Termésbecslés: jó, hogy nem rosszabb

Szétnéztünk a határban, és becslést próbáltunk készíteni arról, mire számíthatnak idén a Hargita megyei földművelők. Csodára biztos nem: a fagy megviselte a kultúrnövényeket, a szárazság hatásait a nem létező öntözőrendszerek nem tudták mérsékelni, a medvék étvágya pedig nem csökkent.

Létai Tibor
Termésbecslés: jó, hogy nem rosszabb
Arató-cséplő gép takarítja be a termést Farcád határában. A gabona átlaghozama idén megfelelő – hektáronként 4,5 tonna –, minősége pedig kiváló Fotó: Hodgyai István

Elégedettek lehetnek a Hargita megyei gazdák az őszi búza idei termésével, ám a kukorica és más tavaszi vetések szerényebb hozamot ígérnek. A silókukorica sok helyen alacsonyan maradt, a szemes kukorica fejlődésével is akadnak gondok. Ráadásul a helyzetet a vadkárok is súlyosbítják: az idei szezonban eddig több mint százötven bejelentés érkezett, az esetek túlnyomó többségéért a medvék felelősek – közölte lapunk érdeklődésére Romfeld Zsolt. A Hargita Megyei Mezőgazdasági igazgatóság vezetője rámutatott: míg az őszi gabonafélék viszonylag jó termést adtak, a tavaszi vetések, különösen a kukorica, messze elmaradnak a várttól. 


Cikkünk a hirdetés után folytatódik!


Négy és fél tonna a gabona átlaghozama

Az őszi búza és árpa betakarítása a végéhez közeledik, gyakorlatilag a napokban zárul a kampány: a megye mintegy 14 ezer hektárnyi területének legnagyobb hányadáról már learatták a termést. Az őszi vetések szerencsére nem szenvedtek az aszálytól, és a termés mennyiségét megfelelőnek, minőségét pedig kiválónak minősítette a szakhatóság. Az átlaghozam hektáronként 4,5 tonna körül alakult, ami országos viszonylatban is kedvező eredménynek számít.

Termésbecslés: jó, hogy nem rosszabb

Nagyot nyelő kérődzők

A silókukorica betakarítása most zajlik, de már látni, hogy nem hozza a remélt mennyiséget. A júliusi szárazság és a nagy meleg miatt a növények nem fejlődtek megfelelően, sok helyen a magasságuk is elmaradt a megszokottól. Az elmúlt évek 50 tonna körüli átlaga helyett az idén jó, ha hektáronként 25–30 tonna silót be tudnak takarítani a gazdák. A szemes kukorica betakarítása csak később kezdődik, de a növények fejlődése máris azt mutatja, hogy gyengébb hozam várható, mint az előző években. Hargita megyében összesen körülbelül 5 ezer hektáron vetnek kukoricát, ebből mintegy 3 ezer hektár a siló, és 2 ezer hektár a szemes kukorica, amit elsősorban a megye nyugati részén, a Székelyudvarhely és Székelykeresztúr környéki területeken termesztenek.
Ugyanakkor – mint arról korábban beszámoltunk – a szénatermés is szűkös: a kezdeti hideg idő, majd a szárazság miatt a sokéves átlaghoz viszonyítva 30 százalékkal kevesebb idén. 
A helyzet azért is súlyos, mert a szintén gyenge hozam miatt a szálas takarmányt nem lehet majd kipótolni szántóföldi növényekből, silótakarmányból.

Vadkárok: karmos csapás

A gazdák helyzetét tovább nehezítik a vadkárok. A mezőgazdasági igazgatóság munkatársai naponta öt–tíz kárfelmérésen vesznek részt, a szezon során eddig több mint 150 hivatalos bejelentés érkezett. A kultúrnövényekben tett károk döntő többségéért a medvék felelősek, de a szarvasok, vaddisznók, hódok is jelentős károkat okozott a földeken. A kukoricatáblák különösen kitettek a vadkárnak, hiszen az édes termés vonzza az állatokat, de a gabonatáblák is gyakran megsínylik a vadak garázdálkodását.

A júliusi szárazság visszavetette a pityóka fejlődését

Hargita megye egyik legfontosabb kultúrnövényét, a pityókát a július első felében tapasztalt magas hőmérséklet és csapadékhiány ideiglenesen visszavetette a fejlődésben, de a későbbi esők újraindították a vegetációt. Az augusztusi fagy sem használt a növényeknek.
Míg csapadék szempontjából az idén kedvezően indult a tavasz a burgonya számára, a késői fagyok és a tartós hidegek miatt sok helyen eltolódott az ültetés, és a fiatal növények fejlődése is megtorpant. A helyzetet tovább súlyosbította a júliusi két-három hetes szárazság és forróság, amely leginkább a Csíki-medencében, különösen Alcsík – Csíkszentmárton, Csíkszentkirály – térségében állította meg a vegetációt. A gumók növekedése gyakorlatilag leállt, és a szárazság tünetei is sajnos látványosan jelentkeztek. Ugyanakkor pedológiai – talajtani – szempontból nem alakult ki szárazság a megyében, de a növények fejlődése így is jelentősen megsínylette az időjárást – közölte Romfeld Zsolt. A pityókatermelő gazdák helyzete augusztusban valamelyest javult, amikor az esők reményt adtak. A növényzet ismét fejlődésnek indult, így a legutóbbi időkig sokan abban bíztak, hogy a gumók még erősödhetnek a betakarítás előtt. A reményt némileg beárnyékolta az augusztus 25–26-án bekövetkezett hajnali fagy, amely több táblát is érzékenyen érintett.

Termésbecslés: jó, hogy nem rosszabb
A száradó szárak jelzik, hogy hamarosan kezdődik a pityókaszedés.

6000 hektár alatt a pityóka termőterülete

A krumpli betakarítása eddig csak a nagyon korai fajtáknál kezdődött meg, de ez rendkívül kevés parcellát érint a megyében. A kampány zöme is elkezdődik hamarosan, de a termelők többsége eddig kivárt: amíg zöld volt a levél és a szár, addig a gazdák reménykedtek abban, hogy a termés tovább gyarapszik. Hargita megyében az idén összesen 5900 hektáron ültettek pityókát – mint korábban írtuk, ez negatív rekord, kevesebb mint fele a tíz évvel korábban pityókatermesztésre használatba vett – 14-15 ezer hektár – területnek. Az ipari burgonya esetében a szerződéses szállítási kötelezettségek szabják meg a felszedés idejét, míg a piacra termelő gazdák inkább az időjáráshoz és a kereslethez igazodnak.

A krumpliföldek 3 százalékát öntözik

A burgonyaföldek öntözésével kapcsolatban a szakember felhívta a figyelmet, hogy ahol van lehetőség öntözésre, ott javítja a terméshozamot, de a megye egészéhez képest a hatása, az eredménye elenyésző.

– Ahol sikerült öntözni, ott szebb és ígéretesebb burgonyatáblák fejlődtek, de a gazdák döntő többsége továbbra is teljes mértékben az időjárás szeszélyeinek van kitéve

– nyomatékosította Romfeld Zsolt. Rámutatott: Hargita megyében körülbelül mindössze kétszáz hektárt öntöznek, és ezek sem kiépített rendszerek, hanem kisebb, helyi megoldások: a gazdák a vízügyi hatóságok engedélyével közvetlenül a patakokból és folyókból emelnek ki vizet, és saját szivattyúikkal, szórófejeikkel juttatják ki a földekre.





Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!