Igen hűvös délután érkeztünk Olaszországból Szlovéniába, s az esős időben ugyancsak nehezen haladtunk az autópályán. Úgy döntöttünk, megállunk valahol, s Celjére, Cillei Ulrik városára esett a választásunk. 
A három folyó összefolyásánál épült város jelentős múltra tekint vissza, neve a kelta Celeiából ered, a római korban is fontos állomás volt a Savaria-Aquincumba vezető úton. A szlávok a vidéken a Kr. u. VI–VII. században telepedtek le, s nem sokkal később a frank, majd német birodalmi grófok uralma alatt találták magukat. Az idők folyamán a település – központi fekvése nyomán – fontos kereskedelmi központtá fejlődött. Ekkor már a Zovnek család uralta a környéket. A klán később grófi címet nyert, s a celjei nemesek innentől Cillei (Czillei) néven váltak ismertté. A família leghíresebb-leghírhedtebb tagja Cillei Ulrik, akinek neve a magyar történelemben a Sátánéval vetekszik. A tehetséges köpönyegforgató a szintén rossz emlékű V. László király gyámjaként 1452-ben tett szert korlátlan hatalomra, s így került ellentétbe a szintén nagyratörő Hunyadi családdal. Az ellentétek az 1456-os futaki országgyűlés után éleződtek ki: a Hunyadi-pártiak Nándorfehérváron megölték legfőbb vetélytársukat. A magyar történelmi emlékezetben a sarokba szorított Cillei rántott kardot először, ami kissé hihetetlennek tűnik, hiszen a sokat látott vár tele volt a Hunyadi-hívekkel. Egyes történészek szerint a törökverő hős fiai egyszerűen lemészárolták az útjukban álló főurat. Később e gyilkosság vezetett Hunyadi László kivégzéséhez. 
A történet a reformkor számos íróját megihlette, Tóth Lőrinc Két László című drámája a feledés homályába merült volna, ha Egressy Béni nem formálja operaszövegkönyvvé. Ebből született 1844-ben Erkel Ferenc dalműve a Hunyadi László. „Ezt a művet tekinthetjük művészi értelemben az első magyar operának – írja Káldor János A magyar zenetörténet kistükre című kiadványában. – Még ma is bámulatra méltó az a zsenialitás, amellyel a magyaros elemeket felhasználja… Szinte önti magából a szebbnél szebb dallamokat.”
Valóban, talán ez Erkel, ha nem is a legismertebb, de legjobb operája, nem véletlen, hogy az 1959-ben megújult Szegedi Szabadtéri Játékokat is ezzel a művel nyitották meg. A „Meghalt a cselszövő” kezdetű kórus már a bemutatón is emóciókat váltott ki a magyar közönségből, napjainkban is mindig vastaps kíséri.