Vidékünkön számos különleges falumúzeum található. A kérdéseket, hogy kiknek köszönhetően jöttek létre, hogyan maradnak folyamatos működésben, illetve milyen tárlatokat, történeteket ismerhetünk meg általuk, megválaszoljuk a tájházakról szóló sorozatunkban. A lövétebányai Iskolamúzeum a Gábor Áron Iskolaközpont gondozásában működik. Godra János és György László vezettek végig a jellegzetes környezetben található múzeumon. A kiállított tárgyak az 1990-es évek előtti időszakból származnak, javarészt iskolai és óvodai kellékek. Mitől is jellegzetes a környezet? A környék nyugodt, azonban néhány, a rendszerváltást megelőző korszakból hátramaradt épület- és bányacímer jelzi, hogy a térségre nem mindig ez a fajta nyugodtság volt jellemző. Régen emberek százaitól hemzseghetett ez a hely, de mivel a bányászélet ma már a múlté, csupán a patak csobogása töri meg a hely csendes nyugalmát. Az Iskolamúzeum előtt egy, a bányászok emlékére állított dombormű áll, de magáról az épületről első ránézésre nehéz eldönteni, hogy egykor milyen funkciót tölthetett be, talán egy kisebb kápolnára emlékeztet. Idegenvezetőmtől, Godra Jánostól megtudtam, hogy az építmény korábban gyülekező helyszín volt a lövétebányai emberek számára, napjainkban azonban már múzeumként működik. Amint beléptem, egészen váratlan, nosztalgikus érzés kerített hatalmába, ugyanis amikor megpillantottam a padsorokat, a látvány a kisiskoláséveket idézte fel bennem. Az első osztályt magam is ehhez hasonló padokban kezdtem és jártam végig. A folyosó falára a diákok régi rendszerbeli egyenruháit sorakoztatták fel, mindegyiket rangnak és életkornak megfelelően: a legkisebbek sólyomrangot és ennek megfelelő egyenruhát kaptak, az általános iskolások pionírok voltak, legvégül az úgynevezett Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) tagság és egyenruha következett. [caption id="attachment_134257" align="alignnone" width="2560"] Iskolások egyenruhái. A múlt rendszerét, hangulatát idézik
Fotók: Vlaicu Lajos[/caption] A folyosó végén egy második szoba várt, ahol szintén régi játékok és az előbbi helyiségben található padoknál is kisebb székek fogadtak. Mint kiderült, ez a helyiség már az óvodai életről mesél, ebbe enged betekintést. A gyűjtésben id. Máthé István iskolaigazgatónak jelentős szerepe volt. Ahogyan Godra János mondta, a nyugalmazott iskolaigazgató fontosnak tartotta, hogy az iskolai élet mindennapjaiból valami fennmaradjon az utókor számára is. A jellegzetes tárgyak, palatáblák és játékok, amelyek egykor a gyermekkortól a felnőtté válásig generációkat kísértek el és szolgáltak ki, mind megtalálhatók a teremben. Amikor György László észrevette, hogy szemem megakadt a palatáblán, egy mókás történetet is megosztott ezzel kapcsolatban: – A testvértelepülésünkről látogattak ide diákok, és megmutattuk nekik a múzeumot. Az egyik kisgyerek elvette a palatáblát és forgatta. Nem igazán tudta eldönteni, hogy mi is az, amit a kezében tart. Mikor megfordultam és láttam, hogy erőst vizsgálja a táblát, nagy kerek szemekkel, kérdőn nézett rám, mire csupán ennyit választoltam neki: „Ez a valami az én gyerekkorom táblagépe.”

Vlaicu Lajos