Az önmegtartóztatás nem más, mint rendtartás az ember érzésvilágában, szenvedélyeiben. Önmegtartóztató, aki Istennek az elgondolása és tervei szerint éli és elégíti ki a fajfenntartás beleadott ösztönét. Isten két nagy ösztönt adott az embernek: az önfenntartás és a fajfenntartás ösztönét. Az egyikkel az egyén életét, a másikkal az emberiség életét, fennmaradását akarta biztosítani. A fajfenntartás ösztönével Isten az embert az ő teremtői hatalmában részesítette, az ember új emberi életet továbbíthat. De ezzel az ösztönnel a házastársak közötti szeretetkapcsolatot is biztosítani akarta, hogy eggyé legyenek, egy testté.
Sajnos a bűn által Istennek ez a kettős nagy terve hajótörést szenvedett. A bűn beszennyezte a férfi és a nő kapcsolatát. A bűn olyan utakra tereli az embert ebben a tekintetben, ami az isteni elgondolás határán kívül esik. Ezt nevezi Szent Pál a test cselekedetei között paráznaságnak és fajtalanságnak. (...)
A lelki életet élő emberektől idegen a paráznaság és a fajtalanság minden formája, ők ahhoz a bibliai igazsághoz mérik magukat, amit Szent Pál így mond: „erkölcstelenség szóba se jöjjön köztetek” (Ef 5.3). A modern lélekkutató iskola foglalkozik az embernek ezzel a nagy problémájával. Azt mondja, hogy a szexuális ösztönerő olyan erőforrás az emberben, mint az órának a felhúzott rugója, amely forgatja az órát. Valóban így van ez. Ebből a megállapításból azonban kétféle következtetést vontak le azok, akik mélyebben foglalkoztak e problémával. Két olyan következtetést, amely egymásnak ellentmond, s amelyből nekünk csak az egyiket lehet elfogadni.

Freud bécsi ideggyógyász azt a következtetést vonta le, hogy az egész emberi életet ez az óriási erő irányítja, s elsősorban a szexuális élmények felé viszi. Éppen ezért az ember szeretné megélni szerelmi élményét, de a társadalom s a vallás korlátokat emel. Ezért rejtett utakra tér, míg a végén belebetegszik az ember, ebből vannak aztán az idegbetegségek, lelki feszültségek. Szerinte a gyógyulás útja: át kell lépni ezeket a társadalmi gátakat, magunkat a természetre kell bíznunk, amely a legjobban tudja, hogy kiben mikor ébresszen gerjedelmeket, naturalia non sunt turpia, azaz a természetes dolgok nem csúnyák. Mai napig a freudista idegorvos gyógyjavallata: éld ki magad, és egészséges leszel.
Nem mindenki ezt a következtetést vonja le a modern lélekkutató iskola megállapításából. Vannak, akik azt mondják, hogy a szexuális erőforrás nemcsak a szexuális élmények felé vihetik az embert, hanem olyan utakra is, amelyek ezt az ösztönt átnemesítik, átminősítik, és ez náluk úgy jelentkezik, mint kulturális teljesítmény, jó cselekedet. A szexuális erő átnemesítve mozgatója, építője, segítője lehet az emberiség előhaladásának. (...)
Jézus követői számára ezt az átnemesítést ebben a mondatban adja meg: „keressétek először Isten országát, s a többi majd megadatik nektek” (Mt 6,33), megoldódik minden kérdésetek, még a szerelem kérdése is. Hatalmas erő az ösztönerő. Ha magában van az ember, tehetetlen vele szemben. Egy ember sem elég erős ahhoz, hogy saját ösztöne felett győzelmet arasson. Ezért keressétek először Isten országát... Ez azt jelenti, hogy egy nagyobb erőhálózatba iktassuk be magunkat. Ha Isten országának erőhálózatában élünk, akkor azon belül elrendeződik e probléma is. Ha megszállottjai leszünk Isten országa ügyének, nem lesz olyan démonikus erő a szerelem. Próbálom-e magam bevetni Isten országának sodrásába? Próbá­lom-e átminősíteni ezt az erőt, ami bennem feszül, és nagy, nemes dolgokat alkotni vele? A lelki élet gyümölcse az önmegtartóztatás. Legyen az én lelki életemnek is gyümölcse. Mutassuk meg a világnak, hogy lehet a világban élni úgy, hogy ne fertőzzön a világ pestise, lehet élni a földön anélkül, hogy földszagúvá válnánk.