Gyermekkori barátom és társam a teológián, megboldogult Orbán László egykori kolozsvári egyetemi lelkész a 90-es évek elején vetett papírra a mostani írásomhoz hasonló cikket a SIS-ben, a gyulafehérvári kispapok akkori lapjában. Sajnos csak emlékezetből említem, mert nem láttam az írást azóta. Akkor egy közös beszélgetésünk hatására írta meg néhai barátom a cikket arról, ami mára égetően aktuálissá vált. Akkor a még alakulóban lévő Európai Unió alapemberei próbáltak kezdetlegesen játszani a szivárvány értelmének kifordításával. Szándékuk mára tömeges méreteket öltött, ráadásul a divat álcája mögött az uralkodó (tév)eszmék közé szeretné feltornázni magát. Nemrég a vasárnapi mise olvasmányában hallottuk a Teremtés könyvéből a vízözön utáni isteni ígéretben, hogy a szivárvány lett Isten és az ember szövetségének, Isten szeretetígéretének a jele. (Ter 9, 13) A szivárványról azt írja, ahányszor meglátjuk a felhőkben, emlékeztetni fog minket arra, hogy Isten és az ember között szövetség van érvényben. (Ter 9, 16) Más bibliai helyeken Isten dicsőségének is jele a szivárvány: „mint a szivárvány, amikor esős napon a felhőben feltűnik. Ilyennek látszott a fényesség körös-körül. Így láttam az Úr dicsőségének jelenését”. (Ezekiel 1,28) Mindig olyankor kerül elő a Bibliában a szivárvány, amikor a szentíró Istenről vagy angyalairól a legelszántabb szuperlatívuszokban akar beszélni. „Azután egy másik, erős angyalt láttam leszállni az égből, felhővel körülvéve, s a fején szivárvány volt.” (Jel 10, 1) 

Fizikai értelemben a szivárvány olyan jelenség, amikor a fehér fény, mint például a nap fénye prizmával vagy légköri párafelhővel megtörik és hét színre oszlik, szemet kápráztató látványt képezve így az égbolton. Ám a bibliai leírások arra engednek következtetni, hogy Isten szeretete, amely a napfényhez hasonlóan bearanyoz minket, az is „alapszínekre” bontható fel a mindennapi életünkben. Hiszen az isteni szeretet betölti és átjárja az élet különböző területeit és annak aspektusaiban is meg szeretne nyilvánulni. 
Ezek közül az egyik az imádság, ami egyértelműen Istenhez köt bennünket. Azonban sok más életszempont is az Istenbe öltözött ember meghatározója, mint például: a kapcsolatok, az egészség, az anyagi világ javainak használata, a rend és harmónia, az önképzés vagy tanulás, kreatív vagy együttérző közösségszolgálat stb. Ezek mind az isteni szeretet megnyilvánulásának lebontásai a konkrét mindennapi életünkben, az Istenben élő ember életében. Mindezek helyes megélése nélkül nem lehetünk ép, érett és kibontakozott személyiségek, amelyet régebb életszentségnek neveztek.
Így az Istennel szeretetszövetségben élő ember, aki életének minden területére beengedi az Istent, az Ő dicsőségének részesévé válik. Ezért a Teremtő a szivárvány színeiben pompázó nimbusszal veszi körül gyermekét, talán valóságosabban, mint gondolnánk, akkor is, ha ez az emberi szem számára általában láthatatlan.
Így bocsánatot kérünk, de a szivárvány mint szim­bó­lum és valóság már régóta foglalt. Az valójában Isten gyermekeié, és nem egy zavaros értékrendű világ sokszínűnek nevezett, elferdült eszmei egyvelegének jelképe.