valamint a szárhegyi tábor köré csopor­tosítottam a le­hető legkisebb, de olykor elkerülhetetlen át­fedésekkel egyetemben, mi­közben a fe­jezeteken belül is igyekeztem úgy építkezni, hogy az ön­magukban is érdekes, rö­videbb-hosszabb szövegek iga­­­­­­zodjanak adott témákhoz, személyekhez, helyszínekhez, történetekhez. A fejezetcímek, az olvasó szemét vonzó alcímek és a mozaikos szerkezet hozzá­járulnak ahhoz, hogy valóban olyan olvasmány legyen a könyv, amely bármikor le­te­hető, bármikor folytatható vagy éppenséggel elölről kezd­hető. A zárórész jegyzetei pedig hozzásegítenek ahhoz, hogy leg­alább dióhéjban meg­ismerjük azoknak a mun­kásságát, akikkel Már­ton Árpád az élete során kapcsolatba került.
Manapság a történészek és a társadalomtudósok egyre nagyobb része vélekedik úgy, miszerint a mikrotörténetek azok, amelyek a lehető leg­hitelesebben rajzolják meg a közelmúlt történelmének igazi arcát, a forrásmunkákon alapuló, nagyobb léleg­zet­vételű korszakolások csak így, ember- és földközelben telnek meg igazi tartalommal. Márton Árpád vallomásai ilyen tekin­tetben is so­kat­mondóak.
Miközben egy maradandó művészpálya kialakulásának sok-sok apró mozzanatát te­kintjük át, rálátunk azokra az évtizedekre is, amelyek sok tekintetben meghatározták en­­nek a térségnek az életét. És igazolják, hogy a közösségétől el nem szakadó, bármiféle körülmények között az igazi értékeket kereső emberi élet képes a kiteljesedésre.
Idősek és fiatalok, elődök és utódok, sztorikra fel tehát!

A művész köszöntése
2025. október 6-án lesz 85 éves Márton Árpád, Csíkszereda Pro Urbe díjas festőművésze. A Csíkszereda Kiadóhivatal, a polgármesteri hi­vatal és a városi tanács az életmű és az évforduló előtti tisztelgésként ez alkalomra önálló kötetben jelenteti meg Márton Árpád önéletrajzi vonatkozású visszaemlékezéseit Kelemen Zsófia lejegyzésében és Székedi Ferenc szerkesztésében, a Tőzsér László vezette Gutenberg nyomda gondozásában. A fotókkal és a művész munkáival illusztrált könyvben Márton Árpád olvasmányos, él­ménydús történetekkel tekint vissza gyer­gyóalfalusi családjára és gyermekkorára, a marosvásárhelyi Mű­vészeti Líceumban töltött éveire, a kolozsvári főiskola felejthetetlen napjaira, amikor együtt végezte tanulmányait több olyan képzőművésszel, akik azóta beírták nevüket az erdélyi művészettörténetbe. A visszaemlékezések kitérnek a pályakezdő csíkszeredai évekre a Márton Áron Fő­gim­názium elődjében, valamint a művészeti oktatásban, majd a Szárhegyi Barátság Művésztábor megalakításában vállalt sze­repére. Ahogyan Márton Árpád festészete is emberközeli, ugyanilyenek ezek a tör­ténetek is. Szavakban is remek portrékat rajzol meg mindazokról, akikkel élete során összehozta a sors, és akik közül többen már nincsenek közöttünk, miközben az is kiderül, az évtizedek során művészete milyen ihletforrásokból táplálkozott. Az október 7-én 18 órakor a Csíki Moziban bemutatandó önéletrajzi kötetből még közelebb kerül hozzánk, művészetkedvelőkhöz, művésztársakhoz, tanítványokhoz annak az életműnek és alkotói pályának a sok-sok mozzanata, amelyet a csíkszeredaiak amúgy is magukénak éreznek. Ezért is várnak mindenkit a beszélgetésekkel és vetítéssel egybekötött könyvbemutatóra. Hadd kö­szöntsük együtt a 85 éves művészt!
*
Egy nappal korábban, október 6-án este 7 órakor szülőfalujában, Gyergyóalfaluban köszöntik a neves alkotóművészt, mű­vész­pedagógust és művészetszervezőt a jeles évforduló alkalmából.