Ezernyolcszáz­ötven­ki­lenc újév napja nem került be piros betűkkel a Habsburgok krónikájába. III. Napóleon császár az osztrák követ fogadásakor célzott arra, hogy a két birodalom korábbi felhőtlen viszonyában repedések keletkeztek. Ez a mondat lefordítva háborút jelentett, amire nem is kellett sokáig várni. Az osztrákoknak, a Szárd Királyságnak küldött – rosszul kigondolt ultimátuma nyomán – kitört a háború, s a szárdokkal szövetséges francia császár május 3-án hadat is üzent Ausztriának. Az osztrákok először Montebellónál, majd Magenta mellett ütköztek meg az ellennel, s súlyos vereséget szenvedtek. Ennek következményeként elvesztették Milánót, s június 8-án III. Napóleon és Viktor Emánuel csapatai bevonultak Lombardia fővárosába. 
Az osztrákok ettől kezdve mindent egy lapra tettek fel, a sereg vezetését maga a császár, I. Ferenc József vette át, aki június 24-én Solferinónál megkísértette a hadi szerencsét, de ismét csatavesztés következett. A történteket idézve két magyar tábornokot említhetek. A háború kezdetekor Gyulai Ferenc táborszernagyot nevezték ki a Lombard–Velencei Királyság katonai kormányzójává, de később őt tették felelőssé a magentai vereségért. Ennek következményeként vette át a parancsnokságot a császár. A főtiszt megítélése nem egyértelmű, számos alkalommal jelezte, hogy feladatát csak nagyobb hadsereggel képes teljesíteni, de kérése süket fülekre talált, magyarul, cserben hagyták. Benedek Lajos táborszernagy élettörténete Jókai-regénybe illő. Jóllehet 1848-ban felajánlották neki a magyar hadsereg vezetését, azonban ezt elutasította, így saját vérei ellen harcolt, mígnem a szőregi csatában maga is súlyosan megsérült. Solferinónál a 8. hadtest parancsnokaként, a front északi oldalán, a San Martinó-i csatában jeleskedett, s nagy szerepe volt a császári csapatok visszavonulásának fedezésében. A sors iróniája, hogy a közeli Pastrengóban egy luxusszálló viseli a nevét, aminek tulajdonosa a létesítményt az egykori, sokat látott erőd mellett nyitotta meg.

2022-ben a Garda-tótól délre vitt utunk, mikor megláttuk a Solferino feliratú útjelző táblát. Nem haboztunk, egy kis kitérőre szántuk el magunkat. Az emlékező körutat a San Martino-toronynál kezdtük. Az emlékművet 1893-ban, Viktor Emánuel király tiszteletére, valamint az olasz hősök emlékére emelték, akik 1848 és 1870 között hazájuk szabadságáért küzdöttek. A gondozott területen álló, belsejében bronzszobrokkal és freskókkal díszített mementó az olasz hazafias érzések megtestesítője, s egyben az itt harcoló szárd csapatok bátorságát is szimbolizálja. Itt álljunk meg egy pillanatra: Benedek tábornok pont azzal szerezte hírnevét, hogy rendre visszaverte a „hős” olasz csapatok előrenyomulását és hét rohamát, s ha a francia túlerő nem érvényesül, akkor másként tekintenénk vissza e kataklizmára.