Kufstein neve rosszul cseng a magyar tör­té­nel­met ismerők fülében: számos hon­fi­tár­sunk ra­bos­kodott egykor várbörtöné­ben. Az erődítményt még a XIII. században építették, sokáig védelmi célokat szolgált, majd a napóleoni háborúk után a Csá­szár-tornyot alakították át börtönné. Az általános iskolámban az úttörőcsapatot Teleky Blankáról nevezték el, aki szintén a várban raboskodott, így gyermekkoromban megismertem a hírhedt tömlöc nevét. Az asszonyt a 48-as honvédek bújtatásáért, s a párizsi magyar emigráció támogatásáért ítélték tíz év börtönre, aminek utolsó részét 1853–56 között Kufsteinben kellett leülnie. Társa volt a rabságban Leövey Klára, a magyar nőnevelés kimagasló alakja. A honleányt is a forradalom utáni tevékenysége miatt tartóztatták le, s kegyelemre nem számíthatott. Állítólag a vár leghidegebb cellájában tartották fogva 1856-ig. Madarász Viktor egy festményen örökíti meg a két hölgy szenvedését. 
A börtöntorony a vár egyik legjobban védett része, s a XVIII. században – a spielbergi és munkácsi várhoz hasonlóan – börtönként szolgált. A riasztó hely harmadik emeleti részén senyvedtek a fogvatartottak. Talán egy előnye volt, hogy a pincebörtönökhöz képest szárazabb lehetett, de a hideg alpesi szél és a fűtés hiánya megkeserítette az odahurcoltak életét.
A magyar állam egy állandó kiállítással emlékezik mártír elődeire, így a nagyszámú turista is betekintést nyerhet a magyar történelem sötét korszakába. 
Egy – a két háború között felállított – márvány emléktábla az itt raboskodó, mintegy kilencven magyar előtt tiszteleg. A leghíresebb fogvatartott talán Kazinczy Ferenc író, nyelvújító volt. A Martinovics-összeesküvésben játszott szerepe miatt ítélték el, s 1799-ben került a tiroli városba, ahol egy évet töltött. A majd’ hat év szenvedéseit a Fogságom naplója című írásában foglalja össze, a jeles írás a magyar irodalom becses műve. A szerző a lapokon Kufsteinről is megemlékezik.
Egy szobát a híres betyár, Rózsa Sándor emlékének rendeztek be. A legendás útonálló szabadcsapatával részt vett a ’48-as szabadságharcban, s 1856-tól körözték, s rá két évre le is tartóztatták. Hat évet töltött Kufstein falai között, ahol állítólag pénzért mutogatták. Példás magaviselete miatt később szabadon bocsátották, de visszatért „szakmájához”, így a szamosújvári fegyházban adta vissza lelkét Teremtőjének. Kufsteinben egy 1916-ban készült életnagyságú festményt helyeztek el róla az egyik cellában.
Lefelé menet még benéztünk a második emeleti, az egykori ágyúállások helyiségébe. Jelenleg rendezvényterem, kicsit furcsán hatottak a habfehér asztalok mellé helyezett lövegek. Az ott helyet foglaló ünneplők, amikor – a kellemes melegben – mosolyogva fényképezkednek a pattantyúkkal, talán nem is gondolnak az egy emelettel feljebb fogvatartottak több száz évnyi keservére.