Történelmileg a tropilaelaps atkák olyan régiókra korlátozódtak, ahol az Apis dorsatával együtt fejlődtek ki. A Tropilaelaps  mercedesae-ről azonban mára kiderült, hogy az Apis melliferában is élősködik, jóval az őshonos elterjedési területén kívül, ami mély aggodalmat kelthet az európai méhészekben. 2021-ben az oroszországi krasznodari és rosztovi régió méhészei gyengült családokat és fiasítási mintázatbeli rendellenességeket (hézagos fiasítás) figyeltek meg. A laborban végzett vizsgálatok, a citokróm-oxidáz I. alegység (COI) genetikai elemzései megerősítették a Tropilaelaps mercedesae jelenlétét. Ez jelentős veszély, mivel Európához való közelsége és a felgyorsult áruforgalom növeli a további terjedés kockázatát.

A kolóniák hatásai és fertőzési mintái

A Tropilaelaps mercedesae fertőzések súlyos károkat okoztak a mézelő méhcsaládokban az érintett területeken. 2022 májusa és 2023 áprilisa között a megfigyelt méhcsaládok 53%-a pusztult el, míg a többiek erősen legyengültek, gyakran csak három-négy keret lépre csökkentek. A megfigyelt tünetek között szerepelt a hiányos (hézagos) fiasítási mintázat, a perforált fiasítási sejtek és a haldokló munkásméhek, nyújtott szipókájuk volt, ami súlyos atkafertőzésre utaló jel.
Érdekes módon a fertőzések aránya évszakonként változott. A 75%-os csúcsot szeptemberben jegyezték fel. 2023 februárjától április közepéig nem észleltek atkákat, annak ellenére, hogy az év elején volt fiasítás. Ez a szezonális ingadozás azt sugallja, hogy az atkák hibernálhatnak a kaptárban, vagy átmenetileg elhagyhatják őket, ami még nehezebbé teszi észlelésüket és ellenőrzésüket, valamint gyérítésüket.

Miben különbözik a tropilaelaps a varroától?

Bár mindkét atka, a varroa és a tropilaelaps is élősködik a mézelő méheken és terjeszti a vírusokat, lényeges különbségek vannak köztük, amelyek befolyásolják az észlelést és a kezelést:
1. Táplálkozási viselkedés: A tropilaelaps atkák kizárólag lárvákkal és bábokkal táplálkoznak, ellentétben a varroával, amely felnőtt méhekkel is.
2. Szaporodási ciklus: A tropilaelaps gyorsabban szaporodik, 24 óránként tojik, míg a varroának 30 órás a ciklusa.
3. Szaporodási hatékonyság: A tropilaelaps atkák mindössze 30%-a nem szaporodó nőstény, szemben a varroa 50%-ával, ami növeli terjedési lehetőségüket.
4. Észlelési kihívások: A tropilaelaps kisebb, átlátszóbb és gyorsabb, így nehezebb észlelni, mint a varroát.

A tropilaelaps atka felismerése
Mivel a tropilaelaps atka kisebb, és kizárólag a fiasításban található, a klasszikus alkoholos mosás meg a porcukros módszer nem működik. Ehelyett el kell távolítani a fiasítást fedő viaszréteget egy ragacsos lapoka segítségével. Bár az utóbbiak jó megoldást jelentenek, a tropilaelaps atkák megszámlálása sokkal nehezebb, mint a varroa atkák megszámolása kisebb méretük és nagyobb átlátszóságuk, illetve gyorsaságuk miatt.
Egyre népszerűbb kimutatási módszer az úgynevezett fiasítássapkázás, amelynek során a kozmetikában használt szőrtelenítő viaszcsíkokat alkalmazzák a fedelezés eltávolítására, lehetővé téve az atkák kiszökését a könnyebb azonosítás érdekében.

A tropilaelaps atkák kezelése
Mivel a tropilaelaps atkák a fedett fiasításon belül szaporodnak, és kizárólag lárvákkal meg bábokkal táplálkoznak, a hatékony kezelés a szaporodási ciklusuk megszakításával kezdődik. Ha a családban ideiglenesen fiasításmentes állapotot hozunk létre a királynő  elzárásával vagy a fiasítás eltávolításával, jelentősen csökkenthetjük az atkapopulációkat.
Egyes kezelések, amelyeket úgy terveztek, hogy behatoljanak a zárt sejtekbe (lásd a hangyasavas kezelést), ígéretesnek bizonyultak ezen atkák leküzdésében. Míg a varroa kezelésére már használt eszközök és technikák adaptálhatók a tropilaelapshoz, a folyamatban lévő kutatás továbbra is a stratégiák finomítására és a legjobb kezelési gyakorlatok útmutatására irányul.

Előretekintés: oktatás és cselekvés
A Tropilaelaps mercedesae Európában és azon túl is jelentős kihívást jelent a méhészek számára, akiket már most is többféle fenyegetés ér. Proaktív intézkedésekre van szükség a parazita visszaszorításához és a mézelő méhpopulációk védelméhez. A méhészek, a kutatók és a döntéshozók kulcsfontosságú szerepet játszanak a figyelemfelkeltésben, a tropilaelapsok nyomon követésében és a hatékony védekezési stratégiák kidolgozásában. A megfigyelést, a fiasításkezelést és a célzott kezeléseket ötvöző integrált megközelítés révén a méhészek mindkét atkát egyszerre kezelhetik.
Az oktatás azonban elengedhetetlen. A méhészeknek meg kell tanulniuk felismerni a tropilaelapsokat, azonnal reagálniuk kell a fertőzésekre, és alkalmazniuk kell a varroa elleni küzdelemben megszerzett tudást, hogy hatékonyan leküzdjék ezt az új fenyegetést.
A Tropilaelaps mercedesae Európába érkezése ébresztő az egész méhészeti világ számára. Bár ez az új fenyegetés további akadálynak tűnhet a méhészek számára, támaszkodhatunk a varroa kezelésére kifejlesztett eszközökre és tudásra a hatékony kezelés érdekében.
Az első lépés a tudatosság: a tropilaelaps atkák felismerése, viselkedésük megértése és annak ismerete, hogyan kell beavatkozni fertőzés esetén. Ezt követően a helyes megfigyelési gyakorlatok, a fiasításkezelés és a célzott kezelések alkalmazása elengedhetetlen az egészséges telepek fenntartásához.
Ne essünk abba a tévedésbe, mint a varroa megjelenésekor, amikor is azt gondoltuk, hogy ez egy ideiglenes kórokozó, amely majd magától eltűnik. Sajnos a jelenléte napról napra nagyobb károkat okoz a méhészetekben.
Az út nem lesz könnyű, de ha tájékozottak és proaktívak maradunk, megvédhetjük méheinket, és biztosíthatjuk számukra a legjobb feltételeket a fejlődéshez. A múltban nagy kihívásokkal kellett szembenéznünk, és sikerült győznünk – együttműködéssel és folyamatos innovációval ezt a csatát is megnyerhetjük.