Vidékünkön számos különleges falumúzeum található. A kérdéseket, hogy kiknek köszönhetően jöttek létre, hogyan maradnak folyamatos működésben, illetve milyen tárlatokat, történeteket ismerhetünk meg általuk, megválaszoljuk a tájházakról szóló sorozatunkban. Negyvenöt évvel ezelőtt, pontosan május 9-én avatták fel és nyitották meg a székelyszentléleki tájházat. A székely porta azt megelőzően is a falu részét képezte, a Bíró utcában állt, onnan hozták ki a főút mellé és alakították tájházzá. – 1870-ben kötött házasságot a farkaslaki származású Tamás Elek a székelyszentléleki Bálint Rozáliával, akinek területe és ez a kis ház is a hozományát képezte – kezd bele a tájház történetének ismertetésébe Balázsi Dénes, aki az elmúlt közel fél évszázadban rendkívüli odaadással adminisztrálta, gondozta és kamatoztatta a tájházban található gyűjteményt. Ritkaságok várnak a látogatókra Az épület eredetileg egy pitvarból és egy lakószobából állt, idővel azonban hozzátoldottak egy tisztaszobát. A pitvarban a helyi és a vidékre jellemző famegmunkáló mesterségek eszközeit sorakoztatták fel, de a szintén vidékre jellemző havasi pásztorkodás elengedhetetlen kellékei is helyet kaptak itt. Karcolt és vésett technikával készített pásztorbotok – egyik darab 1936-ból származik –, kűrtök, sőt egy pásztorházból származó, a csikókályha elődjét is megtekinthetik a betérők. – Érdekessége, hogy nincs hamutartója és két kürtőn keresztül vezették ki a füstöt. Ez egy szencsedi pásztorházban volt 1977-ig, akkor hoztuk át ide. Szentlélek falucsúfoló neve volt a ,,szurokszödő Szönlélök, alig élnek szögényök” – mondja mosolyogva a gondnok, miközben mutatja az általa készített szurokgyűjtésre alkalmas edényt. A pitvarban taplóból készült tárgyakat és a fenyőgyanta gyűjtésére alkalmas eszközöket találunk. A lakószobában folytatódik a bemutató: itt javarészt régi székely népi bútorok kaptak helyet, amelyek a környező falvakból származnak, de homoródmenti, atyhai, csehétfalvi és siklódi tárgyakat is láthatunk. – Felakasztós, tálas, kendőszegek, hozományosláda, amely 1847-ben készült, de a homoródalmási bútorfestés egyik remek darabját is láthatjuk 1854-ből. [caption id="attachment_133623" align="alignnone" width="2560"] Ritka kincseket rejt a székelyszentléleki tájház
Fotók: Hadnagy Éva[/caption] Régi családok hozománya A berendezések között padok, lócák és minden más hagyományos berendezési tárgy megtalálható, akárcsak a háztartásokban használatos eszközök, edények, amelyek többsége fából készült, mivel a székelyszentlélekiek fő mestersége a fafeldolgozás volt. A tájházban megtekinthető az egyetlen fennmaradt dátummal is ellátott udvarhelyi varrottas, amelyet Álbét Anna készített 1809-ben. – Ez igazából egy hímzett szalmazsákvég volt, Álbét Anna pedig sükei lány, aki Malomfalvára jött férjhez, megvan a hozományosládája is – mutatta büszkén a falra kifeszített kézimunkát Balázsi Dénes. A tisztaszoba magával ragadja a látogatót, nemcsak a vetett ágy vonzza a tekintetet, hanem a fehér, kék virágokkal díszített, csempével kirakott szabad tüzelésű kályha is. Ez id. Bereczki Zsigmond alkotása. – A Küsmődről származó Bereczki család egész Erdélyt ellátta ezekkel a hargitai fehérkaolinból készült, kékes-zöldes mintás csempékkel – mondta az adminisztrátor, aki hatalmas lelkesedéssel beszélt a tájház gyűjteményének minden egyes darabjáról. A székelyszentléleki tájház jelenleg még nem látogatható, de remélik, idén már fogadhatnak vendégeket a tavalyi pangás után. Balázsi Dénes elmondása szerint egy átlagos évben akár 1500 látogató is megfordul, diák- és turistacsoportok is előszeretettel térnek be a múzeumba.

Hadnagy Éva