A legrosszabb időpont az öntözésre a napközbeni hőség, különösen dél és délután 3 óra között. Ilyenkor a napsütés ereje a legerősebb, és a frissen kijuttatott víz nagy része még azelőtt elpárolog a talaj felszínéről, hogy a növény gyökereihez jutna. Ez nemcsak pazarlás, de a növény számára sem hasznos – úgy tűnhet, hogy kapott vizet, de valójában nem jutott el hozzá elegendő mennyiség.
Ráadásul a levelekre került vízcseppek ilyenkor „nagyítólencseként” viselkedhetnek: a napsugarakat fókuszálva apró égési sérüléseket okozhatnak a leveleken. Ezt főként a napos helyen növő érzékenyebb zöldségeknél (mint a saláta, spenót vagy paprika) figyelhetjük meg. A leveleken barnás, kiégett foltok jelennek meg – sokszor ezt betegségnek gondoljuk, pedig a nem megfelelő öntözés okozza.
A legideálisabb öntözési időpont a kora reggeli órákban van, amikor a levegő még hűvös, a talaj viszont már kezd felmelegedni. Ilyenkor a növény egész napra vízhez jut, és fel tud készülni a hőségre. A késő esti öntözés is elfogadható, különösen ha nagyon száraz a talaj, de ügyeljünk arra, hogy a levelek ne maradjanak sokáig nedvesek, mert ez elősegítheti a gombás betegségek kialakulását.
Fontos még az is, hogyan öntözünk: ha lehet, mindig a tő köré, közvetlenül a talajra juttassuk a vizet. A szórófejes, locsolós öntözés látványos, de nem hatékony. A túl gyakori, sekély öntözés helyett jobb ritkábban, de alaposan áztatni, hogy a víz mélyebbre jusson, és a gyökérzet lefelé nőjön, ne a felszíntől függjön.
Végül, érdemes figyelni a növények „testbeszédét” is: a lekonyult levelek, a matt szín vagy a talaj porossága jelzi, ha vízhiány van. De ne csak ilyenkor locsoljunk – a megelőző, tudatos öntözés mindig hatékonyabb.
Összefoglalva: ha jót akarunk a veteményesünknek, kerüljük a déli öntözést, inkább reggel vagy este locsoljunk, és mindig figyeljünk a növények igényeire meg az időjárás alakulására. Egy kis odafigyeléssel nemcsak egészségesebb növényeink lesznek, de a vízzel is takarékoskodhatunk – ami manapság egyre fontosabb szempont.