Lókod egy kis falu Hargita megyében, ahol a lakosság száma nem haladja meg a harmincat. Itt talált otthonra a Kovács család, amely a növénytermesztés mellett az állattenyésztés fortélyait is megtapasztalta. Nagy terveket szőnek, hamarosan gasztropontot nyitnak otthonukban. Csend, béke, nyugalom és meghittség jellemzi leginkább Lókodot és környékét, ahol Kovács Ottó és Annamária éli mindennapjait gyerekeivel. Az állattenyésztésben is szereztek tapasztalatot: tartottak már több mint száz kecskét és harminc mangalicát is. Mára inkább a növénytermesztésnél maradtak, két fóliaházukban számos zöldséget termeszt a fiatal pár. – A Dévai Szent Ferenc Alapítványnál nőttem fel, amikor pedig elvégeztem az iskolát, családcentrikus jellememből adódóan már szerettük volna a közös jövőnket építeni Ottóval. Itthon nem igazán találtunk otthont a magunk számára, ezért kimentünk külföldre. Böjte Csaba atya szomorúan vette tudomásul a döntésünket, amikor pedig szembesítettük őt problémáinkkal, elhozott Lókodra, és megmutatott egy házat, amelyet az alapítvány kapott adományként. Egyből beleszerettünk a helybe, addig elég sok helyen éltem már az életem, nem tudtam, mi az az otthon, és most már elmondhatom, hogy végre megtaláltam az otthonomat ebben a világban. Itt kezdtünk el növényt termeszteni, már harmadik éve – részletezte Kovács Annamária, aki az alapítványnál is dolgozik, ő a hátrányos helyzetű fiatalok mentora. A két fóliaházban számtalan zöldséget termelnek, például retket, salátát, spenótot, hagymát, de legfőképp a 3-4 centiméter közti csemegeuborkára „szakosodtak”. Az egyik fóliát maga Ottó készítette el, hisz az ő elve alapján mindennek hasznát lehet venni, nem szabad semmit sem eldobni, mert úgy kárba vész. – Az egyik fóliát mi magunk készítettük el, mert amellett, hogy a székely ember önmaga szereti elkészíteni a dolgokat, költséghatékonyabb megoldás is. Nagyon sok mindent nem tudunk, és abszolút nincs is tapasztalatunk, de kihasználva a modern világ adta lehetőségeket ma már nagyon egyszerűen lehet fejlődni és új dolgokat tanulni. Ha felmerül bármilyen kérdés, utánaolvasunk, és mindig jobbnál jobb megoldásokra bukkanunk. Nagyon szeretem az itteni életet, minden nap egy kihívás, hogy feltaláljam magam, és mindig kitaláljak valami új dolgot – mondta el Kovács Ottó. Nem panaszkodnak az értékesítésre, minden terméküket már a kapuból elviszik. Annamária szerint nem tudnak elegendőt termelni az igényekhez képest. Ez is a nem titkolt céljuk, hogy mindent úgy tudjanak megtermelni, értékesíteni, hogy ne kelljen „a kapun kimenni”. [caption id="attachment_154499" align="alignnone" width="2560"] Az állattenyésztés sem áll messze a Kovács pártól[/caption] Mindenre megoldást találnak – Szívem szerint sose dobnék ki semmit, mindig próbálom azt valamire felhasználni. A mai világnak az az egyik rossz tulajdonsága, hogy ha valami nem megy, elromlott vagy régi, azt ki kell dobni. Amikor ideköltöztünk, a volt tulajdonosok évek óta külföldön éltek, a terület pedig telis-tele volt elkorhadt fával. Ahhoz, hogy a földet fel tudjuk szántani, nagyon sok szilvafát ki kellett szednünk. Nem tudtuk, mit kezdjünk a sok gyökérrel, nem akartam kidobni, ezért utánanéztem és rábukkantam a dombágyásra. Ez egy kertészeti módszer a fahulladékok újrahasznosítására. Alul vannak a nagy fatörzsek, arra került föld, ágmaradvány, mindenféle kerti hulladék. Ebből nagyon jó komposzt készül majd, amelyet öt év múlva el is tudunk helyezni a fóliánkban. Ezek a tervek, megoldások segítenek abban, hogy itthon tudjunk maradni, ne csak megéljünk, hanem lehetőségünk legyen befektetésekre – részletezte Ottó. A fiatal pár bemutatta, hogy az egyik fóliaházban teljesen felszedték a földet, mert nagyon kavicsos volt, és a helyet több mint tízéves trágyával töltötték fel. Sokan elítélték ezt a megoldást, a termésük viszont nagyon jó, és a gyomok is majdnem teljesen eltűntek. – Elmondhatjuk magunkról, hogy teljesen biokörülmények között termeljük a zöldségeket. Nem engedhetjük meg magunknak a vegyszerezést, hisz hogyha a lányaink bejönnek a fóliaházba és leszakítanak egy spenótot vagy kihúznak egy hagymát, az nem lehet semmilyen műdolog. Megvan minden ellen a természetes védekezési módszerünk. Egyszer egy vakond betúrt a fólia alá, és nagy kárt tett a növényekben. Nagyon fel voltam háborodva, és egyből utánanéztünk, hogy mit lehet tenni ellene. Ekkor rájöttünk, mennyire hasznos állat, egy hét alatt teljesen kitakarította a földből a kártevőket, például a lótetűt – tudtuk meg Annamáriától. Jövőbeni tervek – Eléggé önellátók vagyunk, a húst és a zöldségeket is megtermeljük saját magunknak. Az első időszakban nem mertünk nagy terveket szőni, csak tapasztalgattuk, hogy mi hogyan működik. Most már merünk nagyot álmodni, e célok eléréséhez pedig megvan az akarat, szeretet és összetartás – mondta el Annamária. Terveik szerint legalább öt fóliát építenének, és minél előbb szeretnék megnyitni a helyi gasztronómiai pontjukat. Már elindították a folyamatot, és nagyon közel állnak az engedély megszerzéséhez. – Legelőször Varságon, egy étterem-tulajdonostól hallottam, hogy van olyan lehetőség, hogy egyszerűbb körülmények között háztáji finomságokkal maximum 15 személyt hivatalosan vendégül lássunk. Ez a mondat nagyon megmaradt bennem, hazajöttem, és nemsokára Hargita Megye Tanácsa elindította a gasztropontos képzést, amelyre beiratkoztam. Ezáltal megismerkedtem nagyon sok mindenkivel, többek között Gheorghe Hîrlav úrral, a Hegyvidéki Területek Országos Ügynökségének vezető tanácsosával. Mindenkitől rengeteg bátorítást és segítséget kaptunk, olyan hátterünk alakult, hogy úgy éreztük, nyugodtan belevághatunk. Célunk, hogy az általunk megtermelt termékeket helyben tudjuk értékesíteni, emellett pedig szeretnénk megszerezni a hegyvidéki védjegyet is – mondta el Annamária.

Szilágyi Dalma-Orsolya