Július utolsó felében Csíkszentléleken gyakorolt Boros Misi Junior Prima díjas és a Magyar Klasszikus Zene Ifjú Nagykövete díjas zongoraművész, akit főként a magyar közszolgálati média Virtuózok komolyzenei tehetségkutató műsorából ismer a közönség. Az ifjú tehetséggel az elmúlt évek fellépéseiről, Csíkhoz való kötődéséről és jövőbeni terveiről beszélgettünk. – 2014-ben a magyar közszolgálati média Virtuózok komolyzenei tehetségkutató műsorában korcsoportgyőztes lett. Hét év távlatából hogyan látja, mit jelentett önnek akkor ez az eredmény? – Óriási dolog szerintem, hogy a Virtuózokkal olyan klasszikus zenei program jöhetett létre a televízióban, amely 2014-ben a legnézettebb műsora volt a magyar közmédiának. Boldog vagyok, hogy én is részt vettem ebben a műsorban, ami nagy felelősség és végtelen öröm is számomra. Könnyűzenében, népzenében és egyéb irányzatokban is számtalan tehetségkutató volt korábban, de komolyzenében nem. Az első évadban szerepelni – csíki létemet is képviselve, ugyanis édesanyám innen származik – különleges élmény volt. – Az elmúlt hét évben bejárta Európát, Ázsiát, de az Amerikai Egyesült Államok városaiban is volt fellépése. Hogyan értékeli ezeket az éveket? – Természetesen nagy élmény fellépni több kontinensen, de számomra mindig az volt a legfontosabb, hogy tudjam, nekem mi a szerepem, és hitelesen tudjam képviselni a klasszikus zenét, amelyet a fiatalokkal is szeretnék megismertetni, mert sokan vannak, akikhez csak ritkán jut el ez a típusú művészet. Úgy érzem, hogy szerepet kell vállalnom a klasszikus zene népszerűsítésében. Az első évad után Magyarországon 14 százalékkal megemelkedett a zeneiskolába jelentkezők száma, és tudtommal utána is emelkedés látszott, ami a Virtuózoknak köszönhető. Tehát a fiatalok ösztönzése a legfontosabb. Fellépni New Yorkban, Tokióban, Pekingben, Iszlámábádban, Sao Paolóban, Katarban vagy akárhol a nagyvilágban mindig élmény, de számomra Magyarországon, Erdélyben fellépni az igazi, az áll hozzám a legközelebb, és ha a vírushelyzet engedi, lesznek is fellépéseim. – Nagyon tetszik nekem, hogy amikor az itthont említi, akkor Erdélyre is gondol, hiszen az édesanyja csíkszentmiklósi származású. Mit jelent Boros Misinek Csík? – Igen, amint említettem, édesanyám csíkszentmiklósi, édesapám által került Magyarországra. Évente hazajárunk ide Csíkba, többnyire ünnepekkor és nyáron jövünk. Nyáron általában egy hónapot vagyunk itthon, de most kevesebbet tudunk maradni. Molnár Csaba és a Csíkszentlélek Egyesület jóvoltából évente itt gyakorolhatok Csíkszentléleken, ahol van egy kitűnő hangszer. A gyakorlás nélkülözhetetlen, nem maradhat el! Ugyanis ilyen fiatal korban – talán még kijelenthetem, hogy fiatalkorban – muszáj naponta akár hat-hét órát gyakorolni, év közben többet is. A gyakorlás mellett marad azért időm feltöltődésre, mert kirándulunk, együtt vagyok az unokatestvéreimmel, nagymamámmal, a rokonaimmal. Szerintem párhuzamba kell állítani a munkát és a pihenést, és erre itthon nagy hangsúlyt tudok fektetni. – A zongora hercegeként szokták emlegetni. Ezt hogyan éli meg? – A magyarországi Képmás magazin készített 2017-ben egy interjút velem, és az a beszélgetés. A zongora hercege címmel jelent meg a címlapon, amit meglepődve, de egyben örömmel fogadtam. Nem szeretem az ilyen szlogeneket, mert mégiscsak a művészetért vagyok. Szerintem egy művésznek az a feladata, hogy adni tudjon, és hogy ezt írták rólam, jólesett, jól is