– Vasárnap a szeretet gyertyájának lángja lobban fel az adventi koszorún. Milyen lelkülettel gyújtsuk meg a gyertyát?

– Mint tudjuk, az advent eljövetelt jelent, a latin adventus Domini kifejezésből származik, ami az Úr eljövetelét jelenti. Erre az eljövetelre vonatkozik az adventi felkészülésünk, várakozásunk. Szerintem amit mindenképp fontos hangsúlyozni, hogy az eljövetel megtörtént tény, valóság. Az Úr 2024-ben nem fog újra eljönni, hiszen ő már eljött. „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta érte.” Ez az isteni ígéret beteljesedett. A közelgő karácsony ciklikusságában pedig az a lényeg, hogy külön-külön mindannyiunk számára, a lelkünkben jöjjön el, ott teljesedjen be az isteni ígéret. Ezért kell hálát adnunk karácsonykor is, és nem csupán azért a kis betlehemi jászolért, hanem azért is, amit Isten szeretete jelent, amit kegyelemből ajándékként mindannyiunknak adott.
– Ön szerint hogyan lehet bensőségesen megélni az adventet úgy, hogy közben a környezetünkben sok minden a külsőségekről szól?

– December, az adventi időszak magában hordoz egy másságot. Kezdve a csillogó-villogó dolgoktól. Mindennek megvan a jó oldala, még a külsőségeknek is, mert változásra, másságra ösztönöznek. Szerintem akkor van gond a külsőségekkel, ha az advent megélése elvész bennünk, de mindaddig, ameddig sugallanak és lélekben fölpörgetnek, addig rendben vannak. Nem kell leragadni a díszekben, vagy azon, hogy az utca ki van világítva és az áruházakban szól a karácsonyi zene. Ha csak arra gondolunk, hogy lehet díszeket készíteni otthon a családban a gyermekekkel, és ezáltal is közelebb kerülünk egymáshoz, már jó, hogy vannak efféle külsőségei az ünnepnek. A készületbe ezzel is be lehet hozni a másságot. Egy másik külsőség az ajándékozás. Ajándékba kaptuk az egész karácsonyt és az egész üdvtörténetet, amit Isten szeretetből adott. Vajon a szeretetünk kimerülhet csak az ajándékozásban? Az ajándékozást megtanultuk, és úgy megszoktuk, hogy karácsony előtt agyalunk, hogy kinek mit lehetne ajándékozni, aztán rohanunk bevásárolni. Mindezt legtöbbször jó szívvel tesszük, de ebben még nincsen benne az az ajándék, amit karácsonykor Isten szeretete által kaptunk.

– Mindezt hogyan lehetne belopni az ajándékozásba?

– Az említett másság nemcsak a nagyáruházakban, az utcán, hanem a gyülekezeti életben is megjelenik. Ilyenkor díszesebbé válik a gyülekezeti élet is kezdve az adventi koszorú és az adventi naptár készítésétől a kisebb ünnepi alkalmakig. Például szombaton, 21-én hozzánk látogat a Brassói Evangélikus-Lutheránus Egyházmegye lelkészi karának kórusa, az esti istentiszteletet teszik meghittebbé, a püspökhelyettes pedig előadással emeli a hangulatot. Ünnepi alkalmakkal, egymásra figyeléssel lehet bevarázsolni a készületbe, az ajándékozásba Isten szeretetét. Azt látom, a karácsony sokak számára a mindennapi gondok elfeledtetése, a küzdelmek félresöprése is, hiszen sokan úgy érezhetik, milyen jó ünnepelni, közben megszabadulni néhány napra a gondoktól. Ez rendjén is van, de nem kellene elfeledkeznünk arról, hogy az az isteni szeretet, amely karácsonykor a földre szállt, áthalad a golgotán, a húsvéti feltámadáson és pünkösdkor a Lélek eljövetelekor. Ha ezt tudatosítjuk, akkor az ünnep nem csupán néhány napos lesz, hanem egész éven át tartani fog.

– Van kedvenc emléke az adventi, a karácsonyi időszakról?

– Ilyenkor minduntalan igyekszem felidézni azokat az élményeket, amelyek valamikor még erőteljesebben késztettek az ünnepi felkészülésre. Gyermekként az eljövetel várása, a felkészülési időszak még színesebb, gazdagabb volt. Nagyon kedves emlék, ahogyan versmondással készültünk az ünnepre, vagy fiatalként alapélelmiszert gyűjtöttünk, és az összeállított csomagokkal rövid imádság, éneklés közepette megajándékoztuk az egyedül élő időseket.

– Talán túlzás nélkül kijelenthetjük, békétlen, zűrzavaros időket élünk. Ön szerint mi lehet az idei karácsony üzenete, mi adhat igazi békét?

– Az igazi békét a Jóisten adja. Bármilyen zűrzavaros világ is legyen, azt, amit ígért – „Veletek leszek minden napon” –, megtartja. Ez a szeretet adhat békét. Az Úr arra is biztatott, hogy szeressük egymást. Karácsonykor az angyalok is jóakaratot, szeretetet és békességet kívántak. Ez kell az ünnep központja legyen. Hogyan lehet? Úgy, hogy minden körülmények között – még akkor is, ha szólnak a fegyverek, dúlnak a harcok, ha zűrzavar van – tudatosítanunk kell, hogy nem vagyunk egyedül, Isten velem van. Ha mindez megtörténik, akkor megtaláljuk az erőt, igéje által a tanácsot, amivel jó úton tudunk haladni, és talán ebben a zűrzavarban egy morzsányit mi magunk is tudjuk bátorítani, vigasztalni a körülöttünk lévőket. Minden béke önmagunkban kezdődik. Mindenki óhajtja, de sokan nem találják. Hadd hozzak egy hasonlatot. Az aratási hálaadó ünnep is egy ünnepe az évnek, amikor hálát adunk, hogy erőt, egészséget adott a Jóisten, hogy megáldotta fáradozásainkat és megadatott a mindennapi. Ez a hálaadás az év minden napjára le kéne, le kell legyen bontva. Mindennap hálát kell adni, és kérni kell: adj, Uram, erőt! Ha elérjük azt, hogy a hála kitölti az életünket, úgy el tudjuk érni azt is, hogy a karácsony üzenete, szeretete töltse ki a mindennapjainkat. Azt is tudatosítanunk kell, hogy ha karácsony után néhány nap múlva a karácsonyi fények ki is alszanak, de az Úristen velünk marad. Azt kívánom, hogy ez az ünnep erőt, feltöltődést adjon és a világosság fénye megmaradjon. Tudjuk ezt megélni, hiszen ezt hozta a karácsony. Isten a fiát adta, mert minket szeret.