„Tovább nem is mondom, mert hergelem fel magamat. Áldást, békességet!” – gyakran így zárja videóbejelentkezéseit a csíkszeredai György Hajnalka, a sokak által csak Lizikeként ismert influenszer. Lizikével minap nem a stúdiójában, hanem az egyik kávézóban beszélgettünk hétköznapjairól, humorról és társadalomkritikáról. – Hogyan lett influenszer? – Körülbelül négy-öt éve készítek videókat. Korábban naplószerűen írtam az egyik közösségi oldalon általában akkor, amikor valami vagy valaki felbosszantott a városban, de ha öröm ért, akkor is szavakba öntöttem. Egy idő után azt tapasztaltam, hogy egyre kevesebben olvassák el a közösségi oldalak bejegyzéseit. Akkor döntöttem úgy, hogy őszinte gondolataimat, üzeneteimet videóban teszem közzé. Az első videót csak viccből készítettem, amelynek nagy volt a nézettsége, és sok jó visszajelzést kaptam. Sokan kértek, bátorítottak, hogy folytassam. Az írást sem hagytam abba, megpróbáltam azt is az Instagramon, de jelezték, hogy inkább készítsek videókat. Jelenleg írok is, meg videókat is készítek, amelyek elérhetők a YouTube-on, a Facebookon és az Instagramon is. Annyifelé dolgozom, hogy nem is tudom követni. Az írásban nagyon sokat motivált és biztat jelenleg is a párom, Péter, illetve a testvérem, György Attila író is. – Miért éppen a Lizike nevet választotta? – Elöljáróban megjegyzem, hogy nincs semmi bajom a nevemmel, de arra gondoltam, hogy mindenképp jól jönne egy név a vlogoláshoz, influenszerkedéshez. Amikor azon gondolkodtam, hogy kellene egy művésznév, akkor a közösségi oldalon görgettem, és megláttam egy fotót a híres Mona Lisa festményről. Rögtön arra gondoltam, hogy tökéletes lesz a Lisa név, csupán egy kicsit meg kell becézni, innen származik a Lizike. Most már senki sem szólít Hajnalkának, mindenki azt mondja nekem, hogy Lizike. Úgy jártam, mint Mr. Bean. – Az elmúlt években egyre több követője lett. Úgy gondolom, egyrészt ez annak is köszönhető, hogy témáit a hétköznapokból meríti, és humorosan, szarkazmussal beszél mindarról, ami foglalkoztatja. – Így van, ahogyan elkezdtem influenszerkedni, úgy idővel egyre több követőm lett. Egy alkalommal Istenes Bence magyar műsorvezető is bemutatott YouTube-csatornáján a követőinek. Igen, a témáimat valóban a hétköznapokból merítem, egyetlen videóra sem készülök napokig. Ha valami a begyemben van, igyekszem arra röviden, szarkazmussal és humorosan reagálni. Olyan is van, hogy megyek a városban, valami feldühít, és azonnal leülök egy padra és elkészítem a videót. A humor, a szarkazmus és a szóbőség a génjeinkben van. Édesanyám 85 éves, akinek most is olyan szarkazmusa és cinizmusa van, hogy a vele való találkozás után Gyimestől hazáig röhögöm az utazást. Különben annyira megszerettem ezeknek a videóknak a készítését, hogy amikor eltelik két-három nap, akkor érzem, hogy hiányzik, de a követőim is írják, hogy ó, na, légy szíves, csinálj valamit, na! De parancsra nem lehet, nem tudom én ezt csinálni. – A magyarországi származású párja, illetve az ő baráti társasága, ismerősei mennyire értik és kedvelik a székely humort? – A párom nagyon szereti az erdélyi, székelyföldi embereket, és barátai, illetve az ismerősei is imádják az itteni humort, furfangos észjárást. Úgy szoktam mondani, hogy a férjem a pesti csángó. A magyarországiak közül csak az a réteg nézi, követi a videóimat, amelyik érti is. Sajnos kaptam már olyan hozzászólásokat, és nemcsak magyarországiaktól, amelyek elkeserítőek. Ezt a fajta cinizmust, iróniát, szarkazmust érteni kell, mert ha nem érted, akkor nem mond semmit számodra. Nagyon-nagyon sok magyarországi követőm van, akik imádnak, és az itteniekről még nem is szóltam. A fiatalok az utcán is nagyon gyakran köszönnek és szelfiznek velem. Egyébként az egyik csíkszeredai optika munkatársa vagyok. Többször előfordult az is, hogy a fiatalok a munkahelyemen kerestek meg, és türelmesen várakoztak rám, azért, hogy szelfit készíthessenek velem, vagy autogramot kérjenek. Az egyik alkalommal a párommal átmentünk Székelyudvarhelyre, és bementünk az egyik étterembe, mire megszólal a pincér: „Szia, Lizike! Néztem, hogy idejössz-e!” Nem hiszem el, hogy eljöttünk Udvarhelyre egy kicsit kikapcsolódni, de ott is felismertek. Különben ezek a visszajelzések nagyon jólesnek. Ezek motiválnak a további idézőjeles hülyeségre és a további videók készítésére. A követőim mindig megjegyzik, hogy mosolyt csalok az arcukra. Ez nekem is fontos. – Korábban gondolkodott-e színészi vagy stand-up comedy pályán? – Az influenszerkedésem elején volt egy tévés stand-up comedy szereplésem, de jobban szerettem a Matiz stúdiót, amelyet a közelmúltban kénytelen voltam Škoda stúdióra cserélni. A középiskola elvégzése után a színészi pályán is elgondolkodtam, de végül lemondtam róla. A volt szomszédasszonyom egyszer azt mondta tréfásan, hogy ezeket a szpícseket rég gyakoroltam náluk a konyhában. – Miért tartja fontosnak, hogy a videóbejelentkezései által tükröt tartson a közösségünknek? – Elsősorban magam miatt mondom ki a kritikát. Vidám természetű vagyok, de ha valami kiakaszt, ordítok egyet, aztán megy minden tovább békésen. Valamelyik nap is elállta valaki az autójával a bejáratot, és nem tudtam kiállni, húsz percig vártam rá. Ilyenkor felkapom a vizet, de hamar le is csillapodom. Így vagyok a videókkal is, tehát ha van egy felháborító téma, és minél tovább mondom, annál jobban felhergelem magam, ezért tudatosan is le szoktam állni. De az a jó, hogy amint kimondom vagy leírom a gondolataimat, a lelki békém helyre is áll. Szóval idegalapon tudok jól mondani, de azért is tartok tükröt, hogy tanuljunk a hibáinkból. – Mindig bátran alkot véleményt. – Így van, soha sem voltam visszahúzódó egyéniség, ezért továbbra is bátran tükröt tartok, és elmondom a véleményemet. Most csak azt mondom, hogy mindenki kövessen, szóljanak hozzá a témáimhoz. És ami a legfontosabb: áldást, békességet mindenkinek!

Biró István