hangzik, de nem az ilyen megnevezésekért vagyok motivált, hanem magáért a művészetért, azért, hogy felléphessek Csíkszentléleken, Csíkszeredában, Csíkszentmiklóson, számomra ez a legfontosabb. Nyilván nagyon fontos a karrierépítés is, Németországban járok egyetemre, ahol nagyon sok fellépésem van, nemsokára megyek Franciaországba, majd valamikor Ázsiába is, de számomra az a legfontosabb, hogy olyan helyeken is felléphessek, ahol naponta nincs tizennyolc koncert. A magyarországi művésztársakkal elindítottunk egy kezdeményezést, amelynek során a határon innen és túl elvisszük a legkülönbözőbb vidékekre a klasszikus zenét. – Legutóbb 2018-ban jelent meg lemeze. Mikorra várható a következő? – Így van, 2018-ban jelent meg lemezem legutóbb. Eddig két lemezt adtam ki, az első egy koncertfelvétel. A Művészetek Palotájában önálló szólókoncertet adtam 2016 novemberében, a Nemzeti Filharmonikus Zenekarral és Kovács János karmester vezényletével, ekkor készült az első lemezfelvétel. 2018-ban pedig Szokolay Sándor zeneszerző fiatalkori műveit vettük fel a pécsi Kodály Központban, amely a Hogy is kezdődött? – Levelek a diákévekből című kötet CD-mellékleteként jelent meg. Különben azért jó ez a kérdés, mert ide Csíkba egy CD-felvételről érkeztem, és innen szintén egy újabb felvételre megyek. Hamarosan megjelenik egy Schubert-lemezem, amely az interneten is elérhető lesz. A második lemezt Bogányi Gergely zongoraművész mentorommal vesszük fel. Ezen a lemezen négykezeseket játszunk, illetve mindketten játszunk szólódarabokat is. Ez is elérhető lesz online felületen is, nemcsak CD formájában. Számomra nagy öröm, hogy most két új lemezem is készül, ahogy az is, hogy bárki meghallgathatja akár lemezjátszón, akár online. – A családjában nincs zenész. Honnan ered a zene iránti szeretete? – A szüleim nagyon szeretik a klasszikus zenét. Édesanyámnak rengeteg lemeze volt fiatalkorában itt Csíkszentmiklóson, mai is megvan a gyűjteménye. Volt neki egy kis bakelitlemez-játszója, amelyen főként kortárs klasszikus zenét hallgatott. Schnittke és Penderecki volt a kedvence. Amikor édesapámmal megismerkedett – aki egyébként tanult zongorázni –, lenyűgözte őt kortárs zenei ismereteivel. Rengeteget beszélgettek akkor is és azóta is a zenéről, de egyikük sem zenész. Édesanyám irodalmár, édesapám pedig filozófus, hasonló kérdések foglalkoztatják őket. Azt hiszem, az is építi a játékomat, hogy sokat beszélünk a zene, az irodalom és a filozófia kapcsolatáról. Tehát egyikük sem zenész, de mivel zeneszeretők, ezért nem volt számukra kérdés, hogy a testvéremet, Danit, aki orvostanhallgató, illetve engem is zenére tanítsanak. Különben nagyon örülök, hogy itt Csíkban is rengetegen tanulnak zenélni. A Virtuózokban is találkozhattunk csíki tehetségekkel, aminek nagyon örültem. Amikor korábban, nyáron vagy ősszel itthon voltam, és bejöttem gyakorolni a Nagy István Művészeti Középiskolába, akkor is sok fiatallal találkoztam, akik nagy lelkesedéssel zenéltek, szerintem ez fontos dolog. – Mikor láthatja legközelebb itt Csíkban a közönség? – Remélem, hogy minél előbb, de nem rajtam múlik. 2020 tavaszára kértek fel Csíkszeredában egy koncertre, de éppen akkor tört ki a vírusjárvány, így a koncert elmaradt. Aztán terveztük az idei év elejére, de akkor sem lehetett még hangversenyt adni. Beethoven C-dúr zongoraversenyét játszottam volna a zenekarral. Nagyon remélem, hogy hamarosan felléphetek a csodálatos Csíkszeredában.

Biró István