Kedvenceinknél olykor olyan betegségek is jelentkezhetnek, amelyeket nem ismerünk, vagy egyáltalán nem vagyunk felkészülve rájuk, így kutyánk szenvedése, viselkedése komoly kétségbeesést okozhat. Biró Richárd állatorvossal az epilepsziáról és annak kezelési módszereiről beszélgettünk. Néhány megbetegedés olyan tüneteket produkálhat kedvencünknél, hogy a megfelelő kezeléséhez orvosi segítségre van szükség. Az epilepszia nemcsak embereknél, hanem már állatoknál is diagnosztizálható. – A betegség egy visszatérően jelentkező, átmeneti agyi működési rendellenesség, ami az idegsejtek ingerületi és gátló folyamatainak egyensúlyában kialakuló zavar következtében lép fel. A mai állatorvos-tudomány szerencsére lehetőséget ad arra, hogy az epilepsziás rohamok gyakoriságát és súlyosságát csökkentsük, sőt egyes szerencsés esetekben a kutyát teljesen rohammentessé tegyük. A diagnózis felállításához az állatorvosnak ki kell zárni az egyéb kórképekből fakadó, idegrendszeri tünetekkel járó megbetegedéseket – hangsúlyozta Biró Richárd állatorvos. Mint megtudtuk, ahogy a legtöbb betegség esetében, az epilepsziának is két fő típusa van: az elsődleges, más néven ismeretlen oktanú, illetve másodlagos, azaz tüneti epilepszia. Az elsődleges, azaz ismeretlen oktanú epilepszia azt jelenti, hogy a klinikai vizsgálatok nem észlelnek olyan elváltozást, amellyel a görcsrohamokat magyarázni lehetne, és az ismételt vizsgálatok eredményei sem nyújtanak magyarázatot a tünetek okaira. Egyes fajtáknál – mint például a labrador, golden retriever, beagle, németjuhász, tacskó, uszkár, spániel, ír szetter – gyakrabban előfordul a betegség. A görcsök hátterében valószínűleg veleszületett agyi elváltozások állnak. A másodlagos vagy tüneti epilepsziáról akkor beszélünk, ha az agyvelőben valamely kóroki tényező (daganat, gyulladás, trauma, toxikus vagy vegyi anyagok) eredményeképpen károsodás lép fel, és ennek következtében epilepsziás görcsrohamok alakulnak ki. A betegség jelei Az epilepszia a laikus emberek számára sajnos nehezen felismerhető betegség, hisz a kedvenc olyan tüneteket produkálhat, melyekből nem egyértelmű, hogy valamilyen súlyos betegséget takarnak. – A viselkedésváltozás együtt járhat a beszűkült tudatállapottal, ezalatt érthetjük azt, hogy a gazdi szólítására egyáltalán vagy nem a megszokott módon reagál – akár görcsös jelenségekkel is, vagy átmeneti lefagyással. Ide sorolhatóak a hallucinációk, hallási, látási, ízlelési, szaglási rohamok is. Generalizált rohamról akkor beszélünk, amikor mindkét agyfélteke összes idegsejtje egyszerre kerül izgalomba. Ilyenkor az állat szinte minden esetben elveszíti az eszméletét, a végtagok vagy tónusosan kifeszülnek, vagy heves rángások jelentkeznek. Gyakran kísérheti a rohamot bélsár- és vizeletürítés vagy szájhabzás – részletezte az állatorvos. Hozzátette: tudatkiesés előfordulhat görcsös jelenségek nélkül is, például az állat hirtelen megtorpan, felhagy az aktuális cselekvésével, elbambul, semmibe néz, majd néhány másodperc múlva folytatja a korábbi tevékenységét, de ide sorolható a megtartott álló vagy ülő testhelyzet is. Ide sorolható még például a légykapkodás (légy jelenléte nélkül), nyelvöltögetés (mintha fagyit nyalna), csámcsogás, cuppogás, nyeldeklés, nyálzás, vicsorgó-vigyorgó arckifejezés, tárgyak nyalogatása, nyugtalan járkálás, kitágult pupillák, körmozgás, fejremegés, egy vagy több végtag ütemes rángása, ok nélküli félelem, agresszió vagy izgatottság. Mi válthat ki epilepsziás rohamot? Az állatorvos szerint az epilepsziás rohamokat sokféle tényező, körülmény, illetve anyag kiválthatja, ami az agyműködés kóros, rohamszerű zavarát eredményezheti: születéskor szerzett, oxigénhiány által okozott agyi károsodás, egyes agyi sérülések, traumák, mérgezés, azaz a kutya számára toxikus vegyszerek, anyagok (mint például patkányméreg, xilit, nagy mennyiségű csokoládé) fogyasztása, anyagcsere-betegségek (például cukorbetegség, vese- és májbetegségek), bizonyos fertőzések, az agyvelő fejlődési rendellenességei, valamint agydaganat. Mik az előjelei, és hogyan cselekedjünk? – Az epilepsziás görcsroham kitörésekor távolítsunk el minden olyan tárgyat a kutya közeléből, ami sérülést okozhat neki. A földön heverő, rángatózó kutya alá próbáljunk meg egy puha párnát helyezni. Ha egy szekrény vagy egy fal mellett kapta el a roham, párnázzuk ki a függőleges felülettel érintkező oldalát is. A kutya szájába ne nyúljunk bele, ne tegyünk kísérletet arra, hogy kihúzzuk a nyelvét, ugyanis könnyen ráharaphat a kezünkre, ahogyan a saját nyelvére is. A roham elmúltával igyekezzünk megnyugtatni az állatot, hiszen fogalma sincs, mi az, amin átment. Fontos, hogy mi magunk is minél nyugodtabban viselkedjünk, mivel a nyugalmunk, ahogyan a nyugtalanságunk is, ragadós lehet. Igyekezzünk a lehető legnyugodtabb körülményeket biztosítani számára mindaddig, amíg teljesen magához nem tér. A legjobb, ha egy csendes kuckóba el tud húzódni, ahol semmilyen stresszfaktor nem éri a külvilágból. Ennek érdekében, amennyire lehet, kíméljük meg a hangos zajoktól, gyerekzsivajtól, más háziállatok közelségétől, szokatlan, váratlan hatásoktól, körülményektől – osztotta meg a hasznos tudnivalókat az állatorvos. Kiemelten fontosnak tartja, hogy lehetőség szerint próbáljunk mindent megjegyezni a rohamot megelőző szakasztól a záró szakasz végéig. Legjobb, ha amint tudjuk, lejegyezzük az információkat, például a roham kezdetét, időtartamát, lefolyását stb. Ha kéznél van a telefonunk, videófelvételt is készíthetünk. Ezek az információk nagy segítségére lesznek az állatorvosnak. A roham előtt és után Bizonyos esetekben azonban a rohamnak vannak előjelei. Richárd fontosnak tartja kiemelni azt is, hogy mit tapasztalhatunk az ehhez hasonló rohamok után. – A rohamokat megelőzheti az úgynevezett roham­előérzet, ez jelentkezhet egy-két órával vagy akár egy-két nappal a roham előtt. Ez általában viselkedésváltozásban nyilvánul meg, ilyen például az elbújás, félelemérzet és a szobatisztaság elvesztése. A roham után is sokféle rendellenes viselkedést tapasztalhatunk, mint például az amnézia (az állat nem ismeri meg a gazdáját), céltalan menetelés, átmeneti látászavar, a mozgáskoordináció zavarai, sírás vagy akár menekülés – magyarázta. Betegség- és tünetkezelés Az állatorvos hangsúlyozta: a betegség kezelhető. A kutyák epilepsziája gyógyszerekkel, úgynevezett antiepileptikumok alkalmazásával akár teljesen tünetmentessé tehető, bár tény, hogy nagy kihívás elé állítja az állatorvosokat. Sajnos előfordul az is, hogy a rohamok nem szűnnek meg, néhány esetben pedig az állat viselkedésének torzulása, például agresszivitása annyira kezelhetetlenné válik, hogy a betegség miatt az epilepsziás kutya elaltatása, vagyis az eutanázia az egyetlen megoldás. Jó hírnek számít azonban, hogy legtöbbször a kezelésnek köszönhetően a rohamok megritkulnak, enyhébb lefolyásúvá válnak, vagy akár teljesen megszűnnek. Sok példa van arra, hogy az epilepsziás kutya egészséges társaihoz hasonlóan teljes életet él.

Szilágyi Dalma-Orsolya

Tudtad hogy? Az epilepszia szó valójában egy gyűjtőfogalom, mely minden olyan tünetegyüttest takar, amely zavart okoz az agyban azáltal, hogy az ingerületi és a gátló folyamatok egyensúlyát felborítja, és ennek következtében ismétlődő rohamokat idéz elő. Ezt pedig az agykéreg idegsejtjeinek tartós vagy állandó izgalma okozza. Előfordulhatnak bizonyos időközönként, átmenetileg, de bármilyen kiváltó ok nélkül is. A betegség akkor is fennállhat, ha kedvencünk nem mutatja a tipikus rángásos tüneteket. Forrás: azénkutyám.hu