– Harminc év kutatómunkája előzte meg Az őstojástól húsvétig című könyve megjelenését. Milyen érzésekkel, gondolatokkal tekint vissza erre az időszakra? Milyen tapasztalatokat adott a kutatómunka, a gyűjtés?

– Talán szakmai kiteljesedésem legcsodálatosabb állomásai voltak a tojás bűvöletében eltöltött évek, akkor is, ha nem csak ezzel foglalkoztam, párhuzamosan más ágazatok kutatását is végeztem. Ezek az évek a tojásírás újratanításának is magasztos emlékei. Évente kétezer tanuló három-három főtt tojást hozva készítette el a maga hímes tojását, ami évi 6000 példányt jelent több mint három évtizeden át. 

 
– Mihez köthetőek általánosságban az írott tojásokon megjelenő szimbólumok a kezdetektől napjainkig?

– A tojáshímek jelentésének eredete, azoknak más tárgyakon való felismerése, és az okok megfejtése, amiért a tojásra kerültek – ez képezte a kutatás leghosszabb és legbonyolultabb időszakát. 
Én, aki a textilek világából közeledtem a tojások felé, sokat töprengtem azon, hogy a húsvéti tojásokon miért nincs gyümölcs, termőág (a bőség, a gazdagság, a termékenység jelképe), madár (a lélek, lelkiség, szimbóluma) mint a hímzések, szőttesek, ugyanakkor a festett bútorok, a kerámiák mintavilágában?
Nagyszámú tojáshímmel találkoztam, ezekből alkotótáborainkban háromezret meg is festettünk. Amikor a kiállításukra került a sor, nem lehetett egy ilyen nagy halmazt bemutatni valamiféle rendszer nélkül. Előbb az azonos motívumok szerint kezdtem el a válogatást, például gereblyések, ekevasasok, virágosok, kígyósok, fenyőágasok.  A következő lépéssel a levelesek, a virágosok, a kacsosok, bimbósok, életfások már egy nagy csoportot tettek ki. Ezeket a természet megújhodását jelentő fogalomkörbe tudtam behelyezni. 
A napábrázolás egy önálló csoportot alkotott. Amikor a föld megmunkálásának eszközei egy újabb mintacsoportot tettek ki, a fennmaradó mintázatokban a rontás távoltartásának jelképeit ismertem fel. 
Így tehát a mintákat négy nagy csoportba tudtam besorolni. A szakmai titkok egyik felismeréseként éltem meg, amikor rájöttem, hogy ez a négy mintacsalád megegyezik a belső-ázsiai nomádok március 21-i ünneplésének lényegével, az ünneplés szempontjaival. Ezek pedig a természet megújhodása, az anyaföld ébredése, a Nap teljes ragyogásában való visszatérése és a rontás elhárítása. Ezeket látjuk a húsvéti tojásokon is.

 
– Olyan legendák, mesék, mítoszok is olvashatók a könyvében, amelyek a világot az őstojásból eredeztetik: melyik kultúrákban talált rá erre a közel kétszáz mítoszra?

– A mitológia változatos és rejtélyes eszmefuttatásainak tanulmányozása kedvenc foglalatosságaimnak egyike volt és maradt. Már az egyetemen elvárás volt a világ népeinek hitvilágát ismerni. Ekkor figyeltem fel először arra, hogy az őstojásból, világtojásból, óriástojásból való eredet milyen gyakori az ázsiai népeknél, ugyanakkor a többi kontinensen is rokon változataival lehet találkozni. Igyekeztem a lehető legtöbb nép eredetmítoszát megismerni, így a helyi és környéki közkönyvtárakat – bár sokat segítettek – túllépte a feladat, ezért az egyetemi könyvtárak anyagára volt szükség.

– Közel ezerötszáz motívumot is szerepeltet. Hány tájegységet képviselnek ezek, és a jelenben hogyan élnek tovább, milyen üzeneteket közvetítenek?

– A kötetben szereplő mintagyűjtemény a Kárpát-medence szinte valamennyi tájegységét felöleli, ehhez még hozzáadódnak a moldvai to­jás­remekek. Így a gyűjtemény nemcsak magyar, hanem Du­na-menti bolgár, szerb hímes tojások mellett a moldvai román, orosz, ukrán, hucul és nem utolsósorban székely és csángó tojásfestő szokásokra is rátekintést biztosít. 
Sajnos azoknak a tojásíróknak a száma, akik a tojáshímek jelképeit tudatosan használják, vészesen fogy. Ennek ellenére jelentésük mindenütt jobbára ugyanaz. Orbán Balázsnak 1864-ben a Barcaságon még sikerült olyan tojást író lánnyal találkoznia, aki tojásírás közben az alábbi versikét mormolta: „Gyászvirágot írok erre, / hátha hívebb lesz a lelke, / Ki az imént megesküdött, / Velem tartsa az esküvőt”.
Ez a versike a tojásíráskor használt jelképek varázserejébe vetett hit kordokumentuma. A szerelmi háromszög fájdalmát megélt lány így próbálja visszaszerezni hűtlen kedvesét.

 
– Mennyire tud kapcsolódni a modern ember a tojásokon megjelenő motívumvilághoz?

– A tojás a húsvétban éli meg az utolsó nagy jelképértékét. Lévén a tojás a születés, az új élet, az újjászületés, mindennemű újrakezdés jelképe, kiváló lehetőségnek kínálkozott a feltámadó Jézus szimbóluma lenni, aki feltámadásával az örök élet garanciája.
A hímes tojások kultuszának soha nem látott reneszánszát fedezhetjük fel napjainkban. A modern ember nem kimondottan saját akaratából vált modernné, azzá tette a rohanó élet forgataga. A meghamisíthatatlan értékek iránti vágy benne él, akkor is, ha már rég elszakadt tőlük. Annak lehetünk tanúi, hogy a húsvéti asztalra egyre inkább visszatér a hímes tojás, a hagyományos teríték jellegzetes elemeivel. 

 
– Kinek ajánlja a könyvet?

– Szeretném, ha ez a könyv ott lenne a húsvéti hagyományokat hittel megélők hajlékaiban, hogy könnyűszerrel, egy kötetben megtalálják a tojás csodálatos rejtélyeinek magyarázatait, a hímes tojásokon használatos jelképek sokaságát. 
Szeretném, ha a mindössze kultúrtörténeti érdekességként tanulmányozókat is megfogná a tojás rejtélye és a húsvétban való szerepe. Szeretném, ha minél többen megismernék, hogy a tojás felületének parányi mérete nagy üzeneteknek is lehet hordozója.