Egykor a hajózásnak kívántam szentelni életemet. Nagy elánnal tanulmányoztam a szegedi könyvtárban Vedres István A Tiszát a Dunával összvekapcsoló új hajókázható csatorna című, 1805-ben megjelent munkáját. Korának neves mérnöke és szakírója a Soroksár–Kecskemét–Kiskunfélegyháza–Szeged vonalra tervezte a létesítményt. Víztározók, öntözőrendszerek egészítették volna ki mesterművét, s felvirágoztathatta volna a vidék gazdaságát. Munkája nagy hatással volt Széchenyi Istvánra is.
Vedres lelki szemei előtt egy magyar Canal du Midi lebegett, a híres csatornáé, ami forradalmasította Dél-Franciaország kereskedelmét.
Frankhonban az isteni szikra a merkantilizmus megálmodójának, Colbert-nek a fejéből pattant ki. A híres államférfi a Földközi-tengert kívánta összekötni az Atlanti-óceánnal. Ezzel két legyet is ütött egy csapásra: kikerülte az egyre veszélyesebbé váló, kalózok felügyelte spanyol vizeket, valamint az angol Gibraltárt, másrészt a viszonylag szegény vidék gazdaságát is fejleszthette.
A nagyszabású beruházás elindult, mintegy tizenkétezer ember szorgos munkája nyomán 1681-ben adták át Canal Royal de Languedoc néven. A 240 kilométer hosszú csatorna vizét – a 190 méteres szintkülönbség miatt – több mint száz zsilip egyenlíti ki. A működéshez szükséges vizet tározókból biztosítják. A csatorna mellett kiépült az állati vontatásra szolgáló út, amit napjainkban a kerékpárosok népesítenek be. Magam is elzarándokoltam a híres létesítményhez, s Beziers-nél felmásztam a csatornahídhoz, ami az Orb folyó felett vezeti tovább a vízi utat. Nagyokat sétáltam a csatorna partján, és integettem a sűrűn érkező hajók utasainak.
A Canal du Midit napjainkban Franciaország egyik legfontosabb turistaparadicsomaként tartják számon, 1996-ban felvették az UNESCO Vi­lág­örökség listájára. A hajók szerelmesei megállhatnak Beziers-ben, az albigens eretnekség egykori központjában, s elrebeghetnek egy imát a börtön melletti katedrálisban. Carcassonne-ban ismét szünetet tarthatnak, s felgyalogolhatnak a középkori Európa egyik legnagyobb várához, és sétálhatnak az ódon utcákon. Ha még marad idő, megtekinthetik a város Szépművészeti Múzeumának kincseit. Utazásuk végén Toulouse-ban a kulináris élvezeteknek adhatják át magukat, megkóstolhatják a cassoulet-et (a helyi sóletet), valamint a toulouse-i kolbászt. A bőséges étkezést helyi borral öblíthetik le.
Az utazók természetesen választhatják a kerékpárt is a Canal des Deux Mers-t (Két tenger csatornáját). A félezer kilométeres út az öreg kontinens egyik leghosszabb zöld útvonala. Most, ahogy a turistaajánlatokat böngészem, Magyarországon is szerveznek oda biciklitúrákat, a bejegyzésekből ítélve, sikeresen.