Hagyományos terítők
Egykor az ünnep elengedhetetlen kelléke volt a varrt és hímzett húsvéti kosárterítő és az ünnepi abrosz, melyet a leányok és asszonyok gondos odafigyeléssel készítettek. Sokan ma is őrzik e hagyományt. Sándor Éva csíkszentsimoni varrónő öt éve készít húsvéti kosárterítőket, melyek nem csupán a szokást örökítik tovább, hanem praktikus kiegészítői is a szentelésre előkészített kosaraknak.
Napjainkban ismét reneszánszukat élik a virágokkal hímzett, díszes terítők, melyek a húsvéti ünnepi kosarak méltó díszei. Számos vidéken varrnak és hímeznek az asszonyok, a növekvő igény ugyancsak a kézimunka értékét bizonyítja.
A húsvéti kosárterítőre legtöbbször piros rózsákat, kék nefelejcseket, árvácskákat, sárga nárciszokat, piros tulipánokat és boglárkákat szoktak hímezni, melyeknek a matyó- és a kalocsai hímzés mintái szolgálnak alapul.
– Ételszenteléskor a kosárra fehér terítőt terítenek, de egy ideje divatos az is, hogy virágos, hímzett kézimunkával díszítsék a kosarat, mert tetszik az embereknek. Igény van a szépre, a hagyományőrzésre – vélekedik Sándor Éva csíkszentsimoni varrónő.
Az ünnepi kosár díszei
Húsvétra készülve a kamrákból előkerülnek a fonott kosarak, a fiókokból pedig az úgynevezett kosárterítők, melyekkel húsvétvasárnap reggelén a templomba igyekvők letakarják a kosarak tartalmát. Sokan talán nem is tudják, hogy e díszes terítőt régen minden családban az asszonyok maguk hímezték.
– Fiatalkoromtól varrónőként dolgoztam, kosárterítőket és kosárbélést körülbelül öt éve készítek. Kiskoromban azonban meg se fordult a fejemben ez az irány, ugyanis ahogy befejeztem az iskolát, Udvarhelyen kínálkozott egy lehetőség, és ott tanultam meg a szakmát. Volt egy kisvállalkozásom is, ahol hasonló termékeket, illetve ruhákat varrtam, ami aztán a gyerekek születése után abbamaradt. Minden ünnep alkalmával igyekszem tematikus terítőket varrni – mondta Sándor Éva.
A varrónő az anyag megvásárlását követően, a saját kezűleg elkészített szabásminta alapján szabja ki a modellt, ezt követően csipkét varr a szélére.
Minőségi és praktikus
Mint megtudtuk, a hagyományos terítőkön gyakori volt a „Krisztus feltámadt!” felirat, az ügyesebbek Krisztus-portrét is hímeztek rá, a kendőt pedig virágmintákkal keretezték. Ma már géppel hímezett fehér terítőt is találunk, de megjelentek a csipketerítők is. Ezek stílusának csak a képzelet szab határt – vannak modernebb és hagyományos dizájnok is.
Ételszentelés napján gyakran látunk terítő után kapkodó embereket. A praktikusság jegyében Sándor Éva igyekezett úgy kitalálni szabásmintáit, hogy a terítők használata minél kényelmesebb legyen, és ne okozzanak kellemetlen perceket az ünnepi szentmise vagy az ételszentelés közben.
– Mivel a szabásmintát én rajzoltam meg, igyekeztem úgy számolni az anyaggal, hogy az célszerű is legyen. Az általam készített kosárterítőknél kétfelől, a kosár fülénél hosszabb az anyag, amelyet így össze lehet csíptetni, és nem fújja le a szél – fogalmazott a varrónő.
Kiemelte, hogy jó munkát csak minőségi alapanyagból lehet készíteni. A csipkét és az anyagokat nagy odafigyeléssel választja meg, szem előtt tartva azt, hogy azok természetes alapanyagokból legyenek előállítva.
– A környezettudatosság nevében egyre többen vásárolnak fonott kosárral a műanyag tasakok helyett. Az ünnepeken kívül is van igény a kosárbélésekre, amelyek hasznos kiegészítői a bevásárlásnak – jegyezte meg Sándor Éva.
Igény szerint
Annak idején mindenből annyit pakoltak a kosárba, amennyi elegendő volt az ünnepre a teljes család számára, így akkoriban nagy méretű terítőkre volt szükség. A mai kosarakhoz képest, melyekbe csak jelképesen szelnek egy-egy darabot az ünnepre készített ételekből – leginkább csak kóstoló gyanánt a szűk család számára –, már nincs szükség méretes terítőkre, ezek mérete ma már jóval kisebb. A varrónő elmondta, mivel a kosarak mérete változó, fontos, hogy a terítő és a bélés egyaránt személyre szabható legyen.
– Ha valaki külön kérésre szeretne kisebb vagy nagyobb kosárra, méretben megfelelő terítőt vagy bélést rendelni, annak kiszámolok egy új szabásmintát, és aszerint varrom meg. Az anyag mintáját és a szélét díszítő csipkét illetően is arra törekszem, hogy mindenki ízlésének megfelelő legyen – zárta mondandóját Sándor Éva.
Adorján Zsófia