– Egy kis disznókert jelentette a kezdetet. De mi inspirálta, és mi terelte a mangalicatenyésztés irányába?

– A kezdeti célom az volt, hogy magamnak és a családomnak egészséges, természetes élelmiszert állítsak elő. Akkor még nem volt elterjedt ez a szemlélet, és egy kisebb disznókert létrehozásával próbáltam megteremteni a lehetőséget. 50-60 disznóval kezdtem, ez egy olyan kis farmméret, ami gazdaságilag még nem elégséges ahhoz, hogy egy másik embert is eltartson: ha valakit felvettem volna, az elvitte volna az összes profitot, és így ez csak egy drága hobbi maradt volna, mint, mondjuk, a vadászat vagy a golf. Az első években én magam végeztem minden munkát a mangalicákkal. 2011 és 2017 között elegendő tapasztalatot szereztem ahhoz, hogy igazán megszeressem ezt az érzékeny fajtát. Fontos kiemelni, hogy a mangalica egyáltalán nem olyan igénytelen, mint sokan gondolják. Nagyon oda kell figyelni rá, megfelelő tartási körülményeket kell biztosítani neki, például meleg pajtát. Ha jól bánunk vele, meghálálja, akárcsak a székely bácsi bivalya, amely jobban termelt, ha megkapta a megfelelő takarmányt.

– Beszéljünk a mangalicák tenyésztési kihívásairól, például a betegségveszélyekről. Miként befolyásolják ezek a tenyésztést?

– A mangalica, bár őshonos fajta, rendkívül érzékeny, különösen a sertéspestisre. Sokan úgy vélik, hogy ellenálló, de ez csak hiedelem – nincsenek rezisztens fajták, a mangalica sem kivétel. Keresztúr térségében például a vaddisznóállomány teljesen kipusztult a pestis miatt, ami azt mutatja, hogy a betegség továbbra is nagyon reális veszélyt jelent. A mangalicáknak ugyanúgy szükségük van megfelelő védelemre és bioszekuritásra, mint bármely más állatnak. Ha a járvány terjed, akkor nincs garancia arra, hogy ezek az állatok túlélnek, mivel a betegség új hullámai vagy egyéb tényezők, például sérülések is súlyosan gyengíthetik az immunrendszerüket. Ezenkívül korábbi próbálkozásaink is megmutatták, hogy az olyan külső tényezők, mint a medvék, szintén veszélyt jelentenek. Az egyik kocámat elragadta egy medve, ami után kénytelenek voltunk feladni a legeltetést és hazatérni az esztenáról. Ezek mind olyan kihívások, amelyek megerősítettek abban, hogy jobban kell védenünk az állatainkat.

– A disznókertről aztán áttért nagyobb léptékre. Milyen lehetőséget látott a mangalicatenyésztés bővítésében?
– A kis farmom nem volt fenntartható hosszú távon, ezért döntöttem úgy, hogy szintet lépek és egy nagyobb farmot építek. Egy nagyüzem gazdaságilag ugyan hatékonyabb lehet, de komoly kihívásokkal is jár. Először is, ha kis léptékben termelsz, akkor nem tudsz folyamatosan ellátni például egy éttermet. Ha van húsz hízód, akkor három hét alatt levágod mindet, és utána már nincs mit eladni. Ezért vagy kisgazda maradsz, ahol minden folyamat a te kezedben van a termeléstől a feldolgozásig, vagy nagyobb üzemet hozol létre, amihez viszont már komoly befektetésekre és felvevőpiacra van szükség. Én az utóbbit választottam, és egy olyan farmot építettem fel, mint amilyenek például Magyarországon is működnek, ahol a mangalicatenyésztés sokkal fejlettebb szintű. Románia egy nagy piac, de a termelés itt sokkal kisebb mértékű, ezért országos szinten Magyarországról importálunk húst, hogy kielégítsük a helyi keresletet. A nagyobb telepekkel lehetőség nyílik arra, hogy bejussunk a nagy ellátási rendszerekbe és szupermarketekbe.

– Működik az értékesítés a nagyon árérzékeny hazai piacon?

– Ehhez fontos, hogy a mangalicahúst megismertessük a vásárlókkal, például topéttermekben tartott húsbemutatókkal és vacsorákkal. Ezek az események segítenek abban, hogy az emberek felismerjék a mangalica prémiumminőségét, és amikor a szupermarketben látják, már tudni fogják, hogy milyen finom ízű, kiváló minőségű, természetesen előállított húst vásárolnak. A fogyasztóknak mindig azt mondom, hogy azzal menthetik meg a mangalicát, ha eszik, mert ezzel növelik iránta a keresletet, ami a fajta fennmaradását biztosítja. Összességében, bár lemondtam arról, hogy kisüzemi szinten tartsam a mangalicát, a nagyobb farmokon is meg lehet őrizni az állatok jólétét, ha betartjuk az állategészségügyi előírásokat és a bioszekuritási szabályokat. A mangalica húsa drága, de ez a magas ár lehetővé teszi, hogy a megfelelő körülményeket biztosítsuk az állatok számára, és ezáltal fenntarthatóvá váljon a nagyobb léptékű működés is.