Vidékünkön számos különleges falumúzeum található. A kérdéseket, hogy kiknek köszönhetően jöttek létre, hogyan maradnak folyamatos működésben, illetve milyen tárlatokat, történeteket ismerhetünk meg általuk, megválaszoljuk a tájházakról szóló sorozatunkban. Kőrispatak nevét a húsz éve létrehozott Szalmakalap Múzeum tette méltán híressé. Szőcs Lajos, a múzeum megálmodója, alapítója mutatta be az emlékházat, amelynek fő célja megőrizni és átadni a jövő generációinak a vidékre jellemző ősi mesterséget, a szalmafonást, a szalmakalap-készítést. Húsz éve népszerűsítik az ősi mesterséget Szőcs Lajos a rendszerváltás után nyugatra látogatott, és megdöbbenve vette tudomásul, hogy az embereket semmi nem érdekli már a múltból. Hazaérkezése után elhatározta, hogy nem engedi feledésbe merülni a szalmafonás mesterségét, amelynek ő maga és családja is aktív gyakorlója volt még akkoriban. Mint mondta, sokat járt piacokra, és több ezer kalapot készített élete során. Két kis parasztházat vásárolt a faluban, amelyeket felújított, és amelyek közül az egyikben helyet kapott a mostani Szalmakalap Múzeum. A kezdeményezést felkarolta és szakmailag támogatta a Hargita Megyei Kulturális Központ. A múzeum megnyitását követően fogalmazódott meg egy ifjúsági tábor létrehozásának a gondolata és a falusi vendéglátás elindítása a településen. A helybéliek közül is sokan csatlakoztak a kezdeményezéshez, és átalakították szobáikat úgy, hogy azok alkalmasak legyenek a turisták fogadására. – Így indult be a falusi turizmus Kőrispatakon, hiszen nagyon sokan jöttek megnézni a múzeumot. Bár nem az volt a célom, hogy nagy tömegeket vonzzak ide, én csupán meg akartam őrizni nagyapáink örökségét, a szalmafonás történetét. Én nem ebből akartam megélni, belépődíj soha nem volt, és a mai napig sincs a múzeumban. Sosem gondoltuk volna, hogy ennyi látogató jön el majd hozzánk – fogalmazott a tulajdonos. Évről évre emelkedett a látogatók száma A húsz évvel ezelőtti megnyitást követően folyamatosan emelkedett a látogatók száma, és olyan évük is volt, amikor a húszezret is meghaladták a Szalmakalap Múzeumban megfordulók. Mivel jegyrendszerük nincs, tájékoztató füzeteket nyomtattattak, amelyekből egy-egy darabot adnak minden látogatónak, aki betért a múzeumba. Egyetlen év alatt több mint húszezer darab prospektus fogyott el. – Ez olyan öt-hat évvel ezelőtt lehetett, az volt a rekordévünk. Tavaly a világjárvány miatt visszaesett a látogatók száma, az ifjúsági tábor is elmaradt, idén azonban újra meg tudtuk tartani. Idén főleg hazai román vendégek érkeztek, de az Iskola másként program keretében is sok gyerek megfordul nálunk – részletezte Szőcs Lajos. Nem csak egyszerű fejfedő A tipikus székely ház első szobájába lépve szalmakalapok sokaságát láthatják a betérők. Az országban készült és viselt kalaptípusok mindegyike megtalálható itt, valamint a különböző formájú, vastagságú fonatokból is ízelítőt kaphat a betérő, amelyekből aztán a zalmakalapok készülnek. – A szalmakalapok jelentéssel is bírtak, a kalap formája, karimája, díszítése is sok mindent elárult viselőjéről. Ha nagyobb volt a karima, akkor az a gazda több földdel, nagyobb területtel rendelkezett. Az sem volt mindegy, hogy hogyan hordta a kalapot a tulajdonosa. Ha a díszítés bal felől volt, akkor arról tudni lehetett, hogy magyar ember, a románok pedig jobb felől viselték – tudtuk meg. A kis ház középső szobájában dísztárgyak sokasága látható, amelyek szintén szalmából készültek, a hátsó szobában pedig fotók segítségével repülhetünk vissza az időbe és ismerhetjük meg a kalapkészítés mozzanatait. Ugyancsak ebben a szobában egy kalapprés is helyet kapott, amely segítségével a végső formáját adták meg a fejfedőknek. Itt látható ugyanakkor az a rekordméretű, két méter átmérőjű kalap is, amely számos elismerést szerzett a múzeumnak. Az udvaron egy kőgyűjtemény is látható, valamint érdekesség az irányjelző táblák sokaságának kiállítása is. Ezek a táblák azon települések nevét tartalmazzák, ahonnan az évek során látogatók érkeztek.

Hadnagy Éva