Az iskola speciális jellege miatt, sokan – kívülállók – ridegséget, durvaságot, merevséget és vaskalaposságot tulajdonítanak az intézménynek. Ezt az előítéletet – amely minden alapot nélkülöz – már a kapun belépve megcáfolja a valóság. A suli előcsarnokában kedves bábfigurák fogadják a belépőt. „Anyókáról és apókáról” megtudtuk, hogy időnként az alkalomnak megfelelően – karácsony, húsvét – felöltöztetik, persze akkora koncepció nincs mögötte, mint egyes nyugati szobrocskák felöltöztetése mögött, de nyomokban fellelhető a hasonlóság. Nemrég egy könyvsarkot is kialakítottak, aminek nagy sikere van a diákok körében. Egy átlagos, kis és törékenynek tűnő asztalon, több képes-, tudományos könyv és színes magazin várta a némi plusztudásra vágyó olvasóját.

Kettőn áll a vásár

Az igazgató irodájában is a kedvesség, gondoskodás lengte be a teret, bár a diákok különleges helyzete okán hamarosan az is kiderült, hogy a fegyelem, a rend és a következetesség is bővíti a jelzők listáját, hisz mindezekre szükség is van, mert a nagybetűs életre nevelik az átlagos gyermekeknél nehezebben kezelhető diákságot, akiknek a sajátságos élethelyzetükből adódóan, még nehezebb az amúgy is súlyos iskolatáska.
Molnár Szilvia két éve vezeti a Szent Anna Speciális Szakiskolát, kollégáival egyetemben szívén viseli a tanintézet és növendékei sorsát. Minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy a lehető legmegfelelőbb tudással vértezzék fel a tanulókat, persze „kettőn áll a vásár”, ahogy mondani szokás, így a tanuló is együttműködő kell legyen, de aki komolyan veszi a képzéseket, annak nagy esélye van az elhelyezkedésre az iskola elvégzése után. 

A folyosón néhány diákkal szóba elegyedve, megtudtuk, hogy elégedettek az oktatással, mindazzal, amit nyújtanak számukra. Kirepülés után mindenki igyekszik abban a szakmában elhelyezkedni, amelyre képzést kapott, sokan külföldön is szerencsét próbálnak, de közülük számosan hazatérnek egy-két esztendő múltán.

Szuperképességek

Enyhe és középsúlyos fogyatékkal élő, valamint figyelemzavaros diákokat oktatnak, sokan a szociális háttér miatt kerülnek hátrányba. Az oktatók mindegyikét – összesen harmincnyolcan vannak – a speciális oktatásban való részvételre képezték ki, gyógypedagógiai képzettséggel rendelkeznek – tudtuk meg a szűkösnek ható igazgatói irodában kialakult kötetlen beszélgetés során. Mint kiderült, az iskola épülete sem elég tágas, nem nyújt elegendő helyet a tanulóknak. Jelenleg száz diák jár az intézmény falai közé, egyáltalán nincs több gond velük, mint a hagyományos iskolákba járókkal, sokan évközben érkeznek.

Három esztendeje általános (0–8. osztályos) oktatás is zajlik az intézményben. Első évben négy diákkal kezdtek, mostanra a létszám negyvenre emelkedett. Az elemi osztályokban autisták nevelése, oktatása is zajlik.

– Közöttük szép számban vannak szuperképességűek, idegen nyelveken beszélnek, többjegyű számokkal végeznek műveleteket

– hívta fel figyelmünket az igazgatónő.
Közben elindultunk bejárni a tanodát, megnéztük a profi módon berendezett tantermeket, amelyekben a szakoktatás folyik. Megtudtuk, hogy asztalos-, textil- és polcrendező mesterséget lehet elsajátítani.
Éppen egy igyekvő diákkal is összefutottunk, aki asztalosnak tanul. Megállja a helyét, és a szakmát hivatásának érzi.

– Még fiatal vagyok és erős, ezért az iskola elvégzése után külföldön szeretnék munkába állni, majd idővel hazajönni

– mondta.

Élettel telt szaktantermek

A szabóműhelynek is beillő tanteremben kattogtak az ipari varrógépek. A szorgos diáklányoknak – akik éppen a varrást tanulták – Duka Edit szakoktató igyekezett bemutatni a szakma csínját-bínját, sikeresen. A tizedikes lányok láthatóan lelkesen próbálkoztak elsajátítani a tudást.
Nagy Amanda közlékenynek is bizonyult, elmondta, hogy nagyon szeret varrni, de emellett zenei téren is képezi magát, hisz álma, hogy énektanár legyen, amire megvan az esélye, hisz az igazgatónő ügyes és kitartó diáknak ismeri. Mint mondta, idén nyáron az Erasmus csereprogram keretében Budapestre utazik. 

A polcrendezést tanuló csoport éppen elméleti tananyaggal foglalkozott, Tamás Endre szaktanár felügyeletében. A helyiségben a szakma elsajátítását segítő polcrendszer is volt, szépen, szakszerűen berendezve.

– A nagyáruházak megjelenésével igényt láttunk erre a szakmára

– közölte Molnár Szilvia, aki át is adott minket az asztalosszakmát kiválóan ismerő tehetséges szaktanárnak, Zavaszki Zoltánnak, akinek irányításával zajlik a gyakorlati oktatás. A műhely a szomszédban van a Szent István Gyermekotthon hátsó udvarán. Vaskályhában lobog a tűz, gyalupadok, vágó- és fúróeszközök sorakoznak. A nyolctagú „inascsoport” éppen egy ruhafogas elkészítésén ügyködött az iskola bentlakása számára. 
A speciális iskola bentlakóit – mintegy tucatnyian vannak – a Székely Károly Szakközépiskola kollégiumában szállásolták el, ugyanott biztosítják számukra az étkeztetést, és iskolabusszal szállítják őket reggelente a somlyói iskolához. Megtudtuk, a tervek szerint 2025-ig az országos helyreállítási terv (PNRR) keretében új iskolaépületet fog kapni a Szent Anna Speciális Szakiskola, amelyben mindenki elfér majd. Egy helyen lesz az iskola, a bentlakás, a sportpálya, az étkezde, ugyanott lesznek a műhelyek is. Mindehhez jelentős támogatást biztosít Hargita Megye Tanácsa, segítségükkel számos pályázatot elnyertek. A szakműhelyek felszereltsége megfelelő, az asztalosműhelyt pedig a közeljövőben korszerűsítik, áttérnek a PAL-lemez feldolgozására, mert „most ennek van divatja”.

Vizsgára gyúrnak

Az asztalosműhelyben javában zajlott a csapatmunka, és látványosan kezdett összeállni a ruhafogas. A mester úr az arányok fontosságáról és azok kiszámításáról magyarázott a jövő szakembereinek, akik fúrtak, faragtak lendületesen, hisz mint közölték, „az év végi vizsgára gyúrnak”. A régebbi diákok ügyességének, felkészültségének eredménye a hangulatos műhely egyik sarkában látható, igazi mesterművek sorakoznak: bölcső, kerekes kút, sámli, kiságy került ki a fiatal szakemberek keze alól. Az az érzése támadt az embernek, hogy aki már hasonló tárgyat tud elkészíteni, az tudásával már megállja a helyét a munkában is.

Az elkészült tárgyakat időn­­ként vásárokon értékesí­tik, a lányok megrendelésre maturandusszalagokat és cégeknek logót is hímeznek. Mindezt a Szent Anna Védencei Egyesület révén teszik, s a minimális bevételből jutalomképpen pizzáznak az ifjak. Ennek nagyon örülnek, várják az eseményt. 
Lelkes és tevékeny iskolaközösség képe bontakozott ki a látottak alapján, és bár olykor nehéz és még nehezebb az iskolatáska, sokan vannak és sokfélék, de igyekeznek, ügyesek, szépen fejlődnek. A tanintézet a megfelelő környezetet és felkészítést megadja, de alapvető igazság, hogy sok múlik a diákokon is.