Zsúfolásig megtelt szom­baton délelőtt a gyimes­fel­sőloki Szent András-plébániatemplom. A hat évtizedes papi szolgálatot ünneplő Berszán Lajos atya tiszteletére a helyiek – sokan közülük népviseletben – mellett a környező településekről, szülőfalujából, Zágonból, valamint Magyarországról is érkeztek ünneplők. 
A szentmise elején Bálint Emil felcsíki főesperes tolmácsolta Kovács Gergely érsek és Kerekes László segédpüspök ünnepi üdvözletét. 

A szentmise szónoka Ambrus István, a székelyudvarhelyi Szent György-plébánia plébánosa, Berszán atya korábbi tanítványa volt, aki prédikációjában rámutatott: az ünnep nem csupán egy kerek évforduló, hanem Isten ígéretének beteljesedése is, amelyben „egy hat évtizedes papi életben Isten akaratának keresése és arcának megmutatása sűrűsödik össze”.
– Hatvan év papi szolgálata, hatvan év Isten akaratának keresése, hatvan év Isten arcának felfedezése, és mondhatom még inkább: Isten arcának megmutatása a mi számunkra. Aki engem lát, az látja az Atyát is. Ez a mondat nem csupán tanítás, hanem egy küldetés is. És ha most körülnézünk itt, bátran mondhatjuk, hogy a pap bácsi életében ez a mondat testet öltött – mondta az ünnep szónoka. Úgy fogalmazott: a pap élete olyan, mint egy ablak, „amely nem önmagára irányítja a figyelmet, hanem arra, ami mögötte van”. Mint mondta, Berszán Lajos atya ilyen „ablak”, kiemelve a szolgálatban tanúsított kitartását is.
– Volt, amikor derűs napsütésben nyílt ki ez az ablak, és volt, amikor sötét felhők között is nyitva maradt, hogy mutassa, Isten jelen van minden élethelyzetben – tette hozzá Ambrus István, Berszán atya egykori tanítványa, rámutatva az ünnepelt hűségére is. Megjegyezte: a sok évtizedes szolgálat „nem rendkívüli pillanatokból, hanem a mindennapi igenekből” épült fel. 
A szentmise után Berszán Lajos atyát elsőként Vass Nimród-István helyi plébános köszöntötte, majd az iskola egykori és jelenlegi munkatársai, diákjai, a helyi és idegenből érkezett hívei énekekkel, szavalatokkal, köszöntőbeszédekkel fejezték ki tiszteletüket.
Az ünnepen mások mellett jelen volt Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat alelnöke és Soltész Miklós, a magyar Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára is.
Berszán Lajos atya arra a kérdésünkre válaszolva, hogy az elmúlt 60 évből miért hálás leginkább, úgy fogalmazott:
– A megpróbáltatásokért is hálát adok a Jóistennek, mert azok csiszolják az embert, de a sikerekért is. Tudom, hogy Isten akarta sikerre vinni a dolgokat, és csodálom az ő akaratát. Egyik legnagyobb siker vagy áldás a Jóistentől az Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnázium megalapítása. Igen, azoknak is igazuk volt, akik kezdetben kételkedtek abban, hogy lesz belőle valami, de mintha kifelejtették volna az Istent. Én bíztam a Jóistenben és sok jó ember segítségében, és sikerült – mondta a jubiláns. Hozzátette, a Zsoltárok könyvéből választott – „Isten igéjét ünneplem, nem félek, ember mit árthat nekem” – papi jelmondatát soha nem felejtette, és ez is erőt adott a hétköznapok nehézségeiben